Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-511

fi A nemzetgyűlés 511. illése 1926. évi február hó 23-án, kedden. ki milyen pártállásu, ki milyen vallású, ki milyen politikai nézetet vall, hanem csak a deliktumot fogja nézni és elbirálni. Ezt szükségesnek tartom megjegyezni, hozzáfűzvén, hogy az előadó urnák nem tiszte az, hogy a kérdést olyan módon döntse el, amint ezt tette. Az 1. §-ra vonatkozólag bátor vagyok módositványt benyújtani és kérem annak elfogadását. Javaslom, hogy az 1. § következő szövege_ »tekintet nélkül arra, hogy a felülbírálás alapjául szolgáló perorvoslatot ki és kinek érdekében terjesztette elő« helyett a következő szavak iktattassanak be (olvassa): »ha a felülbírálás alapjául szolgáló perorvoslatot a vádlott, illetve a pénzbirsággal sújtott terjesztette elő.« A helyzet az, hogyha valakinek 1924 július 4-ike előtt pere volt és azt a biróság gyors ütemben letárgyalta, akkor az illető az eredetileg kiszabott pénzbüntetéssel úszta meg az ügyei Ha azonban a biróság restanciája következtében az ügy áthúzódott 1925-re, vagy 1926-ra, sőt későbbi időre, akkor az illetőnek saját hibáján kivül tetemes kiadási többletet zúdítanak a nyakába. Ez igazságtalan. Kellemetlen érzést vált ki minden emberből az,, ha egy már tudott körülményt a hátrányára változtatnak meg. Méltóztassék elképzelni annak az embernek lelkiállapotát, akinek pl. 10.000 korona névértékű hadikölcsönkötvénye fekszik a ládafiában, amelyet a háború alatt hazafiságában vásárolt saját vagyoni helyzetének feláldozásával, ezzel a hadikölcsönkötvénnyel a kormány nem törődik, ez ott fekszik 18.000szeres elértéktelenedéssel, de ha 1924 július előtt pénzbüntetésre Ítélték el, akkor azt az esetleg enyhén megszabott pénzbüntetést a mai súlyos gazdasági helyzetben valorizáltan zuditják a nyakába. Nehéz itt, a nemzetgyűlés termében lelki analizist végezni, ez nem is célom, nem is értek hozzá, mert nem vagyok pszichiáter, de el tudom képzelni azt az érzést, amellyel ilyen ember fog viseltetni a törvényhozás és az egész társadalmi rendszer iránt, amikor látja, hogy az ő vagyoni leromlását senki sem hajlandó észrevenni, de a biróság restanciájának, vagy a törvényhozás mulasztásainak hátrányait őreá hárítják. Erre a törvényjavaslatra nincsen szükség, nem látom a logikáját annak, hogy miért iniciálták, nem tudjuk mennyi per van folyamatban, nem tudjuk, hány itélet nem emelkedett még jogerőre, mennyi többletpénzekre számítanak itten, (Pesthy Pál igazságügymiuister: Nem pénzügyi kérdés ez!) misem indokolja tehát ennek a javaslatnak elfogadását. Ha azonban a t. Nemzetgyűlés már általánosságban elfogadta, arra kérem, legalább ott tegyen némi kedvezményt, ahol a terhelt nem oka annak, hogy ügye elhúzódott. Azt hiszem, ez a legkevesebb szociális felfogás, amelyet ebbe a javaslatba be kellene vinni. Kérem módosításom elfogadását, (Helyeslés bal felől.) Elnök: Szólásra következik? Petrovits György iegyző: Horváth Zoltán! Horváth Zoltán: T. Nemzetgyűlés! A t. igazságügyminister ur r szives volt reflektálni felszólalásomra és a sértettnek érdekét szegezte szembe azzal a kérelemmel, hogy az elitéltet ok nélkül ne sújtsák. A büntetőper is voltaképen per, ahol a sértett és vádlott állanak egymással szemben, tehát tulaj donképen per analogiam a polgári pert alkalmazta itt az igazságügyminister ur, amely polgári