Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-511
A nemzetgyűlés 511. ülése 1926. (Propper Sándor: Ezt senki sem vonta kétségbe!) s tiltakozó szavát felemelni a destrukció ellen, még akkor is, ha itt az előadói székben ül. (Propper Sándor: Teljesítse a biróság a maga kötelességét.) A biróság teljesiti a maga kötelességét! (Sütő József: Maga szerint! — Zaj.) Tisztelettel kérem a nemzetgyűlést, méltóztassék az 1. %-t &z igazságügyi bizottság szövegezésében változatlanul elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Az igazságügyminister ur kivan szólani! Pesthy Pál igazságügyminister: T. Nemzetgyűlés! Az elhangzott felszólalásokra vonatkozólag Propper Sándor képviselő úrral szemben ki kell jelentenem, (Propper Sándor: Nem az előadó ur feladata, hogy vitatkozzunk!) hogy a tisztelt képviselő ur legyen megnyugodva — mint ahogy én is meg vagyok nyugodva — afelől, hogy amikor a biróság itél, minden melléktekintetet félretéve, egyedül a deliktumot nézi. Épen ezért az a vád, amelyet az igen t. képviselő ur erre alapított, meg nem áll, s azt a bíróságok nevében kénytelen vagyok visszautasítani. (Helyeslés jobbfelöl.) Én koncedálom azt, hogy a bíróságoknak az Ítélethozatalban, nevezetesen ugyanazon tényállás mellett az ítélet megkonstruálásában, illetőleg meghozatalában eltérő felfogásuk lehet. Ez az eltérő felfogás azonban annak a birónak és valamennyiünknek emberi mivoltából ered, s ez a differencia — amint erre az előbb rámutattam — igenis eliminálható, megszüntethető és meg is szüntettetik a felsőbíróságok állandó és egyöntetű gyakorlata által. Azt a határozati javaslatot, amelyet Propper Sándor képviselő ur terjesztett elő, a magam részéről — sajnos — nem fogadhatom el, (Propper Sándor: Csökkenti a bevételt!) és pedig azokból az indokokból, amelyeket erre a kifogásra vonatkozólag Horváth Zoltán képviselő ur felszólalásával kapcsolatban már kifejtettem. Nem fogadhatom el azonban Horváth Zoltán képviselő ur módosított szövegét sem, mert az első szakasz első bekezdése szövegének minden szaván súly, érték van. Azt a hirtelen ideadott szöveget, amelyet a képviselő ur most nekem prezentált, nincs módomban pillanatnyilag ugy áttanulmányozni és átérteni, hogy én abban mindent benlevőnek megtaláljak. Ezért kénytelen vagyok az eredeti szöveghez ragaszkodni. (Helyeslés jobbfelől.) Még egyre kivánok reámutatni, nevezetesen arra, hogy az indokolásban benne van ugyan az a pénzügyi érv, azonban ez csak hozzávetőlegesen van hozzáfűzve. A főérv azonban, — amint az imént is hangoztattam — az, hogy ez a törvényjavaslat igazságot van hivatva szolgáltatni és teremteni a különböző időkben kiszabott pénzbüntetések tekintetében. (Propper Sándor: Tessék valorizálni a hadikölesönköt vény eket!) S minthogy a törvényjavaslat ezt az igazságot szolgáltatja, ezért ehhez a törvényjavaslathoz ragaszkodom. (Helyeslés a jobboldalon és a közéven.) Ami a további valorizációs kérdéseket illeti, amint már mondottam, én nem vagyok pénzügyminister és én ezt a törvényjavaslatot nem pénzügyi, hanem jogi szempontból és az igazság éSrdeke szempontjából terjesztettem elő, s ennek a törvényjavaslatnak keretébe pénzügyi, valorizációs kérdéseket igazán nem óhajtok beleszőni. Mindezek figyelembevételével, kérem a tiszévi február hó 23-án, hedden. 7 telt Nemzetgyűlést, méltóztassék a törvényjavaslatot változatlanul elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Minthogy az 1. §. 2., 3., 4., 5. és 6. bekezdései meg nem támadtattak, azokat elfogadottaknak jelentem ki. Az 1. §. 1. bekezdésével szemben Propper Sándor és Horváth Zoltán képviselő urak adtak be módosító indítványt. Ezeket az indítványokat abban a sorrendben fogom az eredeti: szöveggel szembeállítani, amint azok az eredeti szöveghez közelebb állanak. Felteszem tehát a kérdést, méltóztatnak-e az 1. §. 1. bekezdését eredeti szövegezésében, szemben Propper Sándor és Horváth Zoltán képviselő urak módosító indítványával elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az eredeti szöveget fogadják el, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Többség. A nemzetgyűlés az 1. §. 1. bekezdését eredeti szövegezésében fogadta el, s igy Propper Sándor és Horváth Zoltán képviselő urak módosító indítványai elestek. Következik a 2. §. Kérem annak felolvasását. Petrovits György jegyző (Olvassa a törvényjavaslat 2. §-át, amely észrevétel nélkül változatlanul elfő g adtatik.) Elnök: Ezzel a törvényjavaslat ugy általánosságban, mint részleteiben is letárgyaltatván, annak harmadszori olvasása iránt napirendi javaslatom során fogok a t. Nemzetgyűlésnek javaslatot tenni. Napirend szerint következik sajtó utján elkövetett rágalmazás vétsége miatt feljelentett Vanczák János nemzetgyűlési képviselő mentelmi ügyében a mentelmi bizottság 897. számú jelentésének folytatólagos tárgyalása. Minthogy legutóbbi ülésünkön Kabók Lajos képviselő ur beszédének elmondására halasztást kapott, a szó őt illeti. Kabók Lajos: T. Nemzetgyűlés! A mentelmi bizottság 897-ik számú jelentéséhez, amelyben Vanczák János képviselőtársam mentelmi jogának felfüggesztését javasolja, előttem már többen felszólaltak képviselőtársaim közül. Kifejezésre juttatták tiltakozásukat azzal az állítással szemben, amely az említett Gálócsy Árpád részéről történt. Magamnak sincs hosszadalmasabb észrevételem ehhez a jelentéshez s egész felszólalásom úgyszólván csak oda irányul, hogy magam is megragadjam ezt az alkalmat arra, hogy tiltakozzam az ellen, amit ez az ur Peyer Károly képviselőtársamra vonatkozólag állit. Ez az ur volt ugyanis az, aki azt állította, hogy Peyer Károly szöktette meg Kun Béláékat. Mindenki előtt, aki annak idején a törvényszéki tárgyalásokat figyelemmel kisérte, köztudomású, hogy a biróság kimondotta határozatában azt, hogy Peyer Károly nem szöktette meg Kun Béláékat. Mindennek dacára odaáll valaki és arról mer cikket irni, hogy Peyer Károly megszöktette Kun Béláékat. Akkor csak természetes, hogy az erre vonatkozó választ nem lehet más módon megírni, mint ahogy azt olyan urakkal szemben megírni kell, akik a valóságot tudatosan el szokták ferdíteni. Meg kell említenem ez alkalommal azt is, hogy ez a Gálócsy ur már sokszor kísérletezett abban az irányban, hogy az ő förmedvényeivel és valótlanságaival a munkásságot megtévessze. Azokban a közleményekben, amelyeket