Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-515

116 A nemzetgyűlés 515. ülése 1926. között nem lehet nehezményezni azt, hogy a ministerelnök vadászik. Ez azután bizalom kérdése, Ítélet kérdése. Én reális támpontokat keresek. Én meg tudom érteni még azt is, amit épen Vázsonyi Vilmos képviselőtársam mondott, hogy nem talált tiz percet. Nem talál tiz percet akkor, ha az az ügy, amelyre nézve azt a tiz percet kérik, nincs olyan formában beállítva, mint ahogy az kivánatos. Itt ugyanis megint abban a különös helyzetben vagyok, talán sok képviselőtársammal szemben, hogy hibáztatom Perényi Zsigmondot, aki nem mint felelős egyén, de régi kormányzati tapasztalatok alapján mint komoly társadalmi egyesületek élén álló, ha tudott információt adni és ha az az információ jelentőséggel birt, akkor neki azt az információt meg kellett volna adnia. (Nagy Vince: Jelentkezett!) Jelentkezett, de nem jelentkezett a helyettes ministerelnök urnái, nem jelentkezett annál, akit megtalált volna akkor, mert ez az ügy, amelyről itt szó volt, bocsánatot kérek, nem olyan ügy, amely tisztán a ministerelnöknek intern ügye lehet és amely ügy akkor, ha a ministerelnök külföldre megy, mással közölhető ne legyen. Ezt megmondom nyiltan, ennyivel tartozom, mert véleményem szerint az ügyek vitele teljesen lehetetlenné válik, ha minden egyes emberben, de különösen azokban az emberekben, akik vezető poziciót töltenek be, akár függőségben a kormánnyal, akár függetlenül a kormánytól, nincs meg az a lojális készség, hogy az állami ügyek rendes vitelében a mindenkori kormányzatnak segitsenek. Amint már egy izben ebben a Házban nyíltan megmondtam, nagyon szerencsétlen dolognak tartom azt, hogy Magyarországon és a kontinens sok más országában olyan viszonyok vannak, hogyha valakinek a rendőrséggel bárhol ügyes-bajois dolga van, a nagyközönség — ez fent is, lent is egyformán igaz — nem támogatja a rendőrséget ugy. mint például az angol ember az angol rendőrt, aki, ha az ő egyszerű botjával közbelép, teljesen nyugodt lehet afelől, hogy azok, akik körülötte állnak, nem annak fogják pártját, aki ellen fel akar lépni, hanem neki, vagy pedig nem állnak mellette összetett kézzel, nyugodtan pipálva, — amint ez Angliában jellemző mondás — hogy nézzék, hogy a rendőr hogyan birkózik ellenfelével, hogy nézzék, hogyan birkózik a szervezett erőnek képviselője az egyéni akciókkal. Szükségesnek tartottam ezt hangsúlyozni. Lehet, hogy felfogásommal talán egyedül állok itt a Házban, de ha egyedül állnék is, azt hiszem, velem van az igazság. (Rainprecht Antal: Nálunk a rendőrnek a legforgalmasabb helyen is szalutálni kell, ha egy hadnagy átmegy az utón!) Nem vagyok hajlandó elfogadni azt a felfogást, amely azt vallja, — és ez némileg az osztrák udvari felfogással is összefügg, legalábbis összefüggést vélek közte találni — hogy minden jót, ami valamely idő alatt történik, a király, vagy király nem lévén, a kormány csinálta és ami rossz történik, az csinálódott. Ezt nem vagyok hajlandó elfogadni, de épugy nem vagyok hajlandó elfogadni azt sem, hogy minden, amit a kormány csinál, jó. Mert ha elfogultsággal bocsátkozunk bele >az t ügynek tárgyalásába, akkor azt mondom, kár ezért a sok vitaanyagért, tessék' egyszerűen azt mondani, itt vannak a vélemények, amelyeket képviselőtársaimnak nagy része talán el sem olvasott, tálán nem is voltak rá kíváncsiak, vagy nem értek rá erre, azonban az állásfoglalás megtörtént és mindenesetre állást foglaltak, mertbiznafe