Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-511

A nemzetgyűlés 511. ülése 1926. érezném magamat, azonban mégis legyen szabad nekem rámutatnom arra, hogy mi ennek a javaslat beterjesztésének oka. Amint a javaslat szövegéből kitűnik, ez a javaslat az 1924. évi július hó előtti időben kiszabott pénzbüntetések átértékelését kivan ja. E dátum leszögezésével megadtam a választ mindazokra a kifogásokra, amelyeket Propper Sándor képviselő ur hozott fel a tekintetben, hogy miként fogja magát érezni az az elitélt, aki már beállitotta költségvetésébe a reá kiszabott pénzbüntetést és most újra kell azzal számolnia. A t. képviselő ur ugy tüntette fel a dolgot, mintha ez a törvényjavaslat vonatkoznék az összes eddig kiszabott pénzbüntetésekre. Ezzel szemben hangsúlyoznom kell, hogy a törvényjavaslat nem vonatkozik egyébre, mint az 1924. évi július hó 4-ik napja előtt kiszabott pénzbüntetésekre. Ezekre pedig csak azért vonatkozik, mert hiszen az 5430. számú rendelet, amely a törvény alapján bocsáttatott ki, pro futuro akként rendelkezett, hogy 1920 július 4-től kezdődőleg a biróságok igenis az átértékelésnek megfelelő magasabb összegben szabhatják ki a pénzbüntetést. Itt tehát csak arról van szó, hogy az 1924 július 4-ike előtt kiszabott pénzbüntetések értékeltessenek át. A t. képviselő ur felteszi azt a jogi kérdést, vájjon a biróságok és az igazságügyi kormányzat szakitottak-e azzal a büntetőjogi jogelvvel, hogy amennyiben a cselekmény elkövetésétől az elbírálásig két különböző jogszabály volt érvényben, ezek közül az enyhébb alkalmazandó. Megadhatom a választ. Nem szakítottak. T. képviselő ur, ez az elv erre az esetre nem vonatkozik, ebben a kérdésben csak egy jogszabály van a cselekmény elkövetésétől kezdődőleg az elitélésig, nevezetesen az a jogszabály, amely bizonyos arányt állapit meg a cselekmény és a pénzbüntetés között. Ez az arány a pénz értékének leromlásával megváltozott és ez a javaslat nem akar többet, mint azt az arányt helyreállítani, mely a cselekmény és a pénzbüntetés között az első bírósági ítélet meghozatalának időpontjában fennállott. Kétségtelen, hogy ezt a javaslatot előbb kellett volna beterjeszteni, azonban részben a parlamenti állapotok miatt nem volt tárgyalható, másrészt azonban a biróságok gyakorlata eddig nem fejlődött ki oly módon, hogy az igazságügyi kormányzat az elé a helyzet elé került volna, hogy a kérdést a törvényjavaslattal oldja meg. Propper Sándor t. képviselő ur felhozza azt, hogy a büntetések kiszabásánál a bíróságoknál igen eltérők az Ítélkezések társadalmi, felekezeti és osztálykülönbség szerint és felhívta az igazságügyi kormányt olyirányu intézkedés megtételére, hogy az ítélkezés egységesittessék. Szerintem az egységesítést kormányzati intézkedéssel megvalósítani nem lehet, mert ez a felső, illetve a legfelsőbb biróságok hivatása és ezek az egységesítést el is végzik. Legyen szabad most már Horváth Zoltán t, képviselőtársam felszólalására reflektálnom. A képviselő ur szociális szempontból azt a kívánságot terjesztette elő, hogy a törvény csak akkor alkalmaztassák, ha az elitélt él jogorvoslattal s így ő az okozója annak, hogy a büntetés az elsőbiróság Ítéletének meghozatalakor nem esedékes, vagyis az akkori arány fenn nem maradt. Ennek az elvnek törvénybeiktatása azt jelentené^ nézetem szerint, hogy a büntetőperben az elitélten kivül más nem szerepel, A büntetőperben is két fél van, az egyik évi február hó 23-án, kedden. 5 a sértett vagy a sértett érdek, a másik pedig a terhelt. Amennyiben a terheltet jogorvoslat illeti meg, a sértettet is megilleti ez a •jog; hogy miért legyen kevesebb joga a sértettnek, mint a terheltnek, ezt logikailag megérteni nem tudom. Ami a szociális szempontokat illeti, a törvényjavaslat számol ezekkel, hiszen a biróság tetszésére bízza azt, hogy a vádlott kereseti és vagyoni helyzetének figyelembevételével állapitsa meg a pénzbüntetést. Aki jogász, tudja, hogy a büntetőtörvénykönyv meghatározott összegekkel operál. A javaslatban ezek a meghatározott összegek nem szerepelnek, mégpedig szociális érdekből, azért, hogy a bíróságnak legyen módja az elitélt kereseti és vagyoni viszonyaiban beállott változást figyelembevenni, még a pénzbüntetés legiksebb mérvén alul is. Minthogy ezek szerint a t. képviselő urak által felhozott kifogások nem helytállók, viszont a javaslat az igazságot is szolgálja, akkor, amikor az 1924 július 4-ike előtt elitéltekre megközelítőleg azt az összeget akarja megállapítani, amelyet a július 4-ike után elitéltekre, azt hiszem, a javaslat jogi, szociális és társadalmi szempontból is megállja a helyét és tisztelettel kérem, hogy azt általánosságban elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Az előadó ur kivan szólani. Rácz János előadó: Tisztelt Nemzetgyűlés! Nem hagyhatom szó nélkül innen az előadói székből sem Propper Sándor képviselő urnák azt a beállítását mintha a bíróság-ok a pénzbüntetések kiszabásánál politikai tendenciák által vezettetnék magukat. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Est mi éressük!) Ez a legrosszhiszemübb beállitás és határozottan destruáló. ( Rakovszky István: Mi minden destrnáló már! Csak a frankhamisitás nem destrnáló!) Ezt az állítást, mint a biróságok tekintélyét mélyen sértőt, visszautasítom. (Sütő József: Az egyik vádlottat 100.000 koronára Ítélik el, a másikat 10 millióra! Nem olvas újságot 1) Elnök: Következik a szavazás. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e a pénzbüntetésekre és a pénzbírságokra vonatkozó egyes rendelkezéseket az igazságügyi bizottság szövegezésében általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a törvényjavaslatot általánosságban elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A nemzetgyűlés a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás, elsősorban a cím. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Petrovits György jegyző (Olvassa a címet) Elnök: A cím meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik az 1. §. Petrovits György jegyző (Olvassa as 1. §-t.) Elnök: Van valaki szólásra feljegyezve? Petrovits György jegyző: Szabó Imre! (Nincs itt!) Propper Sándor! Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés ! Az előadó urnák arra a kijelentésére, hogy én rosszhiszeműen állítottam be a biróságok ítélkezésének módját, legyen szabad azzal válaszolni, bogy én sok év tapasztalata és gyakorlata alapján tettem meg bíráló megjegyzésemet és azt teljes egészében fentartom. A biróságok tekintélyének védelniezésére szívesen fogunk segédkezet nyújtani, ha azt fogjuk látni, hogy a biróság a jövőben nem fogja nézni azt, hogy