Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-498

A nemzetgyűlés 498. ülése 19.26. Mert el kell ismerni, hogy bár a mostani események nagy emóciót keltettek az országban, á demokratikus ellenzék van annyira bölcs, hogy belássa, liogj^ a mai helyzetben egy ellenzéki, szociáldemokrata részről való előre törtetés oly irányban, hogy kormány képessé tegye magát, elképzelhetetlen, mert hiszen ma már veszélyes és minden szélsőségre alkalmas teret nyújt az a nyomor, amely nemcsak a városokban, de a községekben is megvan. Ma már félő, hogy az fog győzni, aki jobban birja demagógiával. Hiszen ma már ez a kormányzat tönkretett mindent és mindenkit. (Ugy van! a szélsőbalaldalon.) Hiszen, hogy a faluról szóljak, ott épen a szerencsétlenül végrehajtóit földbirtokreform mutatja a falu katasztrofális helyzetét. Hihetetlen ellentmondásba jutottunk mi ellenzéki politikusok, akik tényleg kénytelenek voltunk — legalább egy páran — ennek ellenére magunkévá tenni a kormányzatnak azt az álláspontját, hogy a földbirtokreformtörvény ne hosszabbittassék meg, mert valóban tudjuk, hogy egy ilyen meghosszabbítás, a birtok további megkötöttsége, még nagyobb krizisbe hajtaná az agrikulturát és a mindannyiunk által annyira kívánt agrárhitel kérdése is végleg megoldatlan maradna. A földmivelésügyi minister ur eljárását egyenesen érthetetlennek tartottam a földreform során, hiszen az indemnitást már azért sem szavazhatnám meg, mert a kormány tagjai egyenként is felelősek ezekért a hibákért. A novella módot adott a pénzügyi kormányzatnak a telepitéssel kapcsolatos földmegosztásra. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Egyetlenegy esetet sem tudok, amikor a földmivelésügyi kormányzat komolyan odaállott volna a nincstelenek mellé, mondván : itt a községben ti hiába igényeltek, nézzétek, itt középbirtokosok vannak, s végső esetben a kisbirtokosoktól kellene < elvenni a földet ; álljatok össze, csoportosuljatok, és egy nagy uradalom 1—2000 hold birtok kisajátításával fogjuk ügyeteket elintézni. (Zaj a joboldalon. — Kuna P. András közbeszól.) Kuna t. képviselőtársam, a telenitésnek ez a skálája... (Kuna P. András: Én is elmennék ! — Zaj. Elnök csenget.) Engedje meg, Kuna t. képviselőtársam, hogy ezt ne én magyarázzam meg önnek, hanem kormánypárti képviselőtársaim. Ha már a földbirtok konjunktúrájának esése, az a tény, hogy a földbirtok a szabad forgalomban már sokkal nyomottabb áron cserél gazdát, mint a bíróilag megállapitott vételár, bizonyitja a földreform teljes kudarcát. A kisgazdakölcsönt^ a t. kormánypártnak néni egy illusztris tagja beigérte. Nagyon jól emlékszem, hogy Veszprémben egy évvel ezelőtt ülést tartottak a vármegyeházán, becsődítették az egész kisgazda-társadalmat és prófétai hangon jövendölték meg, hogy néhány hónap múlva olyan előnyös és nagyszerű külföldi kölcsönhöz jut az állam, amelyből a kisgazdákat 6—7%-os kölcsönnel tudja ellátni. A hónapok lejártával képviselői irodámat ep^re ostromolták ezek a szegény emberek: hol van a 6—7%-os kölcsön és kiderült, hogy a nagyés középbirtokosok számára volt ugyan — ez sem előnyös kölcsön volt — de kisbirtokosoknak kölcsön egyáltalán nem jutott. Amikor ezirányban a Leszámítoló Banknál és OlaszMagyar Banknál, az Általános Takarékpénztárnál stb. érdeklődtem, a válasz az volt, hogy technikailag keresztülvihetetlen. mert kis tételekkel kellene operálni. Ha a földmivelésügyi kormányzatnak akkor, amikor a piros báréit január hó 29-én, pénféhen. 