valakiben, mert szeretnek valakit és azt évi február hó 27-én, szombaton. vallják, hogy az ő bizalmuk, szeretetük» egy az ország igazságával és véleményével. A másik oldalt pedig azok foglalják el, akik talán nem olvasták el a kisebbségi véleményt, amely azt mondja, hogy a kormánynak a helyéről távoznia kell. Azt hiszem, nem egészen aggálytalan, ha a jelentés ilyen határozott kívánsággal lép fel, mert hiszen a bizottságnak és a kisebbségnek nem az volt a kötelessége, hogy megállapítsa, h'ogy az a kívánság, hogy t. i. a kormány távozzék a helyéről, a nemzetgyűlés elé terjesztendő, hanem a tény álladóknak lefixirozása volt a feladata és ebből olyan konklúzió levonása, amely azután a nemzetgyűlés állásfoglalását megkönnyíti alátámasztja, kvázi ajánlja íVázsonyi Vilmos: Ajánljuk a kormánynak!) Kicsit enyhébben fogalmazzunk. Még néhány dologra nézve kénytelen vagyok véleményt nyilvánitani. Előttem nagyon homályos Baross Gábornak egész szerepe és nem tudom megérteni azt az enyhe elbánást, amely Baross Gáborral szemben megnyilvánult. Ennek valami okának kell lenni. Ennek oka más nem lehet, — nem a birói, igazságügyi minősítést keresem, azt nem nehezményezem — minthogy ez a magasrangu köztisztviselő, akiről ennyi minden kétségtelenül megállapittatott, fel nem függesztetett. Ezért a mulasztásért a kereskedelemügyi minister urat teszem felelőssé ós nern jogi felelősséget, vagy gondatlanságot akarok megállapítani... (Fábián Béla: Vádirattal a nyakában nincs felfüggesztve! — PesthyPál igazságügyminister: Ugyan kérem, fel van függesztve!) Mindenesetre szükségesnek tartanám annak megállapítását, hogy valami régi társulati vagy társaságbeli, vagy esetleg családi összeköttetésekre vagy kombinációkra vezethető-e ez viszsza. Ezt mindenesetre az ügy tiszta és igazságos elbirálása szempontjából fontosnak tartom. Mert azt is szükségesnek tartom megállapitani, hogy Baross Gábor szerepe épen nem játszik olyan nyíltnak, egészen őszintének, egyenesnek, hogy jogot ne adna a jelen esetben arra a feltevésre is, hát ha Baross Gábor egyszerre kétfelé akart működni. Mert mindentől eltekintve, abban, azt hiszem, egyetértünk az igazságügyminister úrral, hogy ha egy köztisztviselő ilyen dolgot megtud és azt nem jelenti, ebben már az alap az ellene való eljárásra meg van. Nemcsak emiatt lett volna meg a fegyelmire az alap, hogy ezt a 400 milliót szabálytalanul folyósította, habár ezt is teljesen elégnek tartom a felfüggesztésre, de elégnek tartottam volna már azt is, hogy nem tett a dologról jelentést. Mert az. hogy utólag biztosítsa magát és arra hivatkozzék, hogy tettem jelentést, igy tenni feljelentést Horváth Lóránt és Kozma Miklós utján a ministerelnöknek, aki elsősorban talán még sem az illetékes hatóság ebben az ügyben és feljelentést tenni ugy, hogy csak a ministerelnök urnák lehet ezt megtenni: ez nem a köztisztviselői kötelesség teljesítése, hanem magábanvéve is súlyos büntetendő cselekmény. Súlyos azért, mert ennek a jelentésnek módja utóbb esetleg kompromittálhatná azt az egyént, akihez ő a jelentést intézte. Hiszen felmerül a kérdés, — és ezt egészen objektve kérdezem — micsoda ok lehetett az, amely arra késztette az illetőt, hogy ne a rendőrségnek, ne az ügyészségnek a jelen esetben Nádosyra való tekintettel ne a belügyministernek, ne a kereskedelmi ministernek, tehát ne sok-sok m ás egyénnek mondja ezt meg, hanem csak a ministerelnöknek. Ez az álláspontom sem a kisebbségi, sem a 1 másik véleményben igy kidomborítva nincs, és