Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-498

86 A nemzetgyűlés 498. ülése 1926, zok — hogy lehetetlen, hogy az egyik város- . ban 11%-os kulccsal dolgozzanak, amikor a másik városban 35—40%-os kulccsal dolgoznak. Hol vegye itt az állampolgár az államhatalom iránti tisztelet alapjául szolgáló alkotmányos bizalom ismérveit? Itt megszűnik a bizalom a kormányzattal, az államhatalommal szemben. Ezenkívül egy igen érdekes levélről számolhatok be a t. Nemzetgyűlésnek, melyet egy olyan kereskedő küldött, aki a régebbi időben szebb és jobb napokat látott. Becsületes, munkás, szorgalmas magaviselete és kétségtelenül éber kereskedői magatartása őt a vagyonos emberek sorába sorozta. Most az a helyzet, hogy ezek közül a vidéken is naponta 1—2 kényszeregyességet kénytelen kötni. Ez a kereskedő a levelét azzal a kérelemmel küldte be hozzám, hogy az nemcsak nekem szól, hanem összes képviselőtársaimnak is. A cím és a bevezetés után igy folytatja (Olvassa): »Egy szomnru képlet a kereskedelem jelenéről és még szomorúbb annak jövőjéről. Kérem, legyen méltóságod szószólója ennek az elárvult kereskedelemnek. Kérje meg t. képviselőtársait, hogy ne hagyják teljesen elmerülni az ország egyik legfontosabb tényezőjét. A kereskedelem nagybeteg. Roskad a reá rakott súlyok alatt. Nem érdemli meg ez a hivatás azt a mostoha,maidnem mondhatnám rosszindulatú kezelést, melybem részesül. A háború alatt a kereskedelem raktára kiürült és azóta nem képes megközelítőleg sem arra a kvantumra visszaállitani, mint volt. Tőkéje nagyon leapadt. Ahelyett, hogy összeszedhetné magát, sorvad tovább. Megcsappant forgalma, a túláradó verseny a haszonkulcsot is a minimálisra csökkentette.« Ezután felhoz több adatot .majd felállítja a mérleget, becsületesen, őszintén, mert rendes ember, ismerem személyesen is, s az átlagos havi forgalom jövedelmeképen a következő átlagokat hozza ki, maximális haszonkulcsként 10%-ot véve fel: (Tovább olvassa): »A kereskedő átlagos havi forgalma 200 millió korona. Ebből elért bruttó haszon 10%«, ami elég kedvező, mert 2—3 és 5% között is mozog a kereskedelmi körök szerint a haszon. A havi forgalom tehát az egyik oldalon 20 millió korona, ezzel szemben az átlagos havi kiadás: forgalmi adó 4 millió, kereseti, jövedelmi és vagyonadó 2 millió, városi és megyei kamarai, stb. adó 1 millió, üzletbér 3 millió, személyzeti, kiadások 8 millió, betegsegélyző és személyzeti adó 400.000, villany, vízdíj és egyéb kiadások 500.000, irodai költség, portó 1,500.000, üzletkarbantartás, reklamirozás 600.000, szakIáitok, társulatok, szociális közterhek, adakozás 200.000, kamaíilletmények 4 millió, üzleti utazási költségek 400.000, összesen 25,600.000, — telefont, távírót, fűtést 400.000 koronával számítva, összesen 26 millió korona.« Majd igy folytatja (Olvassa): »Igyekeztem a valóságnak megfelelően hűen összeállítani, mely körül a kereskedelem 90%-os billanca hullámzik. Tehát 20 millió bevétellel, illetőleg nyers haszonnal szemben 25,600.000 korona teher áll fenn. Most jönne még a megélhetés nehéz kérdése, de miből? Eszi a vagyonkája töredékét — ha van. Nem számítva még, hogy néha-néha dubióz követelések is törnek le egyegy követ a pillérekből. Ez nem frázis, ez a helyzet szomorú tűkre.« Végül újólag azzal a kéréssel fordul hozzánk, hogy a nemzetgyűlés színe előtt indítási fanmér hé 2S-én

