Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-498

A nemzetgyűlés 498. ülése 1926. évi január hó 29-én, pénteken, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Az indemnitásról szóló törvényjavaslat általános tárgyalása. Felszólaltak: Dréhr Imre előadó, Bad János pénzügyminister, Farkas István, gróf Bethlen István ministereinök, Propper Sándor, Rainprecht Antal, Baross János, Malasits Géza. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesitése. A kormány részéről jelen vannak : gr. Bethlen István, Bad János, Rakovszky Iván, Walko Lajos, gr. Csáky Károly, Vass József. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra Í6 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitóin. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Forgács Miklós jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Héjj Imre jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig jegyzi Láng János jegyző ur. T. Nemzetgyűlés! A mai nappal félszázados fordulójához érkeztünk a gyásznapnak, melyen a haza bölcse, Deák Ferenc lerótta halandósága adóját, hogy átköltözzék a halhatatlanságba. (A jelenlévők felállanak.) Emelkedjünk fel küzdelmes napjaink munkájából egy-két pillanatra hódolatunk babérágával adózni a nagy szellem emlékének, akiben a világtörténelem egyik legnagyobb, legnemesebb államférfiával ajándékozta meg kis nemzetünket az isteni gondviselés. Deák Ferenc neve egy történelmi korszakot jelöl, melyre négyszázados küzdelem kiengesztelésének müvével nyomta rá egyénisége bélyegét; de ez az egyéniség az emberi nagyság és államférfiúi bölcseség harmonikus összeolvadásának tökéletességében egyszersmind leghívebb kinyomatá egy ezeréves nemzetfentartó gondolatnak, mely multunk annyi megpróbáltatásán át mégis folyvást előbbre tudta vinni nemzetünket a haladás utján. Ezt a nemzetfentartó gondolatot az elemi igazságok klasszikus egyszerűségében fejezi ki szállóigévé vált vezéreszméje: »A hazáért mindent, a hazát semmiért.« Mi*egyéb ez maga is, mint végleteket kiegyeztető bölcseség, mely az erőviszonyokkal számoló önmérsékletben, a megpróbáltatásoknak kitartó tűrésében, de egyszersmind a jog és igazság erejéből merített tántoríthatatlan bizalomban jelöli meg a hazafiúi kötelességek útját. Ebben a politikai sikerek esélyeitől független nemzetirányitó misszióban tetőzi Deák Ferenc történeti jelentősége s élete, közpályája, erkölcsi nagysága a maga eszményi befejezettségében ennek a páratlan következetességgel betöltött küldetésnek örök, ragyogó pélXAPLÖ. XXXIX. dája marad, mely minden időkbe világit s sona nagyobb időszerűséggel nem elevenülhet meg, mint nemzeti létünk mai súlyos megpróbáltatásában. Emlékéhez fölemelkedve vajha mindenki, akinek nemzete sorsa lelkéhez nőtt, megértené és megszívlelné egy évszázados távolából napjainknak is szóló hazafiúi intelmét, hogy »a süiyedéstői egy nemzetet csak a saját szilárd és becsületes jelleme menthet meg«. Őrködjünk e fölött az ő nagy példáján csüggő hűséggel, el nem bizakodva a szerencsében, nem esve kétségbe a megpróbáltatások között, a jog fegyverével igyekezve »sikert szerezni becsületes törekvéseinknek, de tüsténti siker reménye nélkül is kitartó munkával és igazságunk erejéből merített bizalommal teljesítve hazánk iránti kötelességeinket«. Ezek után áttérhetünk napirendünkre, mely szerint következik az 1926, évi június hó végéig viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat (írom. 1001, 1006) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Dréhr Imre előadó : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk i Halljuk !) Amikor a pénzügyi bizottság megtisztelő utasítása folytán az 1926 június végéig szóló felhatalmazási törvényjavaslatot ismertetem... (Fábián Béla : A pénzügyi bizottságban néni volt június végéről szó !) Arról volt szó ! (Fábián Béla : Jó lesz ebben a kérdésben parlamenti bizottságot kiküldeni ! — Derültség.) Amikor, mondom, tisztelettel van szerencsém a javaslatot a Ház plenáris ülésében ismertetni, illetőleg ezt a felhatalmazási javaslatot elfogadásra ajánlani, akkor ki kell térnem arra, hogy tulajdonképen mi volt az előzménye, mik voltak azok az okok, mik azok az okok és körülmények, amelyek indokolják azt, hogy a kormány kénytelen felhatalmazást kérni, még pedig felhatalmazást kérni a parlament által már letárgyalt, általánosságban és részleteiben is elfogadott 1925/1926. évi költségvetés alapján. (Saíy Endre : Ne a frankkormány kérje !) Amikor figyelembe vesszük azt a körülményt, hogy a pénzügyi kormányzat már a múlt év júniusában benyújtotta ezt az 1925/26-os költségvetést és a pénzügyministeri.erben meg volt minden hajlandóság és igyekezet arra, hogy ezt a költségvetést letárgyal-