Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-514

 nemzetgyűlés 514. ütése 1926 tározott nemmel felel. Annál megdöbbentőbb azonban az a válasz, amelyet arra a kérdésre ad Windischgraetz, hogy a kormány tudott-e erről a dologról. Erre vonatkozólag a herceg a feleletet megtagadja, illetve azt jelenti ki, hogy törvényadta jogánál fogva nem felel, vagy nem áll módomban nyilatkozatot tenni. (Pesthy Pál igazságügynünister: Január 5-ikén ebben a kérdésben már nyilatkozott és kijelentette, hogy a kormány nem tudott róla! — Horváth Zoltán: Most miért nem mondta, egyszerűbb lett volna! — Rakovszky István: Egyszerűen megerősíthette volna, hogy a kormány nincs benne! — Horváth Zoltán: Egyszerűbb lett volna azt mondani! — Barthos Andor: Nem lehet ráparancsolni, hogy mit mondjon! — Farkas István: Nagyon is ráparancsoltak, hogy mit mondjon! — Rakovszky István: Nagyon gyanús! — Szahó Sándor: Nem gyanús!) Ez időtájt lépnek érintkezésbe Jankovich Arisztiddel is, akit egyfelől külföldi tanulmányútra használnak fel, hogy a hamis frankok értékesitésének lehetősége tekintetében előtanulmányokat végezzen, másfelől pedig később, mint a hamis frankot elosztó megbízottat alkalmaznak és ilyen minőségben jár majd külföldön. Meg kell állapitanunk, hogy Jankovich Arisztid reaktiválása és nyugdíj rendkivül gyors és szabályellenes volt. (Kiss Menyhért: Ezt nem mondatták le nyugdíjáról, mint a vasutasok ezreit és ezreit!) A repatriálás 1924 november 18-ától iratok nélkül befejeződött 1924 november 23-án. Honosítási kérvényével egyidejűleg, arra való hivatkozással, hogy a csehek kényszerutlevéllel kiutasították s nyugdíjára sürgős szükség van, benyújtotta nyugdíj iránti kérvényét is a honvédelmi ministerhez. Jankovich Arisztid december 3-án az állampolgári esküt letette, ugyanarról a napról a honvédelmi minister december 1-én. kezdődő hatállyal reaktiválja, előbbi rangjába és elnökségébe osztja be az ott rendelkezésre álló helyek egyikére, majd elrendeltetik felülvizsgálata és 1925 március 1-én nyugállományba helyeztetik. Jankovich Arisztid, aki Komárom városában kényszerutlevelet adatott magának, most kérelmet ad be, hog!y nyugdíját Csehszlovákiába Korni, Lefante, zupán Nyitra utalják ki. (Egy hang a baloldalon: Lehetséges ez? — Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: Ugy látszik, Cseh-Szlovákiában lehetséges, ezért én nem vagyok felelős! — Rassay Károly: Ki utalja ki a nyugdíjat? — Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: A nyugdíjat én utalom ki mindenkinek! Eddigelé igy volt! — Rassay Károly: Elég hiba! — Gr. Bethlen István ministerelnök: Bécsben is sokan laknak nyugdíjasok, akik nyugdíjat kapnak tőlünk! — Rassay Károly: Bocsánatot kérek, ezer és ezer tisztviselő nem tudja ezt megkapni! — Farkas István: Csak a protekciósok! — Rassay Károly: Akkor miért nem kérte Cseli-Szlovákiától, ha ott lehetséges! — Vázsonyi Vilmos: Nincs rá okmány, hogy kérje!) A rendőrség közbejöttével kiadott hamis útlevéllel a frank értékesitésének tanulmányozása céljából külföldre tanulmányutak végeztetnek. A hamis útlevelek kiállítása a rendőrség részéről Nádosy Imre közbejöttével történt. Egyáltalán ezt az egész frankhamisitást kezdték már nagyon nyíltan is tárgyalni. Tudunk j vallomásról, — épen Urbanics képviselő uré —;j hogy Zadravetz lakására frankgyürőket és j franktiprókat kerestek. Tudunk arról is valló- j mást, hogy egyes kalandorok arról beszélget- : NAPLÓ. XL. évi február hó 26-án, pénteken. 