Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-498

À nemzetgyűlés 498. ülése 1926. a közgazdasági élet. Kivonták a csereeszközt a közgazdasági életből egy olyan rövidlátó, vehemens fináncpolitikával, amire nincs példa más nemzetek történetében. Ahelyett, hogy a valutáris szanálásnak kritikus operációja alatt igyekezett volna a kormány segítségére sietni a közgazdasági életnek, még ráduplázott, és egy vérpumpoló eszközt alkalmazott az operációs asztalon fekvő társadalom részére: az adópumpát, egy olyan finom és egy olyan velőkigható eszközt eszelvén ki a legkülönbözőbb, legkomplikáltabb adócímekben és adórendszerekben, hogy egy egészséges nagy szervezetnek is el kellett volna alélnia, mennyivel inkább egy valutáris szanálás és közgazdasági aléltság ideje alatt szenvedő társadalomnak! Nézzük csak röviden a számokat. Az állam havi bevétele 1924-ben 18 millió aranykorona volt, 1925-ben pedig havonként majdnem 53 millió aranykorona volt a havi bevétel, tehát az állam havi bevétele 18 millióról felugrott 53 millióra. Látszik, hogy az állam az adóprést a legvégsőkig megnyomta, megfeszítette. Igyekeztünk kalendarice is hamarább befejezni azt az úgynevezett matematikai szanálást is, amelyre vonatkozólag mindenki azt mondotta: Ah, ezeknek a preliminált adóknak a fele sem fog befolyni, de nem baj, többet kell kérni, legalább a fele befolyik. De mit láttunk? Befolyt 100%-ig minden preliminált adó, s azonkivül még 60 millió aranykoronával több. (Zaj a balés szélsőhaloldalon.) Figyelmébe ajánlom Bud János pénzügyminister urnák, hogy volt nekünk — Isten nyugosztalja — egy nagyon kedves pénzügytantanárunk, Mariska Vilmos, aki engem is megbuktatott a pénzügytanból. Hálás is vagyok neki, rnert legalább megtanultam jól a tárgyát. Képviselőtársaim közül bizonyára sokan átcsúsztak, mint látom, az első alapvizsgán, de én olyan jól megtanultam második próbálkozásomnál a pénzügytant, hogy ma is emlékszem rá, hogy mit mondott. Mariska Vilmos azt mondotta: Ép olyan hiba több adót szedni, mint kevesebbet. Miért 1 Egyszerűen azért, mert az adó csak arra való, hogy az állam mindenkinek jövedelméből a legsürgősebb, legnélkülözhetetlenebb szükségleteinek kielégítésére vegyen el nemcsak annyit, amennyire az államnak szüksége van, hanem amennyit a társadalom, az adóalany áldozni bir. Most azonban, amikor a kétségbeejtő gazdasági összeomlás jelei szemünk láttára ismétlődnek meg, 60 millióval több közterhet hajtanak be. Megáll az ember esze s azt kell mondanom, hogy ilyen kormányzatnak meg kell buknia, ha pedig már keresztülment a második alapvizsgán, akkor itt a parlamentben kell megbuknia. (Esztergályos János: Meg is fog bukni! — Zaj, — Elnök csenget.) Ez a rettenetes rövidlátó pénzügyi politika oka azután annak, hogy ma általános fizetésképtelenség van Magyarországon. Ma senki sem fizet semmit. A szellemi foglalkozásúak: az orvosok, ügyvédek, mérnökök, nem birják expenz-nótáikat behajtani. Ezek nem fizetik szabóikat, a szabók nem fizetik a posztókereskedőket, a kiskereskedő nem fizet a nagykereskedőnek, a nagykereskedő pedig nem váltja be váltóit, A fizetésképtelenségek láncolata ma Magyarország. Elképzelhető-e, hogy egy nemzet, egy kormányzat berendezkedjék á stabil fizetésképtelenségre! Hát pénzügyi, közgazdasági kormányzat ez és maradhat-e kormányon sokáig egy olyan rendszer, amelynek egész pénzügyi és közgazdasági berendezkedése a