Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-498

92 À nemzetgyűlés 498. ülése 1926. gitségóre. Irányítania kellett volna nagybankjainkat és azokat a bankokat, amelyeket állandóan az államkasszából, a társadalomtól elvont pénzzel alimentait, hogy a kellő pillanatban siessenek a megakadt közgazdasági élet segitségére. Mégis, mit láttunki A Tébében szervezett nagybankoknak két akcióját láttuk. Elnök Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejáróban van, sziveskedjék beszédét befejezni. {Zaj a jobbotdalon.) Csendet kérek, képviselő urak a jobboldalon. Baross János : A Tébe hozott egy határozatot, amely szerint a betéti kamatlábat leszállítja, de elfelejtette hozzáirni a mondat másik részét, amely szerint a kiadott pénzek utáni kamatlábat szintén leszállítja. (Nánássy Andor : Leszállította, legyen megnyugodva a képviselő ur !) Jóval később. A mai állapotban, különsen az utolsó hetekben — ennek okát nem akarom hangsúlyozni, tudják a képviselő urak, hogy miért — a bankok még inkább r estr ingáiták a hitelt. Az utolsó két hétben ez a város és az ország teljesen demonetizálódott. A falvakban épugy nincs egy fillér készpénz, mint ahogy nincs a budapesti társadalomban. Ehiök: Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék már beszédét befejezni* mert kénytelen lennék megvonni a szót. Baross János: Ezek a jelenségek, amelyeknek csak felét tudtam elmondani (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Kár!) a házszabályok szájkosara miatt, (Esztergályos János: Hogy izgulnak az öregek! — Zaj.) ezer és egy okot adnak nekem arra, hogy a közeli politikai felelősségre vonás előtt egyszerűen csak levonják a saldót a kereskedelem és ipar mai helyzetéről, a mai gazdasági és szociális csődből, a jelenlegi kormányzat hibáiból és amikor levonják a saldót, kimondják a határozatot, és pedig azt, — de nem mi, nem önök, hanem a nemzet, •— hogy ennél szerencsétlenebbül kormányzó kormánya és többsége nem volt a magyar nemzetnek ezer esztendő óta, (Zaj a jobboldalon.) mert azokban az. időkben, amikor gémlábu sasoknak ós csodalényeiknek kellett volna kormányozni Magyarországot, hogy ezekben a katasztrofális történelmi időkben kivezessék az ezer szerencsétlenségből, akkor a jelenlegi kormány malőrözte a jelenlegi szercsétlen helyzetet. Én tehát elvbarátaim nevében is kijelentem, hogy nem szavazom meg az indemnitást. (Élénk helyeslés és taps « bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik 1 Forgács Miklós jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Nemzetgyűlés! Hogy a kormány iránti bizalmatlanságom valamiképen — ha halványan is — kifejezhessem, szükséges, hogy egy kissé számbolisztikusan beszéljek. Egy spanyol szállóige szerint »abból a borból, ime, ilyen sár lett«. A bor a szegedi tanyákról indult el Kiskunság mezején át a Dunán keresztül Siófok felé. Egyfelől Siófokiról jött Budapestre, másfelől pedig a szegedi buckák tájáról, Kecskeméten, a tolvajosi erdőn és Orgoványon át jött ide. Ebből a_ borból, t. uraim, lett a frankhamisítás sara. És engem boldog tudattal tölt el, hogy ez a rendszer ebbe a sárba fog belefulladni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Méltó halála Lesz ennek a rendszernek az a sár, melyet a rendszer 5—6 év óta dagasztott, az a sár, amelyben végre-valahára dicstelenül ki fog múlni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Shakespeare egyik leghatásosabb drámájában a Banquo szelleme (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Milyen bankó?) ijeszti Macbethet. Az önök lelkiismeretét is ijeszti egy bankó, de évi január hó 29-én, pénteken. nem a meggyilkolt Banquo szelleme, hanem a hamis frank-bankó szelleme. (Ugy van! a szélsőbaloldaion.) — Nánássy Andor: Mi közünk nekünk ehhez?) Ez a halál méltó befejezése lesz ennek a rendszernek, amelynél népnyomoritóbb, kifejezettebb, elkeseredettebb, ázsiai gyűlölettel teltebb ellenfele a magyar proletariátusnak még nem volt. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Hat év óta állunk harcban ezzel a rendszerrel és e hat év alatt meglehetősen hozzáedződtünk a harchoz, mert az ember megszokik mindent. A börtönben is az első nap nagyon rossz, a második is rossz, de a végén az ember elveszti az idő és tér iránti érzékét és valahogy beletörődik a sorsába. A magyar munkásság is ezt az önök által teremtett, Trianonban megcsonkított börtönt kezdi megszokni, elveszti érzékét minden iránt, ami szép és nemes, fásulttá teszi őt az a mindennapos látvány, hogy míg őt egy meggondolatlan szóért is börtön De juttatják, addig címeres gonosztevők meg ma is szabadlábon járnak. (Felkiáltások a jobboldalon: l'éldáuíí) Hogy önöket a népharag még nem söpörte el és hogy e rendszer halálos sebei dacára tovább tudja dicstelen életét vinni, azt nagyrészt annak lehet betudni, hogy az egész közvélemény fásult, olyan fásult, mint az utolsó duma idején volt a cári Oroszország, amikor az a szállóige keletkezett: »Minél rosszabb, annál jobb. Minden mindegy.« Hát ennek a szegény, agyonsanyargatott magyar munkásságnak is minden mindegy. (Zaj a jobboldalon. — Patacsi Dénes közbeszól. — Esztergályos János: Patacsi is azt mondja: minél rosszabb, annál jobb!) Eddig felszólalt t. elvbarátaim a frankhamisítás politikai részét pedzették- Engedjék meg nekem, hogy én ne a politikai részét, ne a politikai felelősség kérdését kutassam; ezt szerintem talán sokkal jobban el fogja végezni helyettem a parlamenti bizottság. {Egy hang a jobboldalon: Talán!) De ha nem is kutatom a politikai felelősség kérdését a frankhamisítás dolgában, kénytelen vagyok az ügynek egyikmásik olyan részletére rámutatni, amely lia nem is politikai, de legalább hivatali felelősséget involválna. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés! A Térképészeti Intézet nem vállalkozása ugyan, de egy — mondjuk régies magyar nyelvvel — ragasztéka a pénzügyministeriumnak. Ismerem annyira az állami intézmények és üzemek szabályzatát, hogy megállapítsam azt, hogy a ministeri bürokrácia nélkül ott egy téglát elmozdítani a helyéről nem szabad. Tudom a szolgálati szabályzatokból — nekem is volt részem benne, — hogy meddig terjed pl. egy állami üzem igazgatójának jogköre. Ez a jogkör nagyon korlátozott, ugy hogy az állami vasgyári igazgató pl. egy egészen minimális pénzösszegen kívül nagyobb összegű beruházásokat csak a központi igazgatóság engedélyével tehet, a központi igazgatóság viszont csak a ministerium illetékes osztályának engedélyével eszközölhet a gyártelepen nagyobb beruházásokat. Malmost én nem kutatom, kinek hibájából. — mondom, ez nem tartozik rám, — de kétségtelen, hogy ebben a Térképészeti Intézetben egy egész osztályt állítottak fel, falakat húztak fel, (Esztergályos János: Csővezetéket!) a padlózatot betonnal látták el, csővezetéket rendeztek be, papirftirdő-berendezést^ csináltak oda és azonkívül beállítottak két gépet. Az egyik gépet vásároltak állítólag, egy Budapesten raktáron