Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-514

 nemzetgyűlés 514. ülése 1926. kor a frankügyben a teljes világosságot és igazságot követeli, felelőtlen elemek durva inzultusban részesítették, (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) élete ellen merényletet követtek el. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon. — Farkas István: A merénylők már szabadon járnak!) Mondom, ezek a felelőtlen elemek, végtelen nagy sajnálatomra, már szabadon járnak. (Mafasits Géza: Oktathatják a leventéket!) Egy mábik ominózus véletlen az, hogy Peyer képviselőtársamat a ministerelnök ur és közte történt félreértés folytán használt sértő kifejezéséért (Felkiáltások a jobboldalon: Peyer sértette meg! — Durva sértés volt! — Raínprecht Antal: Kölcsönös volta sértés!) a nemzetgyűlés 30 napi időtartamra kizárta. (Egy hang a jobboldalon: Kevés! — Farkas István: A másik oldal pedig amnesztiát kap! — Kiss Menyhért: Ott szabad sértegetni, itt nem! •— Esztergályos János: A ministerelnök ur kezdte a sértést! — Elnök csenget.) Az ellenzék hivatkozá/ssal a házszabályokra, azzal a kérelemmel fordult a Ház elnökéhez, hogy mivel itt egy igen fontos országos ügy tisztázásáról van szó, diszkrecionális jogánál fogva tegyen javaslatot a nemzetgyűlésnek, hogy ezúttal a kizárási rendelkezésektől tekintsen el és Peyer Károlynak, az egyik interpellálónak, engedje meg azt, hogy itt a nemzetgyűlésen jelen legyen, mint törvényhozó a maga felelősségrevonó kötelességét érvényesíthesse s mint az ellenzéki vélemény képviselője, itt a parlamentben a maga feladatait, amelyekre készült is, mert hiszen a naplóbiráiló albizottságnak is ő volt az ellenzéki tagja és igy a teljes vizsgálati anyagot ismerhette, teljesithesse. Végtelen nagy sajnálatunkra az elnök ur ettől a kérésünktől mereven elzárkózott és igy most a körülmények által előidézett kényszerítő helyzet miatt én vagyok az, aki, mint első felszólaló, ezt a kisebbségi véleményt a nemzetgyűlésnek elfogadásra ajánlom. Mint emiitettem, megbizásunk folytán ezt a kisebbségi véleményt Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam készitette el. Ez a kisebbségi vélemény erőteljes támadás az üzletező és hangos hazafiassággal szemben. Ez a kisebbségi vélemény a józan, belátó hazafiaknak lelkiismeretére apellál ebben az országunkra nézve súlyos vonatkozású ügyben. Nem értem tehát, hogy amikor a többségi pártnak és a többi pártoknak több tagja a vizsgálóbizottságban is elismerték azt, hogy a kisebbségi vélemény ténymegállapításai és jogászi összeállítása tekintetében nem lehet kifogást emelni, csupán a következtetéseket illetőleg lehet eltérés közöttük, akkor a többségi párt részéről és épen Bottlik József képviselő ur részéről miért tüntetik fel ezt a kisebbségi véleményt és egyáltalában az ellenzéknek teljes világosságra és igazságra való törekvését támadásnak és miért nevezik azt gonoszságnak. (Pikier Emil: Botlik a nyelve meg a tolla!) Amikor ezt a véleményt itt a nemzetgyűlésnek elfogadásra ajánlom, ugy érzem, hogy ennek a teremnek falai kitágulnak, ugy érzem, hogy ezt a botrányos ügyet, amely bizonyos tekintetben nemzeti tisztességünkre teljesen ok nélkül sarat frecesentett, minél hamarabb az igazságnak megfelelően el kell intéznünk, mert ebben az ügyben a sértett az a nyolc millió polgárember, aki ezért az országért dolgozik és aki ezt a szerencsétlen, meghurcolt nemzetet alkotja. (Igaz! Ugy van!) Az, hogy itt esetleg többségi véleménnyel, évi február hó 26-án, pénteken. többségi szavazattal ez a kérdés elintéztessék, parlamentáris szempontból kifogás tárgya nem lehet, de az igazság szempontjából és az ország érdekében követelnünk kell, hogy ennek az ügynek minden konzekvenciája levonassék. