Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-498

À nemzetgyűlés 498.. ülése 1926. A társadalom felső rétegeit figyelmeztetni kell innen a parlamentből arra, hogy teljesítse szociális kötelességét, és a kormánynak kötelessége lenne az, hogy a társadalom előtt járjon és a társadalmat figyelmeztető szóval vezesse abba az irányba, hogy ezek a keserű nagy igazságtalanságok enyhittessenek. Ezek olyan kérdések, amelyek felett, azt hiszem, vitázni nem lehet. Itt csak a parlament összes pártjainak össze kell fogniok, hogy ezek a nagy problémák megoldassanak. (Halász Móric: Akkor sem lehetne valorizálni!) Annak a valorizációs törvényjavaslatnak alapján, amely most közkézen forog, ezt a kérdést igazán nem lehet megoldani. Sajnos, a kormányból teljesen hiányzik az érzék. Tudja a kormány, hogy ezeket a kérdéseket meg kell oldani, de egyszerűen nem mer hozzánynlni. (B. Podmaniczky Endre: Nem lehet!) Lehetne! (Felkiáltások jobb felől: Dehogy lehetne!) Lehetne, csak szembe kellene állania azokkal a bizonyos társadalmi érdekekkel, amely érdekeknek elsősorban képviselője a mai rendszer. Hiszen ez a legtisztább háborús gazdagodás, azt hiszem annak egyetlen fajtája, amely még ma is meg van. Itt van a másik kérdés, a lakáskérdés megoldása. Ez elsősorban Budapestre áll és Budapestet érdekli. Amikor már egy társadalom idegrendszere a végsőkig meg van feszitve és ki van merülve, amikor a családokban 4—5-szörös gyilkosságok és öngyilkosságok fordulnak elő, amikor, ha az ember végigmegy Budapest utcáin és látja az ólomszürke, beesett arcú, kétségbeesett, kiéhezett, lerongyolódott ruhájú embereknek millióit... (Felkiáltások jobb felől: Millióit? — Hegymegi-Kiss Pál: Aki autón jár, nem látja! — Meskó Zoltán: A mulatók tömve vannak! — Szakács Andor: Tessék a napszámosokat megnézni! A gazdasági munkásokat!) Minden pusztuló társadalom felett van egy társadalmi réteg, amely csak a nyomorúságból él. Ezt is tudjuk. Nézzük csak a lakáskérdést. Németország, de nem is Németország, hanem Berlin és környéke 120.000 lakást ópitett az összeomlást követő három esztendőben. Nálunk még mint csak elérhető ideál szerepel 2000, mondd kettőezer lakás. A kormány legutóbb nyilatkozott arról, hogy amint 2000 lakást el fogunk érni, akkor eljön már a gyönyörrel várt pillanat, hogy szabaddá tegyük a lakásforgalmat. Csak egy kis statisztikát állitok ezzel szembe. Nem tudom, pontosan nem emlékezem rá, hogy 11.000 vagy 13.000-e a lakásszükséglet Budapesten, Kérdem tehát a t. jelenlévő ipari és kereskedelmi minister urat, akihez a lakásépítési kérdések szintén hozzátartoznak, (Rothenstein Mór : Nem érdekli őt !) hol fognak az emberek elhelyezkedni, ha minden hat emberből csak egy fog'kapni lakást. Ha 12.000-nyi lakáshiányból csak 2000-et fedeznek, akkor hat ember közül csak egy fog lakást kapni. Hol fog lakni a többi öt, mert a háziurak ki fogják őket dobni az összezsúfolt kényszerlakásokból, (Zaj. — Felkiáltások a jobboldalon : Keresztrejtvény !) SL városligeti bokrok alatt ? A hidak alatt 1 (B. Podmaniczky Endre : Mondja meg, hogy hol fog lakni 1 — Egy hang a szélsőbaloldalon : Hány szobája van a báró urnák ? — Esztergályos János : Majd elmegyünk a Podmaniczky báró úrhoz !) Kétféle megoldás lehetséges. Vagy fog a társadalomnak ma hatalmat gyakorló része, a parlament és a kormány gondoskodni arról, hogy hol fognak lakni ezek az emberek, vagy pedig fognak marjd lakni ott, ahol tudnak. (Zaj. — B. Podmaévi január íió 29-én, pénteken. 