Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-515

À nemzetgyűlés 515. ülése 1926. azokkal a feltételekkel, amelyek egy jól összeáiiitott és alátámasztott tényállás; jellegét kidomborítják, operálni tudott volna a tényállás összeállításánál. Ennek oka kereshető a házszabályokban, kereshető bárhol, csak nem a bizottságban. S ha mi ezeket az adatokat nem its fogadjuk el olyanoknak, amelyeknek alapján itélni lehet, mindenesetre elfogadjuk olyanoknak» amelyeknek alapján teljes logikával, a birálat helyes alkalmazásával meg lehet állapítani, hogy mennyiben szolgálhatnak egy helyes következtetés alapjául, (Ugy van! jobbfelől.) Amikor ez a bizottság eljárt az ő tennivalóiban, a házszabályok szerint meghívatott egyeseket, hogy azokat a kérdéseket, amelyek a bizottságot érdekelték, felderítse. Ezeket a meghívott egyéneket azonban nem eskethette meg, s így felettük nem lebegtek a hamis eskü következményei, amelyek őket az igazmondásra kényszerithették volna; nem voltak koteieseü a hozzájuk intézett kérdésekre még válaszolni sem. De tovább megyek, a legtöbb kihallgatott egyén vagy azoknak egy része terhelt volt, akiknek t. i. nem kötelességük az igazmondás. Itt hivatkozhatnék Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársamnak egyik előadott anekdotájára, melyben elmondja, hogy az egyik vidéki törvényszéken az elnök azzal szólt rá a tanura: Kérem, ön a vádlott jogkörét gyakorolja, ön nem moud igazat; vegye tudomásul, hogy itt csak a vádlottnak szabad hazudni. Ez egy régi büntetőjogi elvnek anekdota alakjában való megörökitése. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Azokat az adatokat, amelyek a kormány állítólagos mulasztására vagy pedig olyan cselekedetére vonatkozólag nyújtanának ténybeli adatokat, amelyekből a kormány felelősségére konzekvenciákat vonnak le, ne méltóztassék perrendszerü bizonyítéknak venni. Erre különben beszedem további során rá fogok térni. (Horváth Zoltán: Voltak ott nemcsak vádlottak!) Azokat ugy fogom mérlegelni, t. képviselőtársam, mint nem vádlottakat. Ha a tényállást boncolgatjuk, abból — hogy ugy mondjam — a bizottság tagjai majdnem annyiféle konzekvenciákat vontak le, mint ahány párthoz tartoznak a kormánypárton kívüliek. (Rothenstein Mór: Azok egységesek!) Én hajlottam hangsúlyozni, hogy tegyük félre a pártvonatkozásokat. Ha valaki félre akarta ezeket tenni, akkor elmondhatom, hogy ez a párt igyekezett ezt megtenni. (Derültség a bal- és a szélsőbaltidalon.) Mi sokszor jobb meggyőződésünket is félretettük, hogy szabad folyást engedjünk a bizonyításnak, (Horváth Zoltán: Ezért utasítottak el hatvannégy indítványt!) nehogy azt mondják, hogy útját vágjuk a bizonyítások előterjesztésének; s mégis meg kellett érnünk, hogy a végén azt mondották, hogy hatvannégy általuk előterjesztett bizonyítási eljárást viszszautasitottunk. E mellett nem menetek el szó nélkül. Mi meg voltunk győződve arról, hogy ha ezt a hatvannégy indítványt elfogadjuk, akkor ezenfelül imég hatszáznegyven ujabb indítványt fognak eltőterjeszteni. (Horváth Zoltán: Ha szükség van rá!) — Zaj.) Éh ezt nem iis tudom diffiktuálni, mert hiszen ha ellenzéki lennék, ezt én sem engedtem volna el. (Esztergályos János: Ez jellemzi az önök erkölcsi felfogását! — Barthos Andor: Maga nem hivatott arra, hogy ezt megbirálja! — Zaj. — Elnök csenget.) Megsúgom azoknak, akik ezt még nem tudnák, hogy azon elutasított hatvannégy indítvány közül igen sokat egyhangúlag utasítottunk el, mert tárgytalanokká váltak. Mindenesetre nem kívánhatom az ellenzéktől, hogy évi február hó 27-én, szombaton. 