Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-514

104 Ä -nemzetgyűlés 514. ülése 1926. tént. Ne méltóztassék ezt a kérdést összekapcsolni a kincstári házbérrészesedés kérdésével, mert ez teljesen különálló kérdés. A házbérrészesedést nem a háztulajdonosok fizetik, hanem a lakók, nem a háztulajdonosokat mentesítettem tehát, hanem a lakókat. Méltóztatik tudni, hogy a városban sokkal magasabb adókulcs szerint fizetik az adót. (Gaal Gaston: 42%-át a békebelinek!) De kérdem, t. képviselőtársamat, vájjon nem a háztulajdon-e az, aki még mindig érzi a háborús korlátozásokat? Az igen t. képviselő ur nem mondhatja azt, hogy nem törekedtem a különböző korlátozások megszüntetésére. Abban az időben, amikor közélelmezési minister voltam, a mezőgazdaság terén törekedtem az egész vonalon a korlátozások megszüntetésére, azt következetesen végre is hajtottam és azt hiszem, elismeri igen t. képviselőtársam, hogy azzal fejeztem be működésemet, hogy megteremtettem a szabad forgalmat, a szabad kereskedelmet. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Hiába méltóztatik közbeszólni igen t. képviselőtársamnak; méltóztassék megnézni a statisztikai adatokat és akkor meg méltóztatik győződni arról, hogy az a közélelmezési politika, amelyet folytattam, eredménnyel járt. Csak egy tényre fogok hivatkozni: én nagyon megcsökkent sertéslétszámmal vettem át a közélelmezési ügyek intézését s hogy e tekintetben a régi viszonyok helyreállottak, az csak az én közélelmezési politikámnak lett a következménye. A pénzügyministeriumban a kereskedelem felszabadítása mellett harcoltam és ebben a tekintetben a kereskedelmi minister úrral egyetértőleg működtem. Ne méltóztassék a háztulajdonosokra, a társadalomnak erre a rétegére, amely még mindig megkötöttség alatt áll, — elismerem, hogy ez nagyon rossz a szociálpolitika szempontjából — azt mondani, hogy csak ennyi adót fizet, mert hiszen a békebeli béreknek még most is csak bizonyos százalékát kapja meg és csak ez év májusától fogja megkapni azok 50%-át. (Malasits Géza közbeszól. — Zaj.) Mindig különbséget kell tenni azok között a helységek között, ahol felszabadított lakások vannak és azok között, ahol nincsenek^ a lakások felszabadítva. Nem volna igazságos, ha ezeket egyformán bírálnám el, hanem igenis figyelembe kell vennem a ténykörülményeket. Én rendelkezésére bocsátom igen t. képviselőtársamnak az adatokat és azokból meg fogja állapithatni, hogy a kivetések az egész országban helyesen történtek. És érdekes, hogy épen a képviselő ur megyéjében azt látom, hogy ott csak 12%-os volt az emelés, mig általánosságban 50%, sőt a városokban 100% volt az adóemelés. Az ő megyéjében, mint mondottam, csak 12% volt, mert ott előzőleg helyesen vetettük ki az adókat. Ismétlem, a hibákat, ahol vannak, el kell tüntetni, kötelességem is eltüntetni. Elismerem, hogy jogos panaszok vannak s hogy azokat orvosolni kell; ebben a tekintetben hajlandó is vagyok a legmesszebb elmenni, de tessék konkrét adatokat hozni. Nagy anomália az, hogy a községekben a zselléreknél, vagy egész kis viskókban lakó embereknél, akiknek nincsen egyéb jövedelmük és keresetük, ez nincsen eléggé figyelembe véve; lehetetlenség, hogy ezeket ilyen súlyosan megadóztassuk. Foglalkozom is a tervvel, hogy ezeknek ezt az adót leszállitsam. Kijelentem azonban, hogy mindenki, aki képes, egyformán kell, hogy adót