Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-498
A nemzetgyűlés 498. ülése 1926, tudjuk, hogy ott mi történt, nem pedig önök! Mi pedig azt mondjuk, hogy ez nem igaz! — Peyer Károly: Ugyan kérem, az összes lapok megírták! — Urbanics Kálmán: Az összes lapok hazudnak, amelyek ezt irták! — Nagy zaj.) Az a tény, hogy parlamenti bizottság küldetett ki, és hogy annak a bizottságnak jelentése ide a parlament elé fog jönni, felment engem attól, hogy ennek az ügynek részleteivel ma foglalkozzam. (Helyeslés a jobboldalon.) Hiszen, ha a felelősség kérdéséről szóltam múltkori beszédemben, annak értelme az volt, hogy vagy elintézzük ezt itt nyílt szinen, akár parlamenti interpellációk formájában és azok következtében szavazás formájában, (Zaj a szélsőbaloldalon.) akár ugy, hogy parlamenti bizottság tárgyalja le ezt a dolgot, és a parlamenti bizottság jelentését itt a nyilt szinen tárgyalva, hoz határozatot a nemzetgyűlés. Ezt másképen, mint határozattal elintézni amúgy sem lehet. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Végeredményben minden parlamentáris testület csakis határozatokkal intézi el a fennforgó kérdéseket. (Ugy van! a . jobboldalon.) Ha azonban a t. képviselő ur jónak látta az én személyemet is aposztrofálni, és azt mondta, hogy én tudtam erről a frankhamisításról, akkor figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy jóhiszemüleg arről a dologról csak akkor beszélhet, ha ugyanakkor elmondja azt, amit az egész ügyről tud. De az egyik oldalon odadobni azt a vádat, hogy a ministerelnök tudott erről a dologról, azonban nem mondani meg azt, amit a t. képviselő ur bizonyára tud, hogy a ministerelnök miféle lépéseket tett ennek megakadályozása érdekében, ez rosszhiszeműség a t. képviselő ur részéről. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. — Urbanics Kálmán: Minden szava rosszhiszemű! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Rothenstein Mór: Igaz-e, vagy nem? Felkiáltások jobb felől: Móric!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Gr. Bethlen István ministerelnök: Én erről az ügyről a parlamenti bizottság előtt részletekbe menőleg nyilatkoztam és azt kértem, hogy a parlamenti bizottság az ügynek ezt a részét bőven ismertetve hozza a Ház elé, mert nekem nem külföldi újságok, nem külföldi újságokkal szemben folytatott polémiák, hanem a nemzetgyűlés által kiküldött bizottság a fórumom. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Én nyugodtan várom ennek verdiktjét, mig* az ügy összes részletei felfedhetők lesznek. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Pakots József: Az ország nem olyan nyugodt, ministerelnök ur!) Még egyet mondott a képviselő ur, amit szó nélkül nem hagj r hatok. Ő azt imputálta nekem, hogy múltkor ugy nyilatkoztam volna, mintha arról a bizonyos 1921-ben, vagy 1922ben előfordult szokolhamisitásról nem tudnék. Én akkor nem azt mondtam, hogy erről sohasem hallottam, •— mint ahogy a t. képviselő ur most állította — hanem azt mondtam, hogy tudomásom szerint ennek az ügynek a frankhamisítással nincs semmiféle összefüggése és nexusa. (Ellentmondások a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Igenis, van összefüggése!) Ha van, akkor a t. képviselő uraknak módjukban van ezt ugy az ügyészség előtt, mint a parlamenti bizottság előtt felfedni. (Peyer Károly: Meg is fogjuk tenni!) Eddig én nem tudtam erről és felszólítom a t. képviselő urakat, hogy a részleteket az illetékes faktorok tudomására hozzák. (Peyer Károly: Már meg is történt!) De, ne méltóztassék nekem olyan kijelentéseket imputální, melyeket nem tettem, mert ez a vi, évi január hó 29-én, pénteken. 75 taíkozásnak nem egészen jóhiszemű formája. (Igaz! Ugy van! — Taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! (Nagy zaj a jobboldalon.) A ministerelnök ur szemrehányását nem tartom egészen jogosultnak. (Kováes-Nagy Sándor: Nagyon is enyhe volt!) A ministesrelnök ur kifogás tárgyává teszi a nemzetgyűlésen, hogy a frankhamisítás .kivizsgálására kiküldött bizottság tárgyalásával egyidejűleg ezt a kérdést itt a parlamentben is szóvátesszük. (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Elnök (Csenget): Csendet kérek, képviselő urak ! Propper Sándor: Nem jogosult a ministerelnök ur kifogása azért, mert egyrészt pontosan lehet konstatálni, hogy azt a meg nem fogadott, de hallgatólag betartott diszkréciót elsősorban maga a ministerelnök ur szegte meg ak<kqr % amikor az egységespárt tegnap esti vacsoráján a saját pártját a frankbizottság munkájáról informálta. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Zajos ellenmondások a jobboldalon. — (B. Podmaniczky Endre: Dehogy informálta! — Gschwindt Ernő: Ne hazudjék! — Nagy zaj. .— Elnök csenget.) Nemcsak, hogy informálta, így s^ól a mai sajtó, (Nagy zaj a jobboldalon. — Viczián István: Ott sem volt a vacsorán!) hanem előre levonta a konzekvenciát is, praejudikált és megvádolta a baloldalt, hogy bűnös abban, hogy az országot meg akarja fosztani becsületes vezetőitől. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj jobbfelől.) Ha tehát a ministerelnök urnák szabad és lehet ezzel a kérdéssel in merítő foglalkozni, egészen természetes, hogy szabad éal lehet, sőt kötelessége az ellenzéknek is foglalkozni vele. (Zaj jobbfelől — Viczián István: Nem igaz! A ministerelnök nem foglalkozott vele!) A sajtó igy számol be. (Perlaki György: Nem áll!) Szeretném megkérdezni azt is... (Vázsonyi Vilmos: Ők csináljanak, amit akarnak, de mi tartsuk meg a szavunkat! Nem illik ez! — B. Podmaniczky Endre: Ugy van! Igaza van! Nem is járja ilyeneket mondani! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Farkas István: Minket semmiféle diszkréció sem köt!) Propper Sándor: A pártközi értekezlet nem kötelez bennünket semmiféle diszkrécióra. (Vázsonyi Vilmos: Ne provokáljanak minket a túlsó oldalról! — Zaj. — Elnök csenget.) Szeretném megkérdezni azt is, hogy a bizottság munkájának eredményeibe hogyan tekinthetett bele a ministerelnök ur akkor, amikor a bizottság a maga munkája végeztéig diszkréciót és titokzatosságot fogadott? (Felkiáltások jobbfelől: Sehogy! Nem is tekintett bele!) De van egy másik momentum is. A koffmányt támogató keresztény gazdasági és szociális párt tegnap esti értekezletén Wolff Károly, aki a pártot a bizottságban képviseli, szintén informálta ezt a kormányt támogató pártot. (Viczián István: Még egy hazugság! Mondjon már igazat is! — Klárik Ferenc: A lapok hozták! — Viczián István: Az lehet, de azért nem igaz! — Zaj.) A sajtóban benne van. Az, hogy az urak itt most belátják, hogy esetleg helytelenül jártak el és letagadják, ÍErnszt Sándor: Nem tagadják le! — Perlaki György: Nem szokásunk! — Zaj a jobboldalon) nem változtat a dolgon, mert a magyar sajtó összességét becsülöm annyira, hogy feltételezzem, hogy az egész sajtó egyértelműen nem állit valótlant. ÍErnszt Sándor: Nem hiszi
