Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-515

A nemzetgyűlés 515..ülése 1926. évi február hó 27-én, szombaton. 117 ezért szükségét éreztem, hogy megállapítsam, hogy köztisztviselőnél, magas funkcionáriusoknál és magánegyéneknél hajlandó volnék jóhiszeműséget feltételezni, — mégi Baross Gábor részéről is — (Vázsonyi Vilmos: Barossnak dupla kofferje volt! — Zaj.) de a kérdést a szervezett állami hatalom szempontjából nézem és igy rosszhiszeműséget látok megnyilatkozni a többi kérdésekben is. A jóhiszeműség kizártságára nézve elég adat van, de feltéve, hogy jóhiszemüleg jártak el, még akkor is lehetetlenség, hogy egy országban ilyen állapotok legyenek. Ha e rendszer megváltoztatására intézkedés nem történt, akkor a kormányzat ezekért, ha nem is jogilag, politikailag, vagy fegyelmileg, — ez Ítélet dolga — de mindenesetre felelős technikai és esztétikai szempontból. (Vázsonyi Vilmos: Hol vagyunk mi az. esztétikától?) Mindezeket az általam megállapított mulasztásokat nem vagyok azonban hajlandó ab ovo az illető minister számlájára írni, de sajnos, azt kell mondanom, hogy még nagyon sok olyan dolog van, amelynél meg kell állapítani, hogy gondatlanság, kedélyesség' nyilatkozott meg, (Györki Imre: Csak az volt !) amely azután hazárdjátékot játszón, mert lehetetlennek tarjárt, örülnék, ha azt mondhatnám, hogy nem voltak nagyobb gondatlanságtok, de bocsánatot kérek, ezt nem mondhatom akkor, amikor a Jankóvieh-ügyben a külügyminister kiad egy táviratot, hogy jóhiszeműsége vélelmezendő. (Nagy Vince: À hamisbankó forgalombahozatala jóhiszemű? — Zaj.) ' Akármilyen kisfokú gondatlanság történt volna iß ebben az ügyben, nem 12, hanem 3 óra alatt ki kellett volna a külügyministeriumban derülnie, hogy a futárigazolvány normális utón került-e az illető kezébe vagy sem. (Rakovszky Iván belügyminister: Normális utón került! — Felkiáltások a jobboldalon: Kiküldetés volt! — Vázsonyi Vilmos: Kiküldetés? — Zaj a szélsőbaloldalon. — Pesthy Pál igazságügyminister: Ha ennyien be szélnek az urak, nem értem! — Vázsonyi Vilmos: Milyen iratot vitt magával? — Halász Mióric: Önök is tudják, hogy nincs igazuk! — Nagy zaj.) Egy külső állammal szemben gondatlanság nélkül lehetetlenség igy eljárni, ilyen táviratot küldeni anélkül, hogy tudnák, miről van szó. Nekik nem volt gyanús, hogy nem tudták megállapítani, mi volt a kiküldetés lényege, hiszen annyi feltétlenül megállapítható lett volna a külügyministeriumban, ha ezzel a kérdéssel odamennek, hogy itt valami nem stimmelt. Addig, amig ezt meg nem állapították^ nem lett volna szabad blamálni magunkat azért, hogy egy volt vezérkari ezredesről volt szó, aki esetleg- sógora a honvédelmi ministernek. Ez nem elég ok a jóhiszeműségre. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ott vagyunk megint, hogy a legjobb esetben túlzásba vitték a jóhiszeműséget, mert kell, hogy ez a megállapítás tétessék. Ha a jóhiszeműség körül hibák követtettek el, akkor ennek mégis le kellene valamilyen konzekvenciáját vonni, mert nem lehet a dolgot ugy beállítani, hogy Nádosyban bízott mindenki, hogy Nádosy teljesen megbizható komoly ember volt. Én is voltam abban a helyzetben, hogy az igazságügyministeriumban szolgáltam Nádosy alatt, — azt hiszem, Vázsonyi Vilmos* de Rassay Károly képviselőtársam is ismeri az fí személyét — s meg tudtam állapítani munkakészségét, de hogy oly abszolút komoly ember lett volna, (Rassay Károly: Hogy dipíomota lett volna!) ezt nem hiszem, hogy azok,, akik vele