Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-514

100 A nemzetgyűlés 514. ülése 1926. Az imént azt mondta, tudtam róla. Miért, akart j akkor értesíteni! — Saly Endre: Csak azt tudta, hogy csinálják a frankot, de hogy ott van, azt nem tudta! — Horváth Zoltán: Kozma nem tudta, hogy a ministerelnök ur is tudja. — Gr. Bethlen István ministerelnök: Ép az imént mondta, hogy tudtam róla, hogy egymás közt megbeszéltük. — Horváth Zoltán: De Kozma nincs benne, ő a kötelességét teljesítette. — Szabó Sándor: Baross miért izent, ezt kérdezi a ministerelnök ur. — Horváth Zoltán: Az értékesítési időpontot jelentette be a ministerelnök urnák! — Szabó Sándor: Az egész akciót akkor jelentette be.) Elnök: Csendet kérek. Hegyniegi-Kiss Pál: Értesitette a ministerelnök urat arról, hogy a Nemzeti Szövetségben hamis frankok vannak elhelyezve. Kozma Miklós urnák arról is értesítenie kellett volna a ministerelnök urat, hogy ebben Windisehgraetz herceg is benne van, azonban ezt Kozma Miklós nem tudta a helyzeti körülmények folytán a ministerelnök úrral közölni. A ministerelnök ur a genfi ut előtt még egyszer vidékre szándékozott utazni. Vidéki útja előtt ennek az értesitésnek alapján levelet irt báró Perényi Zsigmondnak, a Nemzeti Szövetség elnökének. A levél megvan, a fogalmazványa megvan a íuinisterelnökség irattárában, a vizsgálóbizottság elé pedig elhozta báró Perényi Zsigmond magát a levelet is. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Ki helyezte el a Matinben? — Rakovszky István: Meg kell bizni Nádosyt, majd kikutatja. — Gr. Bethlen István ministerelnök: Az urak talán jobban tudják. — Rakovszky István: Ha nem követték volna el, nem is jelent volna meg a Matin-ben! — Rassay Károly: Ezek után nekem is azt kell mondanom, ha tetszik tudni, ki helyezte el, tessék megmondani. — Gr. Bethlen István ministerelnök: Kérdem. Ha tudnám, megmondanám. — Rakovszky István: Mindig az ellenzék csinálja a rosszat!) Elnök: Csendet kérek. Hegymegi-Kiss Pál: A levél tartalma a következő: (Rakovszky István: Ha cáfolni lehetett volna, rendben lenne a dolog,) (Olvassa); »Felhívták figyelmemet arra, hogy a Nemzeti Szövetségnek frankhamisitványok vannak birtokában és ezeket fel is akarja használni. Légy kegyes a dolognak utánanézetni és engem megnyugtatni. Óva intem a szövetséget rajtad keresztül, hogy az ilyen manipulációtól tartózkodjék, és hogy ilyenekbe ne bocsátkozzék.« Ennek a levélnek a tartalma kettőről tanúskodik. Az egyik az, hogy a ministerelnök ur nem vette ezt a fúrt egy szokásos kósza hirnek, mert a levél hangja komoly. A másik dolog pedig az, hogy a levél nem szigorú, hanem barátságos hangú. (Horváth Zoltán: Óva int!) Szigorúan véve a ministerelnök urnák már rögtön intézkednie kellett volna abban az irányban, hogy tényleg vannak-e a Nemzeti Szövetségnél hamis frankok, különösen, ha az 1922. évi Windischgraetz-esetre visszaemlékezik, ehelyett azonban nem ez történt. Báró Perényi utánanézett a dolognak. Egyenesen Szörtseyhez ment, tájékozódott, tudomást szerzett arról, hogy Nádosy Imrének is tudomása van erről a dologról, bele van avatva és levelet irt a ministerelnöknek. Ez a. levél igy hangzik: (Felkiáltások jobbfelől: Ismerjük!) Én szeretném ezt még egyszer felolvasni (Olvassa): »... a Magyar Nemzeti Szövetségnek semmiféle hamisítványok nincsenek a birtokában. Ilyenek értékesitésével vagy hasonló manipulációkkal sohasem foglalkozott és ma évi február hó 26-án, pénteken. sem foglalkozik. Kívánságodhoz képest a dolognak utánanéztem és sikerült is ebben az ügyben. bizonyos információkat szereznem. Arra kérlek, légy kegyes még elutazásod előtt alkalmat adni arra, hogy erről az ügyről élőszóval referálhassak.