09 | tek, hogy igen helyes volna ebbe az ügybe be! kapcsolódni, mert ez olyan ügy, ahol nem kell ! az embernek elszámolni. (Saly Endre: Lehet | keresni!) Az a nagy erély tehát, amely 1922-ben a mii nisterelnök urnái megnyilvánult, a következő I eredményekre vezetett. Belekerült az ügybe J Nádosy Imre országos főkapitány. A belügyI minister uinak közvetlen szomszédságában | volt a frankhamisításnak ügyvezető irodája. j Belekerült a rendőrség, amelyet az előkészüíeI tek céljából Nádosy Imre a hamis útlevelek kij állításánál teljes mértékben igénybe vett. Bele! került a Postatakarékpénztár vezérigazgatója, | a tábori püspök és belekerült a térképészeti hij vatal. Egyáltalán az egész ugy néz ki, mintj hogyha ezt hivatalos utón kívánnák megszer| vezni. Amikor Jankovich Arisztid, mint köz| ponti széjjelosztó, belevonatik az akcióba és el | kell neki utaznia. Nádosy Imre azt az utasítást adja neki, hogy Kánya Kálmánnak pedig egészen őszintén és nyíltan tárja fel a dolgot. Tudunk arról, hogy ezeknek az ügynököknek, akik a hamis frankokat kivitték, tulaj donképen a berlini magyar követségen kellett volna találkozniuk, ott kellett volna a fél névjegyet bemutatniuk, hogy ennek alapján útlevelet kaphassanak. Szóval Nádosy Imre mindezekbe a hivatali szervezetet teljes mértékben beleállitotta, és azért, hogy ez megtörténhetett és a felügyeleti jog meg nem felelő gyakorlásáért feltétlenül a kormány a felelős. Hivatkozással az igazságügyminister ur előbbi közbeszólására, bátor vagyok a következőket felolvasni, ami kisebbségi jelentésünkből (Olvassa): »Még megdöbbentőbb Windischgraetz Lajos hercegnek 1926 február 12-én a kir. ügyészségnél történt kihallgatása. A vallomás szószerinti szövege a következő. Arra a kérdésre, hogy a kormány vagy a kormányelnök bármely formában tudott-e erről az ügyről, kijelentem, hogy törvényadta jogomnál fogva a vallomástételt megtagadom. Arra a kérdésre, hogy való-e az, amit Rába ugyancsak jelzett vallomásában mond, (Zaj bal felől.) hogy miután Bethlen István Perényinek levelet küldött, történt-e akár Nádosy, akár más valaki részéről olyan kijelentés, hogy Bethlennek ez az intézkedése csak formalitás és hallgatólag tűri a dolgot és hogy ennek az intézkedésnek csak célja, hogy a ministerelnök genfi cirkulusai ne zavartassanak és hogy a levél írása csak az ő genfi útjára való tekintettel történt, kijelentem, hogy törvényadta jogommal élve, a vallomástételt erre nézve is megtagadom. A IT cl ci további kérdésre, hogy tudott-e gróf Teleki Pál a pénzhamisításról, mit tudott róla és volt-e valami szerepe, mint ahogyan arra Rába Dezső ügyvédi információjában hivatkozik, a vallomástételt szintén megtagadta. Ezzel szemben Ludendorffra ... Gömbös Gyulára, Albrecht főhercegre nézve határozott nem-mel felelt.« (Pesthy Pál igazságügyminister: Futurista perrendtartás! — Erődi-Harrach Tihamér: Sok mindenre nem-mel felelt. Megtagadta a vallomástételt.) Az értékesítési akció időpontja összeesett a ministerelnök g'enfi utjának idejével. Valószínűleg aggályok támadtak az akció tekintetében és Baross Gábor közvetett utón ^ felkérte a ministerelnök egyik bizalmi emberét, a Magyar Távirati Irodának vezetőjét, Kozma Miklós urat arra, hogy a ministerelnököt értesítse arról, hogy a Nemzeti Szövetségnél hamis frankok vannak. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Ha tudtam róla, miért akart értesíteni? 15