dolgoztak, megállapították volna. Különösen nem állapíthatták ezt meg NAPLÓ. XL. róla azok, akik ismerték azokat a cselekményeket, amelyeket az ő kedélyességéből kifolyólag több izben elkövetett, hiszen álarcosbálokon vett részt, intézője volt az internálásoknak, tagja volt olyan klubok vezetőségének, amelyekben a hírek szerint nagyobbfoku hazárdjáték folyt. Bocsánatot kérek, — talán túlszigoru vagyok —- de már biró koromtól kezdve nehezményeztem, hogy egy biró vagy ügyész hazárdjátékot játsszon, mert lehetetlennek tartottam, hogy aki szintén hazárdjátékot folytat, kénytelen legyen valakit formai töryény alapján elitélni, nmikor ő maga is — esetleg nagyobb mértékben, de finomabb körökben — ugyanezt cselekszi. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ha valaki országos főkapitány, akkor neki semmiféle olyan összeköttetést fentartania nem volna szabad, amelyek révén sokak szerint nem is annyira büntetendő, mint inkább csak erkölcsi szempontból kifogásolható dolgok történhetnek meg-. E

? tünetek, a nyomozás hiányossága és a rendőrség működése között kénytelen volt az ember összefüggést keresni, s ezek mind arról győztek meg, hogy Magyarországra nézve szerencsétlen dolog volt külön főkapitányi állást szervezni. (Igaz! Ugy van! Zaj a baloldalon.) Ha esetleg a törvény végrehajtása volt rossz, akkor is ott vagyunk, amit az előbb mondottam, hogy ha valamely törvény azért rossz, mert megalkotása nem volt helyes, akkor nem a minister volna esetleg felelős ezért a törvényért hanem a törvényhozás és az ország. Azért sem lehet felelős senki, ha egy törvény rosszassága csak később jut tudomására, mert csak később látja, hogy ennek alapján létesültek különböző titkos társaságok. (Rassay Károly: A belügyminister sem mondja, hogy nem volt titkos társaság tagja! — Fábián Béla: ön a titkos társaságok feje! — Rakovszky Iván belügyminister: Attól függ, hogy mit nevez titkos társaságnak! — Rassay Károly: Látja kérem! —- Létay Ernő: A minis ter tanácsot nem nevezzük annak! — Vicz'án István: Rassay szabadkőműves! — Rassay Károly: Semmi közöm a szabadkőművesekhez! — Viczián István: A szabadkőművesek szabadszervezetet alkotnak! — Fábián Béla: Ha esküt tesznek, a társaság már titkos! — Rassay Károly: A szabadkőművesség nem volt titkos társaság! — Fábián Béla: Tudjuk, hog3" kik a titkos társaság tagjai ebben a Házban! — Viczián István: Mese! — Nagy zaj.) A titkos társaságokat sem nemzeti, sem. nemzetközi alapon egy szervezett államban megengedhetőnek nem tartom. Nem tartom megengedhetőnek, hogy akkor, amikor régen, hogy valaki tartalékos tiszt lehessen, ennek előfeltétele -az volt, hogy becsületszóra kötelezvényt irt alá, hogy titkos társaságnak nem tagja, titkos társaságokba nem lép be. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) az országban ilyen titkos társaságokat tűrhessünk meg. Hogy ilyen társaságok léteznek, bizonyítják azok a közbeszólások, amelyekkel reagáltak az általam felhozottakra, de bizonyítja a belügyministernek az a kijelentése is, hogy r »attól függ, hogy mit nevez titkos társaságnak..« (Rakovszky Iván belügyminister: A szabadkőművességet! — Rassay Károly: Az Országos Kaszinót nem? — Zaj.) Az a társaság, melynek alapszabályai vannak, titkos társaságnak nem nevezhető. (Rakovszky Iván belügyminister: Amelynek láttamozott alapszabálya van. az nem titkos! — Saly Endre: Például a Kettőskereszt Vérs?övetség! — Viczián István: A szabadkőművesek! — Rassay Károly: Hát a szabadkőműveseknek néni 18