Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-515

116 A nemzetgyűlés 515. ülése 1926. között nem lehet nehezményezni azt, hogy a ministerelnök vadászik. Ez azután bizalom kérdése, Ítélet kérdése. Én reális támpontokat keresek. Én meg tudom érteni még azt is, amit épen Vázsonyi Vilmos képviselőtársam mon­dott, hogy nem talált tiz percet. Nem talál tiz percet akkor, ha az az ügy, amelyre nézve azt a tiz percet kérik, nincs olyan formában be­állítva, mint ahogy az kivánatos. Itt ugyanis megint abban a különös helyzetben vagyok, talán sok képviselőtársammal szemben, hogy hibáztatom Perényi Zsigmondot, aki nem mint felelős egyén, de régi kormányzati tapasztala­tok alapján mint komoly társadalmi egyesüle­tek élén álló, ha tudott információt adni és ha az az információ jelentőséggel birt, akkor neki azt az információt meg kellett volna adnia. (Nagy Vince: Jelentkezett!) Jelentkezett, de nem jelentkezett a helyettes ministerelnök ur­nái, nem jelentkezett annál, akit megtalált volna akkor, mert ez az ügy, amelyről itt szó volt, bocsánatot kérek, nem olyan ügy, amely tisztán a ministerelnöknek intern ügye lehet és amely ügy akkor, ha a ministerelnök kül­földre megy, mással közölhető ne legyen. Ezt megmondom nyiltan, ennyivel tartozom, mert véleményem szerint az ügyek vitele teljesen lehetetlenné válik, ha minden egyes emberben, de különösen azokban az emberekben, akik ve­zető poziciót töltenek be, akár függőségben a kormánnyal, akár függetlenül a kormánytól, nincs meg az a lojális készség, hogy az állami ügyek rendes vitelében a mindenkori kormány­zatnak segitsenek. Amint már egy izben ebben a Házban nyíl­tan megmondtam, nagyon szerencsétlen dolog­nak tartom azt, hogy Magyarországon és a kontinens sok más országában olyan viszonyok vannak, hogyha valakinek a rendőrséggel bár­hol ügyes-bajois dolga van, a nagyközönség — ez fent is, lent is egyformán igaz — nem támo­gatja a rendőrséget ugy. mint például az angol ember az angol rendőrt, aki, ha az ő egyszerű botjával közbelép, teljesen nyugodt lehet afelől, hogy azok, akik körülötte állnak, nem annak fogják pártját, aki ellen fel akar lépni, hanem neki, vagy pedig nem állnak mellette összetett kézzel, nyugodtan pipálva, — amint ez Angliá­ban jellemző mondás — hogy nézzék, hogy a rendőr hogyan birkózik ellenfelével, hogy néz­zék, hogyan birkózik a szervezett erőnek kép­viselője az egyéni akciókkal. Szükségesnek tartottam ezt hangsúlyozni. Lehet, hogy felfo­gásommal talán egyedül állok itt a Házban, de ha egyedül állnék is, azt hiszem, velem van az igazság. (Rainprecht Antal: Nálunk a rendőr­nek a legforgalmasabb helyen is szalutálni kell, ha egy hadnagy átmegy az utón!) Nem vagyok hajlandó elfogadni azt a fel­fogást, amely azt vallja, — és ez némileg az osztrák udvari felfogással is összefügg, leg­alábbis összefüggést vélek közte találni — hogy minden jót, ami valamely idő alatt történik, a király, vagy király nem lévén, a kormány csi­nálta és ami rossz történik, az csinálódott. Ezt nem vagyok hajlandó elfogadni, de épugy nem vagyok hajlandó elfogadni azt sem, hogy min­den, amit a kormány csinál, jó. Mert ha elfo­gultsággal bocsátkozunk bele >az t ügynek tár­gyalásába, akkor azt mondom, kár ezért a sok vitaanyagért, tessék' egyszerűen azt mondani, itt vannak a vélemények, amelyeket képviselő­társaimnak nagy része talán el sem olvasott, tálán nem is voltak rá kíváncsiak, vagy nem értek rá erre, azonban az állásfoglalás megtör­tént és mindenesetre állást foglaltak, mertbiz­nafe valakiben, mert szeretnek