Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-514

A nemzetgyűlés 514. ülése 1926. évi február hó 26-án, 'pénteken, 103 katasztert kiigazítani.. Sajnos, azonban nem rendelkezünk megfelelő pénzzel és idővel és tulajdonképen megfelelő bürokráciával sem; bármennyire is sokallja igen t. képviselőtársam a bürokráciát, tulajdonképen ezidőszerint nem áll rendelkezésünkre megfelelő számban munkaerő erre a célra. Kisegítő módokat is lehetne keresni. Nem akarok arra hivatkozni, mi történt a külföldi államokban, ahol a kataszteri tiszta jövedelmet egyszerűen megváltoztatták abban az arányban, amint a pénz értékében eltolódás történt, és átvitték teljes aranyértékre. Ha én is ezt tettem volna, akkor legalább is 40%-kai kellett volna emelnem az egész kataszteri tiszta Jövedelmet. Ezt nem tehettem, ragaszkodtam tehát ahhoz az állásponthoz, hogy a bevételek ugyanazon a színvonalon maradjanak, mint amilyenek voltak a 17.000-es szorzószám mellett. A földet sem vehettem kivételes elbírálás alá. Nem az történt tehát, hogy felemeltem a földadó kulcsát, hanem az adóalapot vittem át — mint a többi adóalapnál is — a 17.000-es szorzószámra; azt hiszem, amikor folyton hivatkoznak az egyenlő és igazságos adóztatásra, ez ellen senkinek észrevétele nem lehet. Áttérek most a házadó kérdésére. Ami a házadó kérdését illeti, igen t. képviselőtársam tudja, hogy 1922-ig tulajdonképen házosztályés házbéradó volt életben. . . Elnök: A minister ur mindkét interpellációra egyszerre válaszol, de természetesen a határozathozatal külön-külön fog megtörténni. Bud János pénzügy minister: Ami a házadó kérdését illeti, erre vonatkozólag felhivom igen t. képviselőtársam figyelmét arra, hogy 1922-ben megszűnt a házosztályadó és életbeléptettük a házbéradót. Mit jelent ez? Azt, hogy tényleg volt indoka az akkori pénzügyministernek, hogy a régi házosztályadó helyébe — amelyről most nem akarok vitatkozni, hogy helyes volt-e vagy sem — ezt életbeléptette, mert egyenlősítést, arányositást akart, azt akarta, hogy a bérbeadott házak és a régebben házosztályadó alá eső házak egyforma adó alá essenek. Tulajdonképen ez volt célja a törvénynek. Nem tudom, igen t. képviselőtársam szóvá tette-e ezt beszédében, de magánbeszélgetés során megemlítette, hogy lett volna valami paktum arra nézve, hogy mi fog történni ennek a kérdésnek rendezésénél. Nem tudom, ez a paktum mennyiben létezett, mennyiben nem, esak azt tudom, hogy paktumokkal pénzügyi politikát nem lehet folytatni, mert akkor azok, akik a paktumot kötötték, az esetben, ha a ministerek változnak, (Rothenstein Mór: Bár már változnának!) uj alapokon próbálják a kérdéseket megoldani. De azt hiszem, tévedésben is van igen t. képviselőtársam. Hiszen a volt pénzügyminister ur is hivatkozott arra, hogy ilyen paktumok nem voltak, mert ő maga sem tudná vállalni a dolgot, ha ilyen paktumok volnának érvényben, mert hiszen ő egészen más álláspontokat követett. Ő csak egy paktumról tud, hogy tudniillik megszűnik a betegápolási adó állami adó jellege s azt áthárítják a községekre. Felhivom azonban igen t. képviselőtársam figyelmét, hogy volt egy megállapodás, amelynek a törvény maga is érvényt szerzett/és amely arra az esetre vonatkozott, amikor ezek az adók aranyértékre vitetnek át. Ez, sajnos, az infláció miatt nem következett be, de mert az volt a feltevés, hogy hirtelenében nagyon súlyosan fogja