Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-511

A nemzetgyűlés 511. ülése 1926. (Propper Sándor: Ezt senki sem vonta két­ségbe!) s tiltakozó szavát felemelni a destruk­ció ellen, még akkor is, ha itt az előadói székben ül. (Propper Sándor: Teljesítse a biróság a maga kötelességét.) A biróság teljesiti a maga kötelességét! (Sütő József: Maga szerint! — Zaj.) Tisztelettel kérem a nemzetgyűlést, mél­tóztassék az 1. %-t &z igazságügyi bizottság szö­vegezésében változatlanul elfogadni. (Helyes­lés jobbfelöl.) Elnök: Az igazságügyminister ur kivan szólani! Pesthy Pál igazságügyminister: T. Nem­zetgyűlés! Az elhangzott felszólalásokra vo­natkozólag Propper Sándor képviselő úrral szemben ki kell jelentenem, (Propper Sándor: Nem az előadó ur feladata, hogy vitatkoz­zunk!) hogy a tisztelt képviselő ur legyen megnyugodva — mint ahogy én is meg vagyok nyugodva — afelől, hogy amikor a biróság itél, minden melléktekintetet félretéve, egye­dül a deliktumot nézi. Épen ezért az a vád, amelyet az igen t. képviselő ur erre alapított, meg nem áll, s azt a bíróságok nevében kény­telen vagyok visszautasítani. (Helyeslés jobb­felöl.) Én koncedálom azt, hogy a bíróságoknak az Ítélethozatalban, nevezetesen ugyanazon tényállás mellett az ítélet megkonstruálásában, illetőleg meghozatalában eltérő felfogásuk le­het. Ez az eltérő felfogás azonban annak a birónak és valamennyiünknek emberi mivoltá­ból ered, s ez a differencia — amint erre az előbb rámutattam — igenis eliminálható, meg­szüntethető és meg is szüntettetik a felsőbíró­ságok állandó és egyöntetű gyakorlata által. Azt a határozati javaslatot, amelyet Prop­per Sándor képviselő ur terjesztett elő, a ma­gam részéről — sajnos — nem fogadhatom el, (Propper Sándor: Csökkenti a bevételt!) és pe­dig azokból az indokokból, amelyeket erre a kifogásra vonatkozólag Horváth Zoltán kép­viselő ur felszólalásával kapcsolatban már ki­fejtettem. Nem fogadhatom el azonban Horváth Zol­tán képviselő ur módosított szövegét sem, mert az első szakasz első bekezdése szövegének minden szaván súly, érték van. Azt a hirtelen ideadott szöveget, amelyet a képviselő ur most nekem prezentált, nincs módomban pillanat­nyilag ugy áttanulmányozni és átérteni, hogy én abban mindent benlevőnek megtaláljak. Ezért kénytelen vagyok az eredeti szöveghez ragaszkodni. (Helyeslés jobbfelől.) Még egyre kivánok reámutatni, nevezete­sen arra, hogy az indokolásban benne van ugyan az a pénzügyi érv, azonban ez csak hozzávetőlegesen van hozzáfűzve. A főérv azon­ban, — amint az imént is hangoztattam — az, hogy ez a törvényjavaslat igazságot van hi­vatva szolgáltatni és teremteni a különböző időkben kiszabott pénzbüntetések tekintetében. (Propper Sándor: Tessék valorizálni a hadi­kölesönköt vény eket!) S minthogy a törvény­javaslat ezt az igazságot szolgáltatja, ezért ehhez a törvényjavaslathoz ragaszkodom. (Helyeslés a jobboldalon és a közéven.) Ami a további valorizációs kérdéseket illeti, amint már mondottam, én nem vagyok pénzügyminister és én ezt a törvényjavaslatot nem pénzügyi, hanem jogi szempontból és az igazság éSrdeke szempontjából terjesztettem elő, s ennek a törvényjavaslatnak keretébe pénzügyi, valorizációs kérdéseket igazán nem óhajtok beleszőni. Mindezek figyelembevételével, kérem a tisz­évi február hó 23-án, hedden. 7 telt Nemzetgyűlést, méltóztassék a törvény­javaslatot változatlanul elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Következik a határozathozatal. Minthogy az 1. §. 2., 3., 4., 5. és 6. bekezdé­sei meg nem támadtattak, azokat elfogadottak­nak jelentem ki. Az 1. §. 1. bekezdésével szemben Propper Sándor és Horváth Zoltán képviselő urak adtak be módosító indítványt. Ezeket az indítványo­kat abban a sorrendben fogom az eredeti: szö­veggel szembeállítani, amint azok az eredeti szöveghez közelebb állanak. Felteszem tehát a kérdést, méltóztatnak-e az 1. §. 1. bekezdését eredeti szövegezésében, szemben Propper Sándor és Horváth Zoltán képviselő urak módosító indítványával el­fogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az eredeti szö­veget fogadják el, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Többség. A nemzetgyűlés az 1. §. 1. bekezdését eredeti szövegezésében fo­gadta el, s igy Propper Sándor és Horváth Zoltán képviselő urak módosító indítványai elestek. Következik a 2. §. Kérem annak felolva­sását. Petrovits György jegyző (Olvassa a tör­vényjavaslat 2. §-át, amely észrevétel nélkül változatlanul elfő g adtatik.) Elnök: Ezzel a törvényjavaslat ugy általá­nosságban, mint részleteiben is letárgyaltat­ván, annak harmadszori olvasása iránt napi­rendi javaslatom során fogok a t. Nemzetgyű­lésnek javaslatot tenni. Napirend szerint következik sajtó utján el­követett rágalmazás vétsége miatt feljelentett Vanczák János nemzetgyűlési képviselő men­telmi ügyében a mentelmi bizottság 897. számú jelentésének folytatólagos tárgyalása. Minthogy legutóbbi ülésünkön Kabók La­jos képviselő ur beszédének elmondására ha­lasztást kapott, a szó őt illeti. Kabók Lajos: T. Nemzetgyűlés! A men­telmi bizottság 897-ik számú jelentéséhez, amelyben Vanczák János képviselőtársam men­telmi jogának felfüggesztését javasolja, előt­tem már többen felszólaltak képviselőtársaim közül. Kifejezésre juttatták tiltakozásukat az­zal az állítással szemben, amely az említett Gálócsy Árpád részéről történt. Magamnak sincs hosszadalmasabb észrevételem ehhez a jelentéshez s egész felszólalásom úgyszólván csak oda irányul, hogy magam is megragad­jam ezt az alkalmat arra, hogy tiltakozzam az ellen, amit ez az ur Peyer Károly képviselő­társamra vonatkozólag állit. Ez az ur volt ugyanis az, aki azt állította, hogy Peyer Ká­roly szöktette meg Kun Béláékat. Mindenki előtt, aki annak idején a törvény­széki tárgyalásokat figyelemmel kisérte, köz­tudomású, hogy a biróság kimondotta határo­zatában azt, hogy Peyer Károly nem szöktette meg Kun Béláékat. Mindennek dacára odaáll valaki és arról mer cikket irni, hogy Peyer Károly megszöktette Kun Béláékat. Akkor csak természetes, hogy az erre vonatkozó vá­laszt nem lehet más módon megírni, mint ahogy azt olyan urakkal szemben megírni kell, akik a valóságot tudatosan el szokták ferdí­teni. Meg kell említenem ez alkalommal azt is, hogy ez a Gálócsy ur már sokszor kísérletezett abban az irányban, hogy az ő förmedvényeivel és valótlanságaival a munkásságot megté­vessze. Azokban a közleményekben, amelyeket

Next

/
Thumbnails
Contents