Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-511

A nemzetgyűlés 511. illése 1926. évi február hó 23-án, hedden. gyár törvénykönyvet megterheljük egy ilyen súlyos, ebbe a korba nem illő törvényjavaslattal. Jól tudom, hogy milyen ellenkező felfogásokkal fogok találkozni. Előre megmondhatnám, hogy az igazságügyminister ur miket fog erre vonatkozólag válaszolni. Azt fogja mondani, hogy csupán arról van szó, hogy a régi, már statuált pénzbüntetéseket a mai értéknek megfelelően valorizálják. De erre nézve van egy rendelet és van egy igen súlyos, nehéz gyakorlat, amelyet a bíróságok már esztendők óta folytatnak. Nem tudom tehát belátni, hogy még az ilyen kivetések mellett is miért van szükség erre a törvényjavaslatra és miért nem elégszik meg az igazságügyi kormány a jogszolgáltatás mai mértékével és rendszerével, a büntetéspénzek most szokásos kiszabásával. Megnyugtatom az igazságügyminister urat, hogy a mai mértékkel mi úgyis tiílságosan meg vagyunk elégedve. Nekünk túlmagasak ezek a pénzbüntetések és mi tendenciát, üldözést, a közvélemény és az ellenzék elnyomását látjuk ebben. Ilyen körülmények között nem tudom, vájjon szükséges és eélszerü-o ezzel a törvényjavaslattal még tágítani a lehetőségeket! (Pesthy Pál igazságügyminister tagadólag int.) Hogyne kérem, ez feltétlenül kiszélesítést jelent, még nagyobb lehetőségeket ad, illetőleg parancsot szab a bíróságnak arra nézve, hogy a már meghozott pénzbüntetéseket is valorizálja és magas fokra emelje. Méltóztassanak elképzelni, hogy azok, akiket a tervezett visszamenő hatály érinteni fog, hogyan fognak beletörődni abba, hogy miután már annakidején bizonyos pénzbüntetéssel sújtattak, avagy szabadságvesztésre ítéltettek, amit kiegészítettek némi pénzbüntetéssel is, mint mellékbüntetéssel, akik tehát én nem tudom mennyi koronát fizettek már egyszer és kvázi beleélték magukat ebbe és beleillesztették ezt a pénzbüntetést költségvetésükbe, most a Deus ex niachina-ként jelentkező ezen javaslat következtében a már tudomásulvett és bekalkulált büntetéspénzeket törvényesen felemelt mértékben kötelesek megfizetni. Méltóztassanak elhinni, hogy ez ujabb nyugtalanságot fog kiváltani azok részéről, kik az üldözött osztályhoz tartozóknak vélik magukat és kiknek az igazságszolgáltatás szempontjából szomorú tapasztalataik vannak. Ezért arra kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy ezt a merőben fölösleges törvényjavaslatot, amelyre semmi szükség nincs, mert hiszen a gyakorlat mutatja, hogy a bíróság máris rég túlment a megengedett határokon, lehetőleg ne szavazza meg, vonja vissza, vagy enyhítse avagy legalább az enyhítés tekintetében a részleteknél teendő javaslatunkat a visszamenő hatály megszüntetése tekintetében honorálja. A visszamenő hatályt, ami igy évekre visszahatóan nem is szokásos, minden esetre kérjük elvetni. Mindezek alapján a törvényjavaslatot még a részletes tárgyalás alapjául sincs módomban elfogadni. Elnök: Szólásra következik! Petrovits György jegyző: Senki sincsen feljegyezve! Elnök: Ha szólani senki sem kivan... (Horváth Zoltán szólásra jelentkezik.) Horváth Zoltán képviselő urat illeti a szó. Horváth Zoltán: T. Nemzetgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslatra vonatkozólag csak néhány megjegyzést bátorkodom tenni. Èz a törvényjavaslat tulajdonképen azért készült, hogy az igazságszolgáltatás impotenciáját