valakit és azt évi február hó 27-én, szombaton. vallják, hogy az ő bizalmuk, szeretetük» egy az ország igazságával és véleményével. A másik oldalt pedig azok foglalják el, akik talán nem olvasták el a kisebbségi véleményt, amely azt mondja, hogy a kormánynak a helyéről távoznia kell. Azt hiszem, nem egészen aggálytalan, ha a jelentés ilyen határozott kívánsággal lép fel, mert hiszen a bizottságnak és a kisebbségnek nem az volt a kötelessége, hogy megállapítsa, h'ogy az a kívánság, hogy t. i. a kormány távoz­zék a helyéről, a nemzetgyűlés elé terjesztendő, hanem a tény álladóknak lefixirozása volt a fel­adata és ebből olyan konklúzió levonása, amely azután a nemzetgyűlés állásfoglalását meg­könnyíti alátámasztja, kvázi ajánlja íVázsonyi Vilmos: Ajánljuk a kormánynak!) Kicsit eny­hébben fogalmazzunk. Még néhány dologra nézve kénytelen va­gyok véleményt nyilvánitani. Előttem nagyon homályos Baross Gábornak egész szerepe és nem tudom megérteni azt az enyhe elbánást, amely Baross Gáborral szemben megnyilvá­nult. Ennek valami okának kell lenni. Ennek oka más nem lehet, — nem a birói, igazság­ügyi minősítést keresem, azt nem nehezménye­zem — minthogy ez a magasrangu köztisztvi­selő, akiről ennyi minden kétségtelenül meg­állapittatott, fel nem függesztetett. Ezért a mulasztásért a kereskedelemügyi minister urat teszem felelőssé ós nern jogi felelősséget, vagy gondatlanságot akarok megállapítani... (Fá­bián Béla: Vádirattal a nyakában nincs fel­függesztve! — PesthyPál igazságügyminister: Ugyan kérem, fel van függesztve!) Minden­esetre szükségesnek tartanám annak megálla­pítását, hogy valami régi társulati vagy tár­saságbeli, vagy esetleg családi összekötteté­sekre vagy kombinációkra vezethető-e ez visz­sza. Ezt mindenesetre az ügy tiszta és igazsá­gos elbirálása szempontjából fontosnak tartom. Mert azt is szükségesnek tartom megállapi­tani, hogy Baross Gábor szerepe épen nem ját­szik olyan nyíltnak, egészen őszintének, egye­nesnek, hogy jogot ne adna a jelen esetben arra a feltevésre is, hát ha Baross Gábor egy­szerre kétfelé akart működni. Mert mindentől eltekintve, abban, azt hiszem, egyetértünk az igazságügyminister úrral, hogy ha egy köz­tisztviselő ilyen dolgot megtud és azt nem je­lenti, ebben már az alap az ellene való eljá­rásra meg van. Nemcsak emiatt lett volna meg a fegyelmire az alap, hogy ezt a 400 milliót szabálytalanul folyósította, habár ezt is teljesen elégnek tartom a felfüggesztésre, de elégnek tartottam volna már azt is, hogy nem tett a dologról jelentést. Mert az. hogy utólag bizto­sítsa magát és arra hivatkozzék, hogy tettem jelentést, igy tenni feljelentést Horváth Ló­ránt és Kozma Miklós utján a ministerelnök­nek, aki elsősorban talán még sem az illetékes hatóság ebben az ügyben és feljelentést tenni ugy, hogy csak a ministerelnök urnák lehet ezt megtenni: ez nem a köztisztviselői kötelesség teljesítése, hanem magábanvéve is súlyos bün­tetendő cselekmény. Súlyos azért, mert ennek a jelentésnek módja utóbb esetleg kompromittálhatná azt az egyént, akihez ő a jelentést intézte. Hiszen fel­merül a kérdés, — és ezt egészen objektve kér­dezem — micsoda ok lehetett az, amely arra kész­tette az illetőt, hogy ne a rendőrségnek, ne az ügyészségnek a jelen esetben Nádosyra való tekintettel ne a belügyministernek, ne a keres­kedelmi ministernek, tehát ne sok-sok m ás egyénnek mondja ezt meg, hanem csak a minis­terelnöknek. Ez az álláspontom sem a kisebbségi, sem a 1 másik véleményben igy kidomborítva nincs, és

Next

/
Thumbnails
Contents