« (Horváth Zoltán: Tehát nem kósza hir, ministerelnök ur! — Gr. Bethlen István ministerelnök: Ebben sincs több!) Ezt a levelet Perényi a ministerelnök ur államtitkárának, báró Prónaynak adta át. Külön is megkérte báró Prónayt, hasson oda, hogy a ministerelnök ur még a genfi útja előtt Perényit ebben az ügyben fogadja. Prónay a saját vallomása szerint eljuttatta ezt a levelet a ministerelnöknek, megmondta azt is, hogy Nádosy tud a dologról. Ez a levél nincs meg. A ministerelnöki iratnak a fogalmazványa megvan, azonban az a levél, amely a ministerelnök úrhoz érkezett, amelyben Perényi kihallgatást kért és információkat jelent be, a ministerelnök ur megállapítása szerint is véletlenül a papírkosárba került. (Zaj.) A ministerelnök ur az ő levelének fogalmazványát megőrizte és letette a bizottság elé, de a válaszlevél nincs meg. Nézetünk és meggyőződésünk szerint, amikor a ministerelnök urnák ilyen bizalmas és meghitt embere ilyen adatokat produkál és jelez, sőt a kihallgatását is kéri, a köteles gondosság azt hozta volna magával, hogy a ministerelnök ur ebben a kérdésben rigorózusabb álláspontot foglaljon el. E helyett azonban az történt, hogy a ministerelnök ur báró Prónaynak adott utasitást arra nézve, hogy Nádosyval közölje a dolgot, Nádosy járjon el és akadályozza meg, az a Nádosy, akiről Perényi jelezte, hogy tud erről a dologról. És viszont érdekes, hogy báró Prónay nem közölte Nádosyval azt, hogy ebben a tárgyban Perényi Zsigmond intézett levelet a ministerelnökhöz. (Erődi-Harrach Tihamér: De Perényi vei közölte az eljárását és Perényi ezt tudomásul vette! — Horváth Zoltán: Nem Perényinek kellett elintézni! Nem Perényi van felelős állásban! — Erődi-Harrach Tihamér: Perényi meg volt nyugodva! — Rakovszky István: A ministerelnök is meg volt nyugodva, csak az ország volt. nyugtalan! — Urhanics Kálmán: Önök nyugtalanok! — Esztergályos János: A ministerelnök mint húsvéti bárány! — Zaj.) Az igen t. ministerelnök ur ezekután elment Genfbe anélkül, hogy a ministerelnökségben helyettesét, aki idevonatkozóan kinevezést ^ kapott, erről a dologról tájékoztatta volna, (Pikier Emil: Ez nagyon jellemző!) vagy Prónay államtitkárnak azt az utasitást adta volna, hogy e tekintetben Nádosy Imrétől jelentés kérendő és az távollétében Vass helyettes-ministerelnök urnák jelentendő. Meg kell állapitanom azt is, hogy mi a parlamenti vizsgáló-bizottságban tanút kivántunk állitani arra nézve is, hogy Prónay államtitkár urnák a ministerelnök más utasításokat és más üzeneteket adott át, melyeket Nádosyval közöljön. Megneveztük őrgróf Pallavicini Györgyöt, azonban a vizsgáló-bizottság idevonatkozólag tett kiegészítési indítványunkat elutasította. Ha a ministerelnök ur komolyan vette volna a dolgot és kötelességének megfelelően járt volna el, akkor módjában Lett volna ezt a frankhamisítást megakadályozni. 1922-ben. illetőleg 1923-ban csirájában lett volna módjában ezt elfojtani és 1925-ben a genfi ut előtt módjában lett volna megakadályozni, hogy ez a társaság az értékesítésre vonatkozó szükséges lépéseket megtegye. Erre értjük azt, hogy a ministerelnök ur igenis tudott erről a dologról.