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem elég az, — mint franciaországi követünk mondja — hogy benne van egy herceg és egy országos főkapitány, tehát elég. Nem elég az, hogy néhány szerencsétlen köztisztviselőt, aki nyomásra ebbe az ügybe önhibáján kivül belekerült, mint vádlottat, mint tettest beállitsanak. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha ebbe a kelevénybe belenyulunk, az egészet fel kell metszenünk és minden irányban biztositanunk kell az osztó igazság érvényesülését. (Éhn Kálmán: Ezt akarja mindenki! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem nagyon látjuk! — Malasits Géza: Nem nagyon buzgólkodnak az urak ebben!) Mielőtt magára a vizsgálat anyagára rátérnék, méltóztassanak megengedni, hogy a kérdés politikai vonatkozásaiban saját szempontomat illetőleg néhány dolgot előrebocsássak. (Halljuk! Halljuk! half elől.) Mint becsületes ember vállaltam azt, hogy a politikai háttérről teljes tájékozódást szerezzek. Ellenzéki ember vagyok, de ezt a kötelességemet mint magyar ember és mint becsületes ember, a pártpolitikát kikapcsolva teljesítettem. (Helyeslés jobb felől. — Farkas István: De önök nem kapcsolták ki!) Most, amikor majd rátérek ennek az ügynek anyagára, azt akarom, hogy tisztán a valót tárjam fel, hogy minden pártpolitikai szempont nélkül az igazság beszéljen belőlem. Ugy érzem, hogy ez az egész országnak és a nemzetnek is érdeke. És mivel igy érzem, az igazság megmondásáért vállalni fogok, ha kell, szenvedést és más egyéb felelősséget is. (Zaj a jobboldalon. — Szomjas Gusztáv: Nem kerül rá a sor, ne féljen! — Farkas István: Ott van Vázsonyi és Peyer esete! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Hegymegi-Kiss Pál: Először is előre kell bocsátanom, hogy hatalmi szempontok és célzatok az ellenzéket ennek az ügynek tisztázásánál nem vezették, nem vezetik és nem vezethetik. Ha az urak a parlamentarizmus történetét nézik, beláthatják azt, hogy az ellenzéknek minden egyes politikai vonatkozású kérdést elsősorban a kormány felelőssége szempontjából kell vizsgálnia. Ezt a kérdést pedig, amely ránk nézve nemzeti szégyen, igazán ebből a szempontból kell vizsgálnunk, és az ellenzék nem járna el helyesen, ha azokat a feladatokat, amelyeket választói előtt vállalt, a felelősség érvényesítése tekintetében elmulasztaná. A kérdés tisztázása -végett azt is előre kell bocsátanom, hogy az a politikai csoport, amelyhez tartozom, minden sérelem és keserűség ellenére is a bennünket környező szomszédos államokkal, a nagy entente-tal és egyáltalában Európának minden országával békességet akar. Mi ugy érezzük, hogy azok a sérelmek, amelyeket rajtunk elkövettek, csak ugy orvosolhatók, ha először megteremtjük magunkkal szemben azt a miliőt és létrehozzuk azt a jó viszonyt, amely alkalmas lesz arra, hogy jövő sorsunk megjavításán munkálkodhassunk. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Raínprecht Antal: Ezaz egyetlen kivezető ut!) Beszéljünk őszintén és nyiltan abban a tekintetben, hogy a frankhamisitás körül az ellenzéki feladatokat és az ellenzéki teendőket nagyon sok helyen ma már elitéli a felizgatott