fizessen. Még csak általánosságban akarok a kérdésévi február hó 26-án, pénteken. sel foglalkozni, ezzel be is zárom beszédemet. A t. képviselő ur hivatkozott arra, hogy ezek a szabályozások tulajdonképen nem birnak törvényerővel, hiszen az államháztartás egyensúlya helyre van állitva. Nem akarok azzal foglalkozni, hogy mit jelent az ország szempontjából az, hogy ilyen rendezett az államháztartásunk és hogy feleslegünk is van. Csak arra figyelmeztetem igen t. képviselőtársamat, hogy a budget akkor van rendben, amikor az állam minden államcélt meg tud valósítani, amikor nemcsak egyensúlyban van az államháztartás, hanem feleslegek is vannak. Az állam is egy nagy üzem és az államnak is kell, hogy legalább annyi forgótőkéje legyen, amennyivel a következő költségvetési évet megkezdheti. Mivel láttam, hogy bizony feleslegek adva vannak, azért bele mentem az adómérséklésekbe. Nincs azonban kizárva, hogy az idei költségvetési év végén ezek a feleslegek csökkenni fognak. Nem akarok vitatkozni. Igen t. képviselőtársam igazolhatja, hogy az agrár társadalom érdekében mit tettem. Ki kell azonban jelentenem, hogy nem azért foglalkoztam az agrár társadalommal, mintha talán valami megkülönböztetést akartam volna tenni, hanem csupán azért, mert ez az alapja az országnak, ebből kell kiépülnie az iparnak és a kereskedelemnek is. (Rothenstein Mór közbeszól — Szomjas Gusztáv: Bachernek többet adtak. Bacherről beszéljen! Ez hasznos befektetés!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Bud János pénzügyminister: Ne legyenek a t. képviselő urak olyan idegesek a túloldalon; nem foghatják rám, hogy egyoldalú voltam, mert épugy siettem a kereskedelem felszabadítására, és épugy siettem az ipar támogatására, mint a mezőgazdaság támogatására. En nem teszek különbséget, csupán azt keresem az ország jól felfogott érdekében, hogy mit és mikor kell csinálni. (Zsirkay János közbeszól. — Zaj. — Malasits Géza közbeszól.) Elnök: Zsirkay János és Malasits Géza képviselő urakat kérem, méltóztassanak csendben maradni. Bud János pénzügyminister: Csak arra az egyre hivom fel még igen t- képviselőtársam figyelmét, hogy nézze meg a költségvetést és látni fogja belőle, hogy az egyenes adók Vs-ét képezik a bevételeknek. Lehet-e tehát azt mondani, hogy itt egy helyes adópolitika minden irányban keresztül van vive! Nem arra törekszik-e minden állam egész Európában, hogy a reá súlyosodó fogyasztási adóterheket csökkentse és az egyenes adókat emelje? Hiszen méltóztassanak elgondolni a közalkalmazottak, magánalkalmazottak és munkások helyzetét, akiknek minden betevő falatjuk meg van adóztatva. Általánosságban mindenkit meg kell adóztatni és én azt tartom, hogy az a helyes, ha az egyenes adók épülnek ki. Mindenki belátja egész Európában, hogy nagyon nehéz a helyzet és idő kell ahhoz, amig ezt elérjük, s lehetetlenség a mai helyzetet tovább is tartani. Nyugodt lelkiismerettel állítom azt, hogy amikor én a közvetett adók csökkentésére térek át, akkor a helyes utón járok. A forgalmi adók csökkentésének mindenesetre jó hatásait látjuk; a cukoradó csökkenése is mindenkiből jó hatást váltott ki. (Gaal Gaston közbeszól.) Ezt könnyű állitani, t. képviselő ur, azonban ne méltóztassék szem elől téveszteni, hogy tavaly forgalmi adóból ténylegesen sokkal többet vettem be, mint az idén az első hat hónapban; a bevétel tehát nyilvánvalóan csökkent.