85 sonyszékben kisgazda ül, nincs meg az energiája, az ereje, hogy az ilyen eminens, a magyar kisgazda ós ezzel a magyar keresztény polgári társaadlom fejlődését, megerősödéséi szolgáló alkotó munkát teljesítsen és végrehajtson, igazán megérett minden frankhamisitási ügy nélkül is arra, hogy helyét elhagyja. A pénzügyi kormányzat kegyetlenségéről nem kell beszélnem, mert ezt a túloldalon épenugy tudják, mint itt. Egyikünk előtt sem titok és az egész helyzet szignaturája az, hogy a kincstári haszonrészesedés elengedésével tulajdonképen kis koncot akart a pénzügyi kormányzat odadobni a nemzetnek, (Fábián Béla: Ha megszakad, adót akkor is fizetni kell!) mert valójában a pénzügyi adminisztrációnak minden szigora a régi recept szerint nehezedik az adózó polgári társadalomra. Mindnyájunk előtt tudott dolog, hogy a forgalmi adókulcsot tavaly leszállították, de ez is csak irott malaszt maradt, mert végeredményben a különbséget ugy hozták helyre, hogy a forgalmi adóalapot emelték fel olyan brutálisan, hogy ma forgalmi adóban az adózó polgárság* többet fizet, mint amennyit fizetett tavaly, amikor az adókulcs 3%-ban volt megállapítva. Hogy milyen kegyetlenül, mennyire nem egyöntetűen és milyen összevisszaságban ^folyik a pénzügyi adminisztráció, hogy a pénzügyrninister ur mennyire nem helyez súlyt arra, hogy a pénzügyi adminisztrációban anynyira szükséges egyöntetűség^ az egész nemzet adózó polgársága megnyugvására megteremtessék, erre egy példával leszek bátor szolgálni. (Halljuk! Halljuk!) Nagykanizsa hűsiparos szakosztályának elnöksége átiratot intézett a veszprémi húsiparosokhoz és ebben arra szólítja fel őket, hogy tiltakozzanak az ellen a sérelem ellen, amely érte a nagykanizsaiakat azáltal, hogy az összforgalom után a forgalmiadóhivata] által beszerzett adatok alapján a mészárosokat 11%, a henteseket 13% tiszta nyereség után rótták meg kereseti adóval és jövedelemadóval. A veszprémi iparostársadalom is megdöbbenéssel konstatálta, hogy először a maga baját kellene elintézni, mert reájuk nem 11 és 13% tiszta nyereséget vettek fel, hanem 35 és 40% -ot ugyanezen az alapon. Hol marad itt a pénzügyi vitel lelkiismeretessége, hol marad itt a koncepció, a szív, a lélek, amit a legutóbb emiitett és általam annak idején meg is dicsért pénzügyministeri körirat oly gyönyörűen fejt ki, amikor megmondja a minister ur a tisztviselőknek, hogy a magyar közgazdasági életnek ezeket a sürgős, eminens kérdéseit nemcsak a betűkhöz szigorúan ragaszkodva, nem a paragrafusok merevségével, hanem a józan és mindenkor az ad hoc esetre alkalmazott szívvel és a belátásnak mindenen uralkodó törvényeivel bírálják meg és orvosolják! (Nagy Vince: Stréberkednek á pénzügyigazgatók!) Amikor azonban a minister nyilt levelét felmutattam és hivatkoztam a pénzügyi hatóságok előtt arra, az volt a válaszuk, hogy hozzájuk más, titkos tartalmú rendeletek érkeznek, olyan utasítások, hogy az adóügyeket a legmerevebben és a legnagyobb szigorúsággal kell kezelniök. (Nagy Vince: Tegnap mondta a minister ur: ha megfeszül a polgárság, akkor is fizetnie kell! Az egységes pártban mondotta ezt! — Meskó Zoltán: Nem így mondotta! — Nagy Vince: Te is fogod kifizetni!) Nem bocsátkozom a 11%-os adókulcs jogosságának, vagy jogtalanságának megvitatásába, csak azt hozom fel a t. Nemzetgyűlés előtt, — ha kívánják dokumentumokat is hoXAPLÓ. XXXTX. 12