01 niezky Endre : Ez a kommunizmus ! — Esztergályos János : Elmegyünk a báró úrhoz !) Elnök : Csendet kérek. Baross János: Ez a kétségbeesés politikai jövendőmondása. A mi politikánk az, hogy figyelmeztessük önöket és a kormányt, hogy idejében alkotott reformokkal akadályozza meg ennek bekövetkezését. (Zaj.) Azt ne mondja senki, hogy öt esztendő alatt a magyar állam ne tudott volna pár ezer lakást épiteni. Ez a kormányzati tehetetlenségnek és nemtörődömségnek, szivtelenségnek olyan foka, amelyet más országban nem tűrne el sem a parlament, sem a társadalom. (Klárik Ferenc : Más országban más többség van ! — Hedry Lőrinc : És más a kisebbség !) Nem kommunizmus kell ide, hanem egy icipici körömfeketényi előrelátás. Semmi más nem kell ide, mint kicsit előrelátó, jó kormányzás, azzal az Apponyi által már valamikor 25 évvel ezelőtt hangoztatott szociális olajcseppel. (Malasits Géza : Még az sem kell, csak bőrtön és csendőr !) Itt azonban kétszáz év óta visszafelé ment a magyar politika kereke, nem előre. Kérve kérem a népjóléti minister urat is, aki jószándéku magyar ember, ne ijesztgesse minden héten különböző kommünikékkel az amúgy is kétségbeesett budapesti közönséget, elsősorban a keresztény magyar középosztályt, amely az ő pártjának háta mögött áll, azzal, hogy egy félév, vagy egy év múlva fel fognak szabadulni a lakások, anélkül hogy megmondaná, hogy hol fognak lakást kapni. Egyáltalában a keresztény középosztály megint a rövidlátó, tiszteletreméltó önfeláldozás példáját mutatja, amikor ezt a rendszert tüskön-bokron keresztül támogatja, mert soha, semmiféle rendszer alatt olyan pusztulásban nem volt része épen a középosztálynak, mint ma, e rendszer alatt, Nézzük csak pl. a tőzsde kérdését is. Ez is egy kiragadott példája a közgazdasági rövidlátásnak, a tehetetlenségnek a kormányzat részéről, amely épen elsősorban a középosztályt tette tönkre felekezetre és numerus claususra való tekintet nélkül. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Semmi mást nem kellett csinálnia a B-listás tisztviselőnek, mint végkielégítését elsőrangú magyar iparvállalatok papirosába fektetni, amelynek belső értéke ma tizszer akkora, mint a háború előtt volt, mert a konjunktúrák ideje alatt óriási reális befektetések történtek a magyar iparban, azután leülni a fotelba, kisujj át sem kellett felemelnie, csak várni és várni, két esztendő alatt vagyonának 95%-a tönkrement. Semmi mást nem kellett csinálni, mint ülni a fotelben és olvasni a kormánypárti lapokat, amelyek dicsérik a jelenlegi rendszer közgazdasági és pénzügyi sikereit. Ez alatt az értékek 95%-a elveszett. (B. Podmaniczky Endre: Azért ment tönkre, mert a fotelben ült és néni dolgozott! Dolgozni kell! — Zaj.) Nem lehetett dolgoznia, hiszen B-listára tették. (Zaj. — Elnök csenget.) Nálam minden reggel tizen vannak állást kérni és nem tudok nekik szerezni. (Hedry Lőrinc: Rossz cég ! — Esztergályos János : Majd a báró ur ad munkát a tisztviselőknek! — B. Podmaniczky Endre: Én adok a munkásnak! — Esztergályos János: Helyes, holnap jelentkeznek önnél! Báró Podmaniczky Endréhez mennek! — Kabók Lajos: Olcsó napszámért. — Malasits Géza: De olcsót, nem drága embert!) Elnök: Csendet kérek! Baross János: A kormányzatnak, amikor látta, hogy saját hibái következtében omlik itt össze minden, sietnie kellett volna ezek se-