Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-498

A nemzetgyűlés 498. ütése 192ß. évi január hó 29-én, pénteken. 67 aranykoronát tett ki. Ezt és a múlt évi feleslegnek még fel nem használt részét kivánom további beruházásokra forditani. Az ebben a keretben tervbe vett beruházások első két tétele a közegészségügynek szól, egyrészt azért, mert a vidéki kórházak rossz állapotban vannak, másrészt mert az elmegyógyintézeteket kivánjuk egy kissé kiépíteni. Ezekre a célokra ebben a félévben egymillió aranykoronát kivan ok forditani. Az őstermelés minél intenzivebbé tétele érdekében, helyesebben a kisebb gazdák szakképzettségének emelése érdekében, (Esztergályos János : Patacsi most jelentkezhet í — Malasits Géza : Az 500 holdas kisgazdák ! — Zaj.) a gazdasági iskolák mellett levő tangazdaságokat jobban fel kivánjuk szerelni ; erre és ezenkivül a földművelésügyi minister urnák más hasonló célokra, amelyek a termelés érdekit szolgálják, 0*8 millió aranykoronát juttatunk. További egymillió aranykoronát kivánunk utak épitésére forditani. Méltóztassanak megengedni, hogy itt ismételten kissé részletesebben foglalkozzam a hitel kérdésével. (Halljuk ! Halljuk !) Abban a törvényjavaslatban, amelyet az előbb emiitettem, van egy pont, amely arra vonatkozik, hogj^ a kormány a Pénzinézeti Központ alaptőkéjét felemelhesse. Méltóztatnak tudni, hogy a Pénzintézeti Központ eredeti hivatása kettős : a pénzintézetek ellenőrzése és amennyiben szükség van, közbelépés ott, ahol indokolt szanálásról lehet szó. Működése tehát nem azt célozza, hogy olyan intézeteket, amelyek különben fenn nem tarthatók, minden erővel fentartson. A Pénzintézeti Központ annakidején elég nagy alaptőkével alapíttatott — 100 millió aranykoronával — s ehhez 25 millió korona veszteségi tartalék is járult. Természetes azonban, hogy az idők folyamán ez a tőke is elértéktelenedett, viszont a legnagyobb érdekünk, hogy a Pénzintézeti Központ tőkeerős legyen. A múlt évben különösen erősen vettük igénybe bizonyos akciók lebonyolítására a Pénzintézeti Központot és azt hiszem, helyesen jártunk el, mert igy el lehetett kerülni, hogy a szanálás következtében minden körülmények között jelentkező válság kimélyittessék ; nem egy hitelkérdést voltunk ugyanis képesek megoldani, amelyeket egyébként nem lehetett volna megvalósitani. Ez különösen azáltal vált lehetővé, hogy a Pénzintézeti Központ kezelte a postatakarékpénztár pénzeit és igy ezek hiteleztettek ki. (Szeder Ferenc : Kiadja azt Baross !) Nem hiszem, hogy helyes volna ezt állandóan tovább folytatni, mert végeredményben ez lassan oda vezetne, hogy ezeket a takarékbetéteket immobilizálnók. De másrészt, a genfi megállapodás is az, hogy az egész vonalon keresztül kell vinni az állami pénzek egységes kezelését. Ezáltal két feladat áll előttünk : az egyik az, hogy ez megvalósittassék — és ezt június végéig keresztül is kivánjuk vinni — ugy, hogy az öszszes állami pénzek a Nemzeti Bankhoz folyjanak be, —• a másik — ami ebből következik — az, hogy a Pénzintézeti Központot feladataik megoldására kellő alaptőkével lássuk el. Nem tudok most az erre szükséges összegekről nyilatkozni, mert most folyik ennek az egész tervnek kidolgozása. Majd annak idején úgyis részletes jelentést teszünk a Háznak. Ha ez meg fog történni, a Pénzintézeti Központot visszaadjuk a maga hivatásának. De nem volna helyes ugyanakkor nem gondoskodni arról, hogy a hitelszükségletek, amelyek eddig a Pénzintézeti Központ által nyertek kielégítést, más formában ki ne elégíttessenek. Hiszen azok a célok, amelyek itt megvalósításra kerültek, jórészt altruista célokat szolgáltak. Ezért tervbe vette a kormány, hogy azt a két intézményt, amelyek hivatása tulajdonkép elsősorban a kisemberek hitelszükségletének kielégítése nemcsak megförősiti, hanem tulajdonkép teljes életkópeségüket visszaadja. Elhatározta tehát a kormáy, hogy az Okh.