Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-515

liô À nemzetgyűlés 515. ülése 1926. évi február hó 27-én, szombaton. adatok alapján a következőkben állapitható meg: Amikor Nádosy az 1920. évi július hó 31-ik napján főkapitány lett, az első szokolhamisitási ügyben, melynek a tárgyát száz-szokolos bankjegyek hamisitása képezte, a nyomozás már szabályszerűen le volt folytatva s a rendőrség az iratokat már áttette a budapesti kir. ügyészséghez. A további intézkedés ebben az ügyben a kir. ügyészség hatáskörébe tartozott és a nyomozást az ügyészség szüntette meg. A Nádosy főkapitánysága idejére a rendőrségnél ennek az ügynek csak az a mozzanata esett, hogy a főkapitányság a később kinyomozott Révész (Rothensiein) Józsefet ebben az időben tartóztatta le és kisértette át a budapesti kir. ügyészséghez. Ez a Révész később az ügyészség kezdeményezésére internálva lett és egy évet töltött az internáló táborban. A második — 500 csehkoronás bankjegyek hamisitása miatt folyamatba tett — nyomozás idején Nádosy már nem budapesti, hanem országos főkapitány volt. Ebben az ügyben a rendőrség a nyomozást a legkimeritőbb részletességgel folytatta le és valamennyi gyanúsítottat, akinek jelentékenyebb szerepe volt, letartóztatta és a kir. ügyészséghez kisértette át. A további intézkedéseket ebben az ügyben a kir. ügyészség a rendőrség kizárásával tette meg. Arra sem merül fel semmi adat, hogy az 500 szokolosok hamisitása miatt a budapesti csehszlovák követség 1922. évi december hó 22. napján kelt jegyzéke alapján az ügyészség által folyamatba tett ujabb nyomozásról Nádosy országos főkapitánynak bármiféle tudomása lett volna. Benes külügyminister urnák azzal a kijelentésével szemben, hogy Nádosy hirdette volna ki a vizsgálat megszüntetését, reá kell mutatnom arra, hogy törvényeink értelmében a rendőrségnek nincs joga vizsgálatot megszüntetni, mert a vizsgálat megszüntetése a vizsgálóbíró, a nyomozás megszüntetése pedig a kir. ügyészség hatáskörébe tartozik és a rendőrség ténykedése kizárólag a nyomozás teljesítésére szoritkozik. Más személyi összefüggésre egyrészt > a frankhamisitási, másrészt a szokolhamisitási ügyeket illetően maga a csehszlovák külügyminister ur sem mutat rá. Nem hagyhatom azonban megemlités nélkül, hogy Nádosy Imre a frankhamisitási ügy nyomozása során egyik vallomásában azt a kijelentést tette, hogy az akció legkezdetén Mészáros Gyula is résztvett a megbeszélésekben, azonban hamarosan kikapcsolódott és őt a hercegnél többé nem látta; hogy továbbá ugyancsak a nyomozás során Rába Dezső is emiitette, hogy egy időben Mészáros Gyula is érintkezést tartott fenn herceg Windisehgraetzcel, de hogy ez az érintkezés miben állt, arra nézve közelebbi felvilágosítást adni nem tudott. A további eljárás lesz tehát hivatva erre a kérdésre világosságot deríteni. Azon célból, hogy Mészáros Gyula a Konstantinápolyban kihallgattassék. a diplomáciai lépések megtörténtek. Benes külügyminister ur a jugoszláv dinárok hamisításának ügyét a maga tételének igazolhatása érdekében szintén önkényesen állítja a szokolhamisitási ügyek mellé, mert a dinárhamisítási ügyben 1920. évben lefolytatott nyomozás és vizsgálat semmiféle adatot nem hozott felszínre abban az irányban, hogy a hamis ezerdinárosok Magyarországon készültek volna, ellenkezőleg, a nyomozás és a vizsgálat adatai arra utaltak, hogy ezek a