valamiképen helyrehozza. Amint a törvényjavaslat első szakasza mondja, 1924 július 20-át megelőzőleg kiszabott bírságokra vonatkozik a javaslat. Ha tehát az igazságszolgáltatás szabályszerűen megfelelő beosztással és ökonómiával működött volna, akkor az 1924 július 20-ika előtt elkövetett bűncselekmények már régen elbíráltattak volna. Ennek a restanciának, — mert hiszen ugy tudom, tekintélyes csomó bűnügy van elintézetlenül — pótlása, illetőleg helyrehozatalaképeii nyújtotta be az igazságügyminister ur ezt a törvényjavaslatot. És ha már benyujtatott ez a javaslat, akkor e régi pénzbüntetések átértékelését ahhoz kellett volna szabni, hogy ki él fellebbezéssel. Vagyis felülbírálás végett kinek a kérelmére terjesztetik fel valamely ügy. Mert ha a vádlott, illetőleg az elitélt az igazságszolgáltatás döntésében megnyugodott, ő nem tehet arról, hogy a vád képviselője esetleg appellál és ennek következtében tovább húzódik az ügy; ez már nem az ő cselekménye. Módosítást tartok tehát szükségesnek olyan értelemben, hogy csak az esetben legyen helye az átértékelésnek, ha a felülbírálás alapjául szolgáló perorvoslat az elitélt kérésére történik, vagyis ha ő az oka az ügy elhúzódásának. Ezt szociális szempontból is igazságosnak tartom, mert hiszen a szabadságvesztés fizikailag csak az elitéltet éri, neki magának kell a büntetést leülnie, ellenben a pénzbüntetés közvetve sújtja a hozzátartozókat is, szociális szempontból tehát nem irreleváns, hogy a pénzbüntetés az első bírói ítélet idején megállapított értékben hajtatik-e végre, vagy pedig később, amikor már a család körülményeiben változás állott be. (Pesthy Pál igazságügyminister: Ha ezt akceptálni tetszik, akkor rendben van! Ha értékről beszélünk, akkor egy nyomon vagyunk a törvényjavaslattal!) Kérem, igen tisztelt igazságügyminister ur, az érték megállapítása nagyon sok relátieótól függ. Lehet, hogy a család körülményei időközben megváltoztak, lehet, hogy a családban azóta egy újszülött van, vagy katasztrófa érhette azt a családot s bár tudom, hogy az igazságügyminister ur javaslata gondoskodik arról, hogy a kiszabó hatóság hivatalból szerezze be a szükséges adatokat, a bürokratikus rendszer mellett ezt még sem tartom megnyugtatónak s véleményem szerint ezek az elitéltek különféle kálváriázásnak lennének kitéve s a végén költségekbe kergettetnének, amellett, hogy kétséges lenne, hogy a büntetés valóban meg fog-e felelni változott körülményeiknek. Én tehát azt kérem, hogy csak abban az esetben legyen helye ennek az átértékelésnek, ha az elitélt volt az oka annak, hogy a pénzbüntetés koronaértéke devalválódott. Minthogy a törvényjavaslatot elkésettnek tartom, ennélfogva az általános tárgyalás alapjául sem fogadom el. • Elnök: Szólásra következik 1, Petrovics György jegyző: Senki sincsen feljegyezve. Elnök: Kíván-e még valaki szólani? (Senki!) Ha szólani senki sem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Az igazságügyminister ur óhajt nyilatkozni. Pesthy Pál igazságügyminister: T. Nemzetgyűlés! Elsősorban méltóztassék n megengedni, hogy Propper Sándor képviselő ur felszólalásával foglalkozzam. A képviselő urnák egyik előljáró kérése az volt, hogy én indokoljam meg, mi volt az iniciativája annak, hogy ezt a javaslatot most be kellett terjeszteni. Én ez alól az indokolás alól Horváth Zoltán képviselő ur felszólalása után szinte felmentve