érinteni a változás az adózó alanyokat, ezért átmeneti időt kellett megállapítani. Ez nemcsak a házadónál éli, hanem más -adóknál is : a társulati adónál, a jövedelmi adónál stb.; fokozatos kiépitését terveztük ezeknek az adónemeknek. Méltóztassék csak kézbe venni äz elődöm csinálta úgynevezett rekonsrtukciós költségvetést; meg méltóztatik látni, hogy a házadóteher abban fokozatosan 4 millióról 20 millióra emelkedik, nyilvánvaló tehát, hogy az elgondolás is az volt, hogy ezt az adóterhet igy kell kimunkálni. Most egy adatra fogok hivatkozni. 1924-ben házadó címén az egész országban 2 millió aranykoronát fizettek be. Felteszem a kérdést, hogy elvonatkoztatva mindenféle politikától, aki felelőssége teljes tudatában van, tudja-e vállalni a felelősséget azért, hogy ez helyes adókivetés lett volna és tulajdonképen nem volt-e ez a kis bevétel összefüggésben "azzal, hogy az inflációból mentünk a rendezett viszonyok felé, természetszerűen tehát nem sikerült az első adókivetés ? Ennek alapján 1925-ben történt intézkedés a helyes adókivetés iránt. Nem tudom megérteni, hogy igen t. képviselőtársam folyton titkos rendeletekre hivatkozik. Annyira nyilvánosan jelent meg ez a rendelet a Pénzügyi Közlönyben, hogy- aki akarta, elolvashatta. Megjelent az 1925, évi október 31-iki Pénzügyi Közlönyben, az 1925. évi 25. számban. Ez volt az a rendelet, amelyre az 1925 : XXII. te. 9. §-ában nyert a minister felhatalmazást. (Gaal Gaston: Hányadik számú!) Számát hirtelen nem tudom. (Gaal Gaston: Én meg azt is tudom: 2400!) Nagyon örülök, ha a képviselő tir tudja, mert akkor eo ipso meg van állaoitva, hogy nem volt titkos. Ez nyilvánosan közzétett rendelet volt, amely ennek az adónemnek arányosítását és igazságos megosztását akarta elérni. Ez a rendelet meghatározta az adóalapokat. Voltak ugyanis területek az országban, ahol nagyon alacsonyak voltak az adók, viszont más területeken lehetetlen magas alánokon vetették ki az adókat. (Közbeszólások a baloldalon.) Ma olvastam t. képviselőtársam programmját. Tessék ezt a programmot nemcsak papíron hirdetni, hanem következetesen keresztülvinni az életben, mert arra törekszem én is, hogy az adó tekintetében igazság-os és egyenlő megosztás legyen. Nehézséget okozott az is. hogy a törvény tulajdonképen nem adott módot a pénzügyministernek a kiigazításra. Azokon a területeken azonban, ahol nem volt helyes a kivetés, pótlólag utasitottuk a pénzügyi hatóságokat a helyes kivetésre. Most még rá akarom irányítani a figyelmet arra is, hogy az adóalapot illetőleg bizonyos cinozurát vettünk: aszerint 30—60 aranykoronát állapítottunk meg. El tudom képzelni azért, hogv egyes pénzügyi hatóságok nagyon helytelenül jártak el. Itt a Házban is megismétlem, amit már többször hangoztattam; méltóztassék a konkrét panaszokkal hozzám fordulni. Merem állítani, hogy az ellenzék is lesz olyan objektív velem szemben, hogy le fogja szögezni, hogy bármely oldalról jöttek is a panaszok, nálam mindig* meghallgatásra találtak. Én mindig törekedtem az egyenlőtlenségek kiigazítására, mert azt tartom, hogy ez legelemibb kötelessége a oénzügyministernek. Ha ilyen igazságtalanságok vannak, én azokat meg foffom szüntetni és teljes erővel törekedni fogok kiküszöbölni, mert sohasem fogunk különben rendezett adópolitikához jutni. Ne méltóztassanak a helyesebb adókivetést kiélezni ugy, hogy az »a város javára« tör-