perben felperes és alperes állnak egymással szemben. Ha a polgári pert alkalmazta az igazságügyminister nr per analogiam (Pesthy Pál igazságügyminister: Nem alkalmaztam!) — azt méltóztatott mondani, hogy a büntető perben is peres felek állanak egymással szemben — bölcsen méltóztatik tudni, hogy amennyiben egyik vagy másik fél az ítéletben megnyugszik, s a felsőbb biróság az ítéletet helybenhagyta, az ítéletben megnyugvó felet nem marasztalják a költségekben. Propper Sándor tisztelt képviselőtársamnak közbeszólás alakjában azt méltóztatott mondani, hogy ez nem pénzügyi kérdés. Méltóztassék megengedni, hogy az igazságügyminister urnák ezt a kijelentését, magának a törvényjavaslatnak indokolásával cáfoljam meg. Az indokolás második bekezdésében ugyanis az foglaltatik (Olvassa): »Ez nemcsak a kir. kincstárnak okoz érzékeny és indokolatlan veszteséget ...« Nem utolsó szempont volt tehát (Pesthy Pál igazságügyminister: Igenis utolsó volt!) e törvényjavaslat benyújtásánál az, hogy a kir. kincstárt érzékeny veszteség sújtja. A harmadik megjegyzésem, amely tulaj donképen az 1. §-ra vonatkozik, az, hogy ez a szakasz rettenetesen pongyolán van megszövegezve. (Pesthy Pál igazságügyminister: Dehogy!) Az 1. § 1. bekezdése, amely körülbelül 20 sorból áll, egy mondatot képez. Magyarul nem szoktak így irni és szövegezni. Az ennyire pongyolán megszövegezett törvények azután alkalmasak arra, hogy különböző, céltalan és oktalan vitákat provokáljanak. Ezt a húsz sorban elmondott dolgot sokkal egyszerűbben és érthetőbben meg lehetett volna szövegezni. Épen azért ezzel a törvényjavaslati szöveggel szemben, amely — amint mondottam — igen alkalmas kontroverziák felkeltésére, más szöveget ajánlok, amely egyszerű, érthető, világosabb és magyarabb. Nevezetesen indítványozom, hogy az 1. § 1. bekezdése a következőképen szövegeztessék (Olvassa): »1. §. Az 1924. évi július hó 20. napja előtt hozott határozatokban megállapított pénzbüntetést vagypénzbirságot a felsőbíróság azokban az ügyekben, amelyek felülbírálás végett eléje kerülnek, hivatalból az alábbiak szerint átértékelni köteles,« Ez egyszerű, világos és félreértésre nem adhat okot, a törvényjavaslat beterjesztett szövege ellenben igenis okot ad félreértésekre. Az 1. § 2. bekezdését, amely magyarázója az 1. bekezdésben foglalt intézkedésnek, szintén több mondatra osztanám. Ezt a törvényt ugyanis nemcsak jogászok és ügyvédek, hanem laikus emberek számára is készítik, mert hiszen jogi axióma és szabály az hogy a törvény nem tudásával senki sem védekezhetik. Arra kell tehát törekednünk, hogy a törvény egyszerű, világos és mindenki által első olvasásra megérthető legyen. Tisztelettel kérem tehát a nemzetgyűlést, méltóztassék módosításomat, amely csak stiláris természetű, elfogadni. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Nincs senki sem feljegyezve. Elnök: Kérdem, kiván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. Az előadó ur kivan szólani. Ráez János előadó: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy pár szóval válaszoljak Propper Sándor képviselő urnák azokra a szavaira, amelyekben ki akar oktatni az előadó kötelességeire. Tudom, hogy nem az én hivatásom a biróság megvédelmezése, mert erre az igazságügyminister ur illetékes, azt tartom azonban, hogy minden magyar embernek kötelessége a biróság tekintélyét megvédelmezni