fizetésképtelenségre és a csődre van felépiíve! évi január íió 29-én, pénteken. S9 (B. Podmaniczky Endre: Ugyan!) Tessék a képviselő urnák kezébe venni a hivatalos lapot s meglátja, hogy igazam van-e, vagy nincs. A pénzügyi kormánynak sietve kellene segítségére jönnie ennek a vergődő, küzködő társadalomnak. A pénzügyminister úrtól hallottam egy kijelentést, hogy nagyon sürgős ez a javaslat, mert ő a kereseti vagy jövedelmi adót akarja csökkenteni. Megriadtam tőle, hiszen tavaly ugyancsak csökkentette az adót a pénzügyminister ur, amikor ellenzéki nyomásnak engedve a forgalmi adó kulcsát 3%-ról 2%-ra szállította le. (Zaj a jobboldalon.) Kérdezzen meg a képviselő ur odahaza kerületében elsőrendű iparosokat, akik kétségbe vannak esve, hogy a pénzügyminister ur leszállitotta az adókulcsot a parlament nyomására. Kétségbe vannak esve, hiszen egy forszirózott átalány alapján a forgalmi adóban kétszer-háromszor annyit srófolnak ki az adózó publikumból, mint azelőtt, holott minden tyúk tudja Magyarországon, hogy a forgalom egytizedére esett le. (Meskó Zoltán : A tyúkokat hagyjuk ki !) A pénzügyminister ur az adót akarja ]eszállitnai, de ezt már nem lehet sokáig kibirnj. Még egy adóleszállitás és mindenki tönkremegy az országban. Amikor egy pénzügyminister azt mondja, hogy leszállítja az adót, akkor ig*azán azt lehet mondani : Timeo Danaos et dona ferentes. A forgalmi adó leszállitása mit jelent Magyarországon 1 Épen ma délelőtt adtam át egy Írásos példát a pénzügyminister urnák. Borosjenő községből, amely Pesttől félórára van, kaptam ezt a levelet a múlt hónapban. A községházán felvettek egy hivatalos bizonylatot, amely szerint egy Stampf nevű németajkú jóravaló kereskedő választóm lakásán megjelent két ur, az egyiknél bikacsök volt, a másiknál nagy furkósbot. A nevük is benne van a jegyzőkönyvben ezeknek az uraknak, akik forgalmiadótisztek voltak. Az öreg, derék svábasszony odaadta tavalyi forgalmiadókönyvét, amelybe a bélyegek becsületesen bele voltak ragasztva, de a könyvet visszalökték a következő csatakiáltással : Ez nem ér semmit ! Egészen uj adót fog fizetni, háromszor anynyit, mint tavaly! Az a szegény nyomorult asszony azt mondotta, hogy tizedrész jövedelme sincs, mint tavaly volt. »Te ronda boszorkány, megnyúzzuk mi a bőrödet« — szórói-szóra igy volt a leengedett és enyhített adóteher behajtási módja. Ez volt az az udvarias modor a felekkel szemben, amelyről képviselőtársam előbb, beszélt, ez volt a közgazdasági és szociális viszonyok^ figyelembevétele az illető adóbehajtó közeg részéről. Tűrhetetlen állapotok vannak már ebben az országban. Bámulom, hogy erősebb hangok nem hallatszanak a falvakban, hogy a keserűség, a bánat, a bizonytalan, azaz, hogy egészen bizonyos, kétségbeejtő fekete jövő látszata és képzete az emberekben meg* nem ingatja a társadalomban és az ország fennállásában való hitet. És önök folyton azt mondják a túloldalról és sok hivatalos és félhivatalos nyilatkozatban is hangsúlyozzák, hogy a nemzetgyűlés baloldala lázítja a népet. Mondhatom önöknek, ha bennünk nem volna annyi óvatos hazafiság, sajnos, igenis módunkban lenne lázítani a népet. Nem kellene ide, csak egy szál gyufát meggyújtani, nem kellene ide semmi más, csak rosszakarat a baloldal részéről, mert az önök teljesen elhibázott kormányzatának sikerűit annyi gyuanyagot összehalmoznia, hogy az el]enzéknek félve kell járnia a magyar nép kö-