121 a kormánynak itt egy bizalmi nyilatkozatot nyújtson. (Esztergályos János: Milyen szerény!) Elismerem, hogy Vázsonyi t. képviselőtársamnak igen nehéz munkája volt, mert a semmiből kellett valamit csinálnia és csak nagyszerű jogászi észjárásának köszönhető, hogy mégis ki tudott hozni egy olyan indítványt, (Horváth Zoltán: Saját jelentésük alapján is meg lehet állapítani a kormány felelősségét!) amely látszatokra, félbizonyitékokra alapítva próbálta a kormány felelősségét megállapítani. (Horváth Zoltán: Baross Gábort miért nem hallgatták ki?) Azzal kapcsolatban, hogy előttünk két javaslat fekszik, nem hallgathatom el Rassay t. képviselőtársam benj^ujtott javaslatát, amely a tárgyilagosság szempontjából rendkivül értékes megállapításokat tartalmaz ; de még egy negyedik javaslat is volt, Eckhardt t. képviselőtársamé, amelyben ő annak a nézetének adott kifejezést, hogy hibának tartja, hogy mindaddig, amig a tényállás a bíróság előtt _ tisztázva nincs, foglalkozzunk a kérdéssel. (Zaj.) Emlékszem, hogy a ministerelnök ur azzal állott elő ennek a kampánynak a kezdetén ; adjanak nekem hat hónapi időt s én a biróság előtt is, politikailag is el fogom az egész dolgot intézni. Gunykacaj volt erre a felelet. (Baticz Gyula : Jogosan ! — Zaj.) Amikor azután a parlamenti vizsgáló-bizottság összeült, a bizottságban nem akartak lélekzethez juttatni bennünket : tárgyaltunk délelőtt, tárgyaltunk délután, sokszor éjfélig, hogy az anyagot idehozzuk a nemzetgyűlés elé. Most pedig oda fogunk jutni, — látom, az ellenzék jórésze erre törekszik — hogy Farkas Tibor t- képviselőtársam halasztó inditványát akarják előtérbe helyezni azért, hogy ha esetleg egy ujabb anyag jön, (Esztergályos János : Károlyi Imre vallomása már hozott is uj anyagot ! — Felkiáltások jobb/elől : Honnét tudja ? — Zaj.) ezen az alapon egy ujabb vizsgálat folytattassék le. (Zaj.) T. Nemzetgyűlés ! Minthogy nagyon kevés idő áll rendelkezésemre, sokkal rövidebben kell a dologgal foglalkoznom és sokkal rövidebben kell összeszedni mondanivalóimat, mint ahogy szerettem volna. (Baticz Gyula: Hozzájárulunk a meghosszabbításhoz !) Elsősorban azokkal az adatokkal kellene foglalkoznom, amelyek a kisebbségi vélemény indokolása keretében Rassay képviselőtársam külön javaslata és a különvélemény keretében felhozattak. Rassay képviselőtársam külön javaslata nem fekszik a nemzetgyűlés előtt, én azonban mégis olyan természetűnek tartom, hogy hiba volna, ha emiatt ez az anyag innen hiányoznék. A rendelkezésemre álló adatokból leszek bátor tehát egypár kérdésre reflektálni

r Nagyon helyesen veti fel ez a javaslat a jogi felelősség kérdését. Az ő véleménye szerint csakis erről lehet beszélni, mert azt mondja, hogy rendkivül fontos tünet a culpa in eligendo, vagyis az az elv, hogy a kormány felelős azokért az egyénekért, akiket bizonyos hivatalos hatáskör gyakorlására kiválaszt. Ezt az elvet le akarja szögezni. Ez nagyon érdekes büntetőjogi élv, de az alkotmányjog keretében egészen más a helyzet. Tény az, hogy a jogi felesősség keretébe tartozik, hogy minden alárendelt hivatalnokért — azokért, akik a kormány alárendeltjei — felelősséggel tartozik a minister és csakis az tartozik jogi felelősséggel, a parlamentarizmus elvei szerint. Ebben az esetben azonban az bírálandó el, amidőn dönteni akarunk, vájjon tudomására jutott-e vagy juthatott-e a felelős tényezőnek, annak a hivatalnoknak vagy főhivatalnoknak mulasztása, vagy olyan magatartása, — amely miatt a felelősséget kitakarjuk mondani. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Megmondták, hogy tudták ! Rá fogok