hamisítványok a két főterhelt utján jugoszláv területről lettek, a magyar állam területére behozva. Benes külügyminister ur beszédének további részében sorra veszi az egyes cseh korona bankjegy hamisítási bűnügyeket. Az első eset szerinte 1919-ben történt, amikor a volt Osztrák-magyar Bank bankjegyeit hamisították meg hamis cseh-szlovák felülbélyegzéssel, helyesebben hamis cseh-szlovák bélyegek alkalmazásával. Állitása szerint rengeteg mennyiségű ilyen hamis bélyegjegy Budapestről került ki s állítólag ezzel az akcióval kapcsolatosan akkor magyar hivatalos körökről is tettek emlitést. Ami ezt a hamisitási ügyet illeti, két megjegyzést kell tennem. Az egyik az, hogy az 1919. és 1920. évek folyamán a volt Osztrák-magyar monarchia területén nemcsak cseh-szlovák felülbélyegzéseket hamisítottak, hanem a hamisitást kiterjesztették az u. n. utódállamok valamennyiében cirkuláló volt osztrák-magyar bankjegyekre. A másik pedig az, hogy ilyen felülbélyegzéseket valamennyi utódállamban hamisitottak. Ezeknek a sürün előforduló hamisításoknak az inditó oka és célja az volt, hogy a tettesek a forgalomképességüket veezftett, felülbélyegzetten régi bankjegyeknek forgalomképességét újból biztosítsák. A tisztán nyerészkedési vágy által vezetett hamisítók — ha az értékesítés lehetősége megvolt — természetesen legszivesebben oly utódállam felülbélyegzését hamisitottak, amelynek pénze relatíve a legértékesebb volt és ez lehetett az oka annak, hogy a cseh-szlovák felülbélyegzés meghamisítását a hamisítók bizonyoigi előszeretettel űzték. Ezeket a hamisitási eseteket tehát semmi képen sem jogosult Magyarországgal bármi tekintetben is speciális vonatkozásba hozni. Benes külügyminister ur ennek az esetnek előrebocsátása után az 1920. évi kétrendbeli 100 csehkoronás bankjegyhamisitási ügyről emlékezik meg. Nálunk ily hamisítás címén csak egyrendbeli nyomozás volt folyamatban, amelyet a kir. ügyészség az 1920. évi október hó 11. napján kelt határozatával szüntetett meg és erről a budapesti cseh-szlovák delegátust is — akkor Budapesten még követség nem volt — egyidejűleg szabályszerűen értesítette. Valószinü tehát, hogy a külügyminister ur által beszédének második és harmadik pontjában emiitett 100 koronás szokolhamisitási kétrendbeli ügy a valóságban egy és ugyanazon ügy volt. Ha szerepeltek is ezzel az üggyel összefüggésben egyes volt katonai személyek, akik tudomásunk szerint tartalékos tisztek voltak, eljárásuk egyéni tény volt, amelynek hatósági jelleget tulajdonítani — amint azt a cseh-szlovák külügyminister ur teszi — semmiképen sem jogosult. Az az állítás pedig, hogy a 100 csehkoronás hamisítványokat egy központi állami intézetben egy magasállásu tisztviselőnek a vezetése alatt nyomták volna, a csehszlovák hatóságok jelentésén alapulhat, de ilyen megállapításra semmiféle támpont sincs. Az 500 szokolos bankjegyeknek meghamisítását Benes külügyminister ur az 1921. évre, már a trianoni szerződés hatálybalépte utáni időre helyezi. Ez a ténymegállapítás sem alapos, mert a hamisitások az 1921. év május végén már be voltak fejezve, sőt Bécsben a bűncselekmény részesei az 1921. év nyarán már le is lettek tartóztatva s 1921. évi december hó 13-án a bécsi eljárás államfői kegyelem utján már véget is ért. A bécsi rendőrség értesítése alapján Budapesten az itt kézrekerült részesek ellen az 1921. év nyarán az eljárás szintén