-nak üzletrészét felemeli hárommillió aranykoronával, az löksz üzletrészét pedig, amely intézmény az ipar érdekeit kívánja szolgálni, kétmillió aranykoronával. Ezenkivül már bejelentettem a pénzügyi bizottságban és má|s alkalommal isy h)ogy amellerli hogy a hosszú lejáratú hitel kérdését megoldásra viszszük, olyan hiteltípust is létesítenünk kell a mezőgazdaság részére, amellyel azok a gazdaságok is kielégíthetik hitelszükségleteiket, amelyek nem élnek annyira a hosszú lejáratú hitellel. Jelentkezhetnek azonban olyan hitelszükségletek is, — főleg a közép és a nagyobb birtokoknál — amelyek eg-y-két évi befektetést igényelnek, amelyeknél tehát nem indokolt egy rendkívül hosszú lejáratú hitel. Ezekre a célokra mintegy 10 millió aranykoronát kitevő Összeget fogok forditani, olyan feltételek mellett amelyek lehetővé teszik a kérdések megoldását. (Helyeslés.) Ká kell azonban mutatnom arra, — és ezt itt leszögezem — hogy nem tudom másként ezeket a kérdéseket megvalósítani, mint kizárólag az altruista intézetek utján, mert az ilyen kérdések megoldásánál, — ha meg is kisérelnénk — nem tudnánk az öszszes pénzintézeteket hitellel alimentálni

0 Igen fontos kérdésnek tartottam rögtön, ahogy a pénzügyi tárcát elvállaltam, dohánytermelésünk fokozását. Dohánytermelésünk majdnem egyharmadára esett vissza a békebeli termeléssel szemben. Nem akarom most kutatni az okokat, hogy ez miért történt, de azt hiszem rendkívül nagy érdekünk az, hogy dohánytermelésünket a régi színvonalra emeljük, vagy még tovább is fejlesszük. (Helyeslés.) A termelés fokozásával nemcsak azt érjük el, hogy a belföldi fogyasztást jobban tudjuk elláitni, — hiszen teljesen ugy se tudjuk magunkat függetleníteni a külföldtől, mert szivarboritó levelek beszerzésénél úgyis rá szorulunk a külföldre — hanem, — örömmel állapítom meg — hogy a külföld részéről rendkívül nagy érdeklődés mutatkozik a magyar dohánytermelés iránt s igy ezzel az exportlehetőséget is fokozni lehet. Ha a dohánytermelés terén a fejlődés be fog következni, azt hiszem ezzel utat és módot találunk az állami bevételek fokozására anélkül, hogy az adópréshez kellene nyúlni. Merem állitani, hogy ebben a tekintetben az utolsó év is igazolta feltevésemet, bármilyen kritikát is gyakorolnak a dohányjövedék felett.^ A magyar dohányjövedéket a népszövetségi kölcsönnel kapcsolatban megvizsgálták, sőt egy amerikai pénzcsoport ajánlatot tett az átvételére is, de kijelentettem, hogy én semmi körülmények között nem tudnék hozzájárulni ehhez, mert azt tartom, hogy sokkal helyesebben vitetik a mai formájában ; aki csak megvizsgálta, mindenki kijelentette, hogy mintaszerűen van vezetve, amit igazol az is, hogy a legjobb kihasználási arány úgyszólván egész Európában nálunk van. Itt inkább a termelés terén voltak hibák, ezeket kellett megjavitani. Ezért aranyértékben a múlt évben 20%-kal és később további