Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-515
À nemzetgyűlés 515. ülése 1926. folyamatba lett téve és ennek során öt terhelt került előzetes letartóztatásba. Budapesten a nyomozást a rendőrség folytatta le; a nyomozást à kir. ügyészség inditványára birói vizsgálat követte, amelyet a vizsgálóbiró csak 1923. évi október hó 26. napján kelt végzésével szüntetett meg. Benes külügyminister ur egy 1921 július 5-iki dátumnak beiktatásával, amely napon szerinte a laptudósitók előtt a vizsgálat beszüntetése közöltetett volna, a bécsi eljárás megszüntetését, mely 1921 december 13-án volt, a tények egymásutánjában, a budapesti megszüntetés utáni időre állit ja be. Ilyen módon ugy tűnik fel a dolog, mintha a Bécsben lefolytatott eljárás eredménytelensége és megszüntetése a magyar eljárásnak ezt megelőző erőszakos megszüntetésének következménye lett volna. Az 1921 július 5-iki dátumnak alig lehetett szerepe, mert a budapesti vizsgálat javában folyamatban volt még azután is, amikor a bécsi főügyben az eljárást 1921. évi december hó 13-án kegyelmi utón már megszüntették volt, Benes külügyminister ur az 500 szokolosok hamisításával kapcsolatban arra is hivatkozik, hogy a Kuhn József ellen a prágai biróság előtt folyamatba tett bűnügyben megállapítást nyert, hogy Nádosy az általa itt folyamatba tett nyomozási ügyben már egyszer elkobzott hamisítványokat dr. Mészáros Gyulának forgalombahozatal céljából újból kiadta volna. Meg kell állapitanom, hogy Nádosy Imre személyével kapcsolatban velünk soha ilyen adat közölve nem lett. E részben tehát minden felelősséget el kell hárítani magunktól, még abban az esetben is, ha ez a most kipattantott hir birna is valamilyen ténybeli alappal. Ennél a mozzanatnál kissé meg kell állapodnom és néhány megjegyzést kell tennem, mert két budapesti lap, a Világ és a Népszava febr. 26-iki számában ugyanezzel a dologgal szintén foglalkozik. Meg kell állapitanom, hogy a Mészáros Gyula és társai ellen Bécsben folyamatba tett bűnvádi eljárással kapcsolatban párhuzamosan Budapesten Wottitz Gyula és társai ellen folyamatba tett nyomozás során a rendőrség nem 20 millió értékű, hanem mindössze 42 darab 500 szokolos bankjegyhamisitványt foglalt le Kasztner József terhelt birtokából és ezek közül 41 darabot 1921. évi július 26-án áttett a budapesti kir. ügyészséghez, amely azokat azután a törvényszék vizsgálóbirájához továbbította, aki az eljárás befejezése után a 41 darab hamisítványt megsemmisítés céljából 1924 október hó 29-én küldte viszsza a kir. ügyészséghez. A budapesti kir. ügyészség kezei között van a budapesti államrendőrség főkapitányi hivatalának legutóbb kelt átirata arról, hogy ebben az ügyben ezen a 41 darab hamisítványon kívül más hamisítvány a rendőrség által lefoglalva nem lett. A teljesség kedvéért meg kell említenem még azt is, hogy 1922. év folyamán Mészáros Gyula személyével kapcsolatban ismeretlen forrásból újra felbukkantak azonos eredetüeknek látszó 500 szokolos hamisítványok Budapesten. Ezzel kapcsolatban a budapesti államrendőrség főkapitányi hivatala Milanovics Béla es három társa birtokából 1970 darab ilyen hamisítványt foglalt le az 1922. év október havában. Ezt az 1970 darab hamisitvánvt a rendőrség november 9-én áttette a kir. ügyészséghez, mely az eljárás befejezése után a főügyész utasításához képest elrendelte a hamisítványok megsemmisítését. Egyébként beszéde további folyamán maga évi február hó 27-én, szombaton. Ili a cseh-szlovák külügyminister ur is ugy jellemzi a Kuhn József elleni eljárás során a jelzett vonatkozásban felmerült terhelő adatokat, mint amelyek »nicht genügend nachdrücklich verwendet werden konnten.« (A Prager Tagblatt szerint.) Ezzel a kijelentésével maga is kiállítja a. hivatalos bizonyítványt a kérdéses adatnak bizonyító értékéről. Áttérve Benes külügyminister ur beszédének a cseh-szlovák diplomáciai intervenciókat tárgyazó részére, meg kell állapitanom, hogy maga a külügyminister ur is elismeri, hogy a 100 csenkoronás hamisítási ügyben az eljárás eredménytelenségéről és a nyomozás megszüntetéséről a cseh-szlovák budapesti delegáció értesitve lett és hogy ennek dacára ebben az ügyben nem tettek további lépéseket, — tehát nem vették igénybe a bűnügyben a bűnvádi perrendtartás által a sértett részére biztosított perbeli jogokat sem a megszüntető ügyészi határozattal szemben. Ugyancsak előadja, hogy a cseh kormány azután privát utón folytatott nyomozást a szokolhamisitási ügyekben s ezek eredményeként sikerült letartóztatni a már többször emiitett Kuhn Józsefet és lefoglalni 25 millió hamisítványt, 6 millió hamisítványt pedig a forgalomból vontak be. Ezek után intézték a magyar kormányhoz az 1922. évi december hó 22. és 1923. évi február hó 15. napján kelt jegyzékeket. Megfelel a valóságnak, hogy a magyar kormány ezekre a jegyzékekre különválaszt nem adott. Ennek oka azonban az volt, hogy a budapesti kir. ügyészség, miután 1923. évi március hó 19. napján kelt határozatával a nyomozást megszüntette, azt jelentette az igazságügyministernek, hogy a nyomozás megszüntetéséről a budapesti cseh-szlovák követséget is értesítette. Ily körülmények között a fentemlített jegyzékekre vonatkozóan a külön diplomáciai válasz azért maradt el, mert az igazságügyministerium abban a feltevésben volt, hogy a kir. ügyészség utján történt kiértesítés folytán ez felesleges. A teljesség kedvéért meg kell állapitanom, hogy a kiértesítés tényleges megtörténte most három évvel utóbb megállapítható nem volt. Az igazságügyministerium feltevését megerősíteni alkalmas volt körülmény is, hogy a cseh-szlovák követség az ügy iránt csaknem három éven át egyáltalában nem érdeklődő.; s csak a frankhamisitási üggyel kapcsolatban a folyó év január elején szorgalmazta újból jegyzékeinek elintézését. Ezek alapján jogosultnak látszik az a feltevés, hogy a cseh-szlovák kormány a két jegyzékével szorgalmazott eljárás eredménye iránt csaknem három esztendőn keresztül azért nem érdeklődött, mert maga sem tartotta a velünk közölt adatokat olyanoknak, amelyek alapján az eljárástól valamely érdemleges eredményt várt volna, aminthogy az előbb idézett minősítés szerint ezt az anyagot maga a cseh-szlovák külügyminister ur is »nicht r genügend nachdrücklich verwendbar«-nak minősítette. Ennyit voltam bátor ebben az ügyben előadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Napirend előtti felszólalás sem vita, sem határozathozatal tárgyát nem képezhetvén, áttérünk napirendünkre, amely szerint következik a frankhamisitási bűnügy politikai hátterének megvizsgálására kiküldött, parlamenti bizottság jelentésének (írom. 1028) folytatólagos tárgyalása. 17*