} pénteken. suk meg a pénzügyminister ur szivét, talán jobb indulattal lesz hozzájuk. Ha a vidéki hatóságokhoz megy az ember, kitérő választ kap a ministerre való hivatkozással. A ministeriumban meg azzal érvelnek, hogy azért kellett az idén azt a brutális adót kivetni, mert tavaly és tavaly előtt túlkevés adót vetettek ki. Feltéve, hogy igy van, csak nem lehet büntethető az adófizető, aki tavaly talán még fizethetett volna, — de most már fizetésképtelen. Elismerem, hogy a minister urban a személyi jóindulat megvan. Füllentenék, ha ezt tagadnám, de az a szomorú, hogy minden legkisebb ügyhöz egy képviselő közbenjárására van szükség. (Ugy van! Ugy van!) Hiszen nekünk más teendőnk is van és a közbenjárás elvon minket az ország komoly ügyeinek intézésétől. (Ugy van! — Fábián Béla: 36% az állami- adó kamata!) Ez a ridegség, a szivtelenség, hanyagság s ez a bizonyos fokú gondatlanság jellemzi az egész kormányzatot. Miként az előbb kifejtettem, ez vezetett a mai eseménycsoportozathoz. Itt nemcsak az egyes ágak, resszortok betegek, hanem beteg az egész törzs. Itt nem használ egy-egy ág lefürészelése, betapasztása, besározása, itt az egész törzset gyökerestől ki kell vágni s annak helyébe ujat kell ültetni. A kormány helyzete az önök táborában is megrendült, igen érthetően és helyesen, mert hiszen eléggé nem dicsérhető módon az önök táborából egyesek ráébredtek végre arra a valóságra, hogy ennyire kompromittált kormányférfiakkal az ügyet tovább vinni nem lehet. (Ugy van! a baloldalon.) Ezzel kapcsolatban csak egyre figyelmeztetek, hogy ha igazak azok a hirek, melyek az újságokból kivehetők, amelyek szerint t. i. a kormány a legutóbbi időben háttámaszát az angol és olasz jóindulatban és barátságban kereste, ugy ez igen veszedelmes lépést jelentene. Elsősorban ellentmondás is, mert hiszen a kormány, hacsak a lehetőségét is felfedezni véli annak, hogy a külföld valamilyen irányban kontaktust keres az ellenzékkel, ezt már hazaárulásnak nevezi, ugyanakkor a külföld hátvédjével akarja megmenteni magát, amikor pedig ez a kérdés elsősorban és szigorúan belpolitikai kérdés. Az olasz és angol hátvéd az én külpolitikai szerény felfogásom szerint igen veszedelmes kísérlet (Zaj a baloldalon.) és egyrészt elárulja azt á szerintem politikai iskolázatlanságot, amelyet a kormány nem egy cselekedetével mutat. Az angol érdekkör ma az európai viszonylatok kibontakozásában még nem alapfontosságu. Ma a közvetlen szomszédokkal való megbékélés, azonkivül a köztársasági Németországgal való kapcsolódás, annak nyomán a locarnói útvonalon a francia kapcsolódás az egyetlen lehetőség. Az anp-ol kérdés sem közgazdaságilag, sem politikailag döntő szerepet nem játszhat. A másik irány pedig egyenesen veszélyes. Az Olaszországgal, Mussolini rendszerével való szövetkezés ma egyenesen végzetes, mert az olasz Mussolini-kormányzat, a Mussolini-féle ideológia annyira száműzött, annyira kívül esik, hogy az ilyen erőltetett barátság inkább csak hátrányunkra szolgál, mint előnyünkre. Olyan kijelentéseket tenni, hogy a mi megmentőnk Olaszország lehet, nem szabad, mert először elkedvetleníti a jogos anyagi érdekeiben kétségkívül sértett francia államhatalmat olyan irányban, hogy a velünk szemben felveendő hadállásban nagyon könnyen leveheti lábáról azokat az államokat és kormányokat, amelyek irányunkban ugy — ahogy jóindulattal viseltettek. A Mussolini-rendszer védelme