Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-498
88 A nemzetgyűlés 498. ülése 1926. munkából : a felső társadalmi rétegek önfeláldozó, adakozó készsége. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A jókedvű adakozók hiányoztak Magyarországon, hiányoztak a felső társadalmi rétegből a keresztény bibliai .jókedvű adakozók. T. Nemzetgyűlés! Nézzük, hogyan történt a német szanálás. Elsősorban jelentkeztek a német nagybirtokosok, azután a német nagy gyárosok, épugy, mint most Franciaországban is, az északfranciaországi nagy gyárosok jelentkeznek. Én abszolúte nem teszek különbséget a rideg elzárkózás tekintetében sem a József-, sem a Lipótváros között. A társadalom felső boldog, de vékony rétegének szűk látkörü önzéséről beszélek. (Br. Podmaniczky Endre: Tönkre lettek téve a gyárosok 1919-ben!) T. Nemzetgyűlés! Nézzük csak, hogy az aranymárkát Németországban hogyan csinálták meg, hogyan segitették előre a német valuta megjavítását. Az első nagy lépést hogyan tudták megtenni, a Renten-m árkának behozatalát hogyan tudták megcsinálni 1 ? A legnagyobb birtokosok önfeláldozó készsége által, ugy hogy azok odaadták fedezetül, telekkönyvi biztositékkal, nagy birtokaikat a Renten-márkák kibocsátása céljából. Én nem láttam hasonló célból tolongani Magyarország nagybirtokosalt, akik boldog tulajdonosai az ország területe 50%-ának. (Gr. Hoyos Miksa közbeszól.) Statisztikát mindig meg lehet cáfolni statisztikával. Ugy koncepcióban, mint önfeláldozó készségben való szükreszabottság jellemzi ezt az egész szanálási tervet. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) A múltkor volt módom és talán még lesz módom, — ha nem is ennek a kormánynak, de talán még ennek a parlamentnek életében (Egy hang balfelől: Reméljük! — Derültség jobbfe161. — B. Podmaniczky Endre: Milyen jós!) — foglalkozni azzal, hogy micsoda befolyása lesz Magyarország egész társadalmi fejlődésére, a magyar faj egész elhelyezkedésére, a magyar faj és a magyar nép tönkremenésére ennek az ötesztendős érának, amely a trianoni béke megkötése utáni katasztrofális és kritikus történelmi időben teljesen elmulasztotta, hogy segítségére siessen a megnyitott erű, minden órában vért vesztő magyar társadalomnak. Ezzel szemben semmi mást nem látunk, mint rideg, számszerű fiskális szempontot. Mert pénzügyi és közgazdasági szempontból micsoda feladatok vártak a magyar állam közigazgatására és magyar politikára? Az első matematikai feladat volt: az állam bevételeit és kiadásait egyenstílyba hozni. A másik valutáris feladat volt: találni és csinálni egy stabil pénzt; vagyis ez a feladat az ország valutáris szanálása volt. Ez utóbbinak egyik feltétele volt az infláció megszüntetése és áttérés a deflációs politikára. De már maga az az áttérés olyan erős operáció volt, amely kellett, hogy megrázza közgazdasági életünket. A fogyasztásnak és igy a termelésnek megcsökkentésével járt ez az operáció, tehát kellett, hogy kihatását éreztesse a társadalom összes rétegeire. Operáció alatt minden beteget igyekezni kell erejében fentartani; tejjel és bouilonnal itatják azt a nagy beteget, aki operáció előtt áll, hogy kibirja az operációt és be ne teljesedjék rajta az a régi mondás, hogy: »Az operáció gyönyörűen sikerült, de a beteg belehalt«. Nos, a szanálás operációja matematice gyönyörűen sikerült, de a beteg — az egész magyar társadalom — most haldoklik. évi január hó 29-én, pénteken, Ezelőtt pár évvel még kormánypárti oldalról meglehetős sikerrel tudták kijátszani a falut a város ellen, politikai ellentéteket tudtak támasztani a kettő között. Ma már nem hiszem, hogy ez a kormánynak és a kormánypártnak sikerülne, mert a szanálás után, sajnos, annyira egyforma nyomorúságban van a falu is, meg a város is, hogy közöttük nincs külömbség, mindnyájan testvérek abban a szomorú magyar fájdalomban és nyomorúságban, amely kivétel nélkül elfogja a társadalom öszszes rétegeit. A középosztályt már előbb emiitettem. Most nézzük csak, milyen sorban van a városi kereskedőknek, kisiparosoknak társadalmi osztálya. (Meskó Zoltán : Beszélj a faluról egy kicsit többet !) Majd arra is rátérek ! (Meskó Zoltán : Mint földmivespárt tagja !) Azt hiszem, hogy ezt a megjegyzést nem érdemeltem meg én, aki 24 évvel ezelőtt azzal kezdtem politikai pályafutásomat, hogy a falu érdekeit képviseltem. (B. Podmaniczky Endre : Tudom, parcellázások !) Nem láttam, hogy amikor a földreformot sürgettük, a t. képviselő urak olyan nagyon siettek volna a falu érdekeinek képviseletében bennünket támogatni ! A városok népének helyzete a faluéhoz hasonlóan kétségbeejtő. A kereskedők sorsa köztudomású. Tessék csak megnézni a kényszer.egyezségek statisztikáját. Naponta 30—40 kényszeregyezségi eset van, ami nemcsak azt jelenti, hogy családok, exisztenciák roppannak össze, magukkal rántván összes alkalmazottaik, munkásaik gazdasági és szociális exisztenciáját is, megszüntetvén ugyanannyi adóalanyt is az állam kárára, banem egyúttal jelenti azt, hogy ugyanakkor kifelé, a külföld előtt megszűnt esry adós fizetni és ugyanakkor alkalmat szolgáltatott arra, _ hogy Magyarország hitele kifelé megrendüljön. Amikor tehát ezek a, kérdések naponta fordulnak elő a hivatalos laoban, akkor meg kell rázkódnia a pénzügymmister ur kezének, amelyben az újságot tartja és eszébe kell jutnia, hogy ide most gyors segitő kézzel kell belenyúlni, ha nem akarjuk, hoev az ország egész hitele tönkremenjen a külföld előtt. Ne tessék cinikusan azt mondani, hoe-y nem baj, ha pár dob-utcai vagy körúti zsidó megbukik. Minden ilyen esetben súlvos sebet «zenved az eo-ész ország hitele a külföldön is! (Egy hang jobb felől : A zárgondnokok örömére !) Higyjék el, uraim, hogy a társadalmi rétegek sorsa annyira összefügg, hogy nem lehet kin ai válaszfalat emelni közöttük olyan megállapitásokkal, hogy: no, most nem baj, ha a kereskedőknek egy kicsit rosszabbul megy, vagy az iparosoknak megy egy kicsit rosszabbul — és a gazdáknak megy jobban. Nem látták önök azt, hogy azokban az években, amikor jól ment a kereskedőknek, ugyanakkor jól ment a gazdáknak is, amikor jól ment a gazdáknak, ugyanakkor jól ment az iparosoknak is! (Ugy van! jobbfelől.) Abban a pillanatban pedig, amikor az egyik társadalmi rétegnek rosszul megy a sora, ugyanakkor valamennyinek rosszul megy. Olyan lánc van a társadalmi és a gazdasági rétegek érdekei között, hogyha abból á láncból egy szemet kiütünk vagy elhanyagolunk, azt megérzik az összes többi rétegek és láncszemek is és szintén sorvadásnak, pusztulásnak indulnak. Magától értetődő, hogy különösen kisiparosságunk az, amely szintén a legnagyobb fokban érzi ezt a gazdasági pangást. (Meskó Zoltán: Ez igy van!) Teljesen megállt a gazdasági vérkeringés, demonetizálva lett a társadalom és
