Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-498

92 À nemzetgyűlés 498. ülése 1926. gitségóre. Irányítania kellett volna nagybank­jainkat és azokat a bankokat, amelyeket ál­landóan az államkasszából, a társadalomtól elvont pénzzel alimentait, hogy a kellő pilla­natban siessenek a megakadt közgazdasági élet segitségére. Mégis, mit láttunki A Tébé­ben szervezett nagybankoknak két akcióját láttuk. Elnök Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejáróban van, sziveskedjék beszédét befejezni. {Zaj a jobbotdalon.) Csen­det kérek, képviselő urak a jobboldalon. Baross János : A Tébe hozott egy hatá­rozatot, amely szerint a betéti kamatlábat le­szállítja, de elfelejtette hozzáirni a mondat má­sik részét, amely szerint a kiadott pénzek utáni kamatlábat szintén leszállítja. (Nánássy An­dor : Leszállította, legyen megnyugodva a kép­viselő ur !) Jóval később. A mai állapotban, különsen az utolsó hetekben — ennek okát nem akarom hangsúlyozni, tudják a képviselő urak, hogy miért — a bankok még inkább r estr ingái­ták a hitelt. Az utolsó két hétben ez a város és az ország teljesen demonetizálódott. A falvak­ban épugy nincs egy fillér készpénz, mint ahogy nincs a budapesti társadalomban. Ehiök: Kérnem kell a képviselő urat, mél­tóztassék már beszédét befejezni* mert kény­telen lennék megvonni a szót. Baross János: Ezek a jelenségek, amelyek­nek csak felét tudtam elmondani (Zaj és felkiál­tások a jobboldalon: Kár!) a házszabályok szájkosara miatt, (Esztergályos János: Hogy izgulnak az öregek! — Zaj.) ezer és egy okot adnak nekem arra, hogy a közeli politikai fele­lősségre vonás előtt egyszerűen csak levonják a saldót a kereskedelem és ipar mai helyzetéről, a mai gazdasági és szociális csődből, a jelen­legi kormányzat hibáiból és amikor levonják a saldót, kimondják a határozatot, és pedig azt, — de nem mi, nem önök, hanem a nemzet, •— hogy ennél szerencsétlenebbül kormányzó kor­mánya és többsége nem volt a magyar nemzet­nek ezer esztendő óta, (Zaj a jobboldalon.) mert azokban az. időkben, amikor gémlábu sasoknak ós csodalényeiknek kellett volna kormányozni Magyarországot, hogy ezekben a katasztrofális történelmi időkben kivezessék az ezer szeren­csétlenségből, akkor a jelenlegi kormány malő­rözte a jelenlegi szercsétlen helyzetet. Én tehát elvbarátaim nevében is kijelentem, hogy nem szavazom meg az indemnitást. (Élénk helyeslés és taps « bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik 1 Forgács Miklós jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Nemzetgyűlés! Hogy a kormány iránti bizalmatlanságom valamiképen — ha halványan is — kifejezhessem, szükséges, hogy egy kissé számbolisztikusan beszéljek. Egy spanyol szállóige szerint »abból a borból, ime, ilyen sár lett«. A bor a szegedi tanyákról indult el Kiskunság mezején át a Dunán ke­resztül Siófok felé. Egyfelől Siófokiról jött Budapestre, másfelől pedig a szegedi buckák tájáról, Kecskeméten, a tolvajosi erdőn és Or­goványon át jött ide. Ebből a_ borból, t. uraim, lett a frankhamisítás sara. És engem boldog tudattal tölt el, hogy ez a rendszer ebbe a sárba fog belefulladni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Méltó halála Lesz ennek a rendszernek az a sár, melyet a rendszer 5—6 év óta dagasztott, az a sár, amelyben végre-valahára dicstelenül ki fog múlni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Shakespeare egyik leghatásosabb drámájá­ban a Banquo szelleme (Felkiáltások a szélső­baloldalon : Milyen bankó?) ijeszti Macbethet. Az önök lelkiismeretét is ijeszti egy bankó, de évi január hó 29-én, pénteken. nem a meggyilkolt Banquo szelleme, hanem a hamis frank-bankó szelleme. (Ugy van! a szélső­baloldaion.) — Nánássy Andor: Mi közünk ne­künk ehhez?) Ez a halál méltó befejezése lesz ennek a rendszernek, amelynél népnyomoritóbb, kifejezettebb, elkeseredettebb, ázsiai gyűlölettel teltebb ellenfele a magyar proletariátusnak még nem volt. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Hat év óta állunk harcban ezzel a rendszer­rel és e hat év alatt meglehetősen hozzáedződ­tünk a harchoz, mert az ember megszokik min­dent. A börtönben is az első nap nagyon rossz, a második is rossz, de a végén az ember el­veszti az idő és tér iránti érzékét és valahogy beletörődik a sorsába. A magyar munkásság is ezt az önök által teremtett, Trianonban meg­csonkított börtönt kezdi megszokni, elveszti ér­zékét minden iránt, ami szép és nemes, fásulttá teszi őt az a mindennapos látvány, hogy míg őt egy meggondolatlan szóért is börtön De jut­tatják, addig címeres gonosztevők meg ma is szabadlábon járnak. (Felkiáltások a jobbolda­lon: l'éldáuíí) Hogy önöket a népharag még nem söpörte el és hogy e rendszer halálos sebei dacára tovább tudja dicstelen életét vinni, azt nagyrészt annak lehet betudni, hogy az egész közvélemény fásult, olyan fásult, mint az utolsó duma idején volt a cári Oroszország, amikor az a szállóige keletkezett: »Minél rosszabb, annál jobb. Minden mindegy.« Hát ennek a szegény, agyonsanyargatott magyar munkásságnak is minden mindegy. (Zaj a jobboldalon. — Patacsi Dénes közbeszól. — Esztergályos János: Pa­tacsi is azt mondja: minél rosszabb, annál jobb!) Eddig felszólalt t. elvbarátaim a frankha­misítás politikai részét pedzették- Engedjék meg nekem, hogy én ne a politikai részét, ne a politikai felelősség kérdését kutassam; ezt sze­rintem talán sokkal jobban el fogja végezni helyettem a parlamenti bizottság. {Egy hang a jobboldalon: Talán!) De ha nem is kutatom a politikai felelősség kérdését a frankhamisítás dolgában, kénytelen vagyok az ügynek egyik­másik olyan részletére rámutatni, amely lia nem is politikai, de legalább hivatali felelős­séget involválna. (Halljuk! Halljuk! a szélső­baloldalon.) T. Nemzetgyűlés! A Térképészeti Intézet nem vállalkozása ugyan, de egy — mondjuk régies magyar nyelvvel — ragasztéka a pénz­ügyministeriumnak. Ismerem annyira az ál­lami intézmények és üzemek szabályzatát, hogy megállapítsam azt, hogy a ministeri bü­rokrácia nélkül ott egy téglát elmozdítani a helyéről nem szabad. Tudom a szolgálati sza­bályzatokból — nekem is volt részem benne, — hogy meddig terjed pl. egy állami üzem igaz­gatójának jogköre. Ez a jogkör nagyon korlá­tozott, ugy hogy az állami vasgyári igazgató pl. egy egészen minimális pénzösszegen kívül nagyobb összegű beruházásokat csak a köz­ponti igazgatóság engedélyével tehet, a köz­ponti igazgatóság viszont csak a ministerium illetékes osztályának engedélyével eszközölhet a gyártelepen nagyobb beruházásokat. Mal­most én nem kutatom, kinek hibájából. — mon­dom, ez nem tartozik rám, — de kétségtelen, hogy ebben a Térképészeti Intézetben egy egész osztályt állítottak fel, falakat húztak fel, (Esz­tergályos János: Csővezetéket!) a padlózatot betonnal látták el, csővezetéket rendeztek be, papirftirdő-berendezést^ csináltak oda és azonkí­vül beállítottak két gépet. Az egyik gépet vá­sároltak állítólag, egy Budapesten raktáron

Next

/
Thumbnails
Contents