Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-498

62 A nemzetgyűlés 4.98. ülése 1926. tassa, hogy elérhesse azt, hogy idejében törvényerőre emeltessék, azonban bekövetkezett az az időpont, amikor az összes parlamenti pártok működésében jelentkezett egy olyan elfáradás, elernyedés, mely indokolttá tette azt, hogy a parlament ugy határozott . . . (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Melyikben'? Beszéljen a saját pártjáról!) — a saját pártom itt volt az egész idő alatt — (Propper Sándor: Nem lehetett látni egyetlen egyet sem!) . minden oldalról jelentkezett az a közóhaj, hogy nyári szünetre menjünk széjjel. (Farkas István: Minálunk nem jelentkezett!) De igenis jelentkezett t. képviselő ur. Mikor azután a nyári szünet után összejöttünk és elkezdtük tárgyalni a költségvetést, akkor ezen költségvetési vita keretében a parlament összes tagjainak alkalma nyilt arra, hogy elmondhassa a maga egyéni, valamint pártjának a véleményét. És nagyon érdekesek azok a számok, ha összeállítja az ember az 1925/26-os költségvetés tárgyalásának statisztikáját; mert megállapítottam, hogy ez a költségvetési vita, mely összesen 29 napig tartott, és 29 ülésnapot vett igénybe, amelyből tiz napon keresztül tartott az általános vita, 19 napon keresztül pedig az egyes tárcák általános és részletes vitája, ezen 29 napra terjedő vita keretében felszólalt az általános vitánál 41 szónok, a részletes, de nem a részleteket értem alatta, amikor 15 perces felszólalások vannak, hanem az egyes tárcák általános vitájánál felszólalt 90 szónok, mindegyikük legalább egy óráig beszélt, tehát 131 szónok beszédét átlagban véve két óra esett egy-egy szónokra. Még ellenzéki képviselőtársaim megnyugtatására közlöm, hogy ebből 80 ellenzéki szónok volt, kimondottan ellenzéki szónok. (Farkas István: Megmondotta tegnap Bethlen hogy nem szabad az egységes párton véleményt nyilván! tni !) A kormánypártot és a keresztényszocialista pártot nem számitottam bele. (Szeder Ferenc: A kormányttámogató felszólalók nincsenek benne?) Mondtam, hogy ezeket nem számitottam bele. Nyolcvan jutott kizárólag a szociáldemokrata pártra és a liberális ellenzékre. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szenzációs számok!) Ezek igenis szenzációs számok, mert ezek a statisztikai pzámok feltétlenül beigazolják azt, hogy nem áll helyt az az érvelés, hogy nem adatott a parlament által elég mód, alkalom és idő arra, hogy mindenki elmondhassa egyéni, valamint pártjának vélem ényék Amikor ezeket a számokat ismertetni szerencsém van, utalni kivánok arra, hogy mi kényszeritette a kormányt, illetőleg a pénzügyminister urat arra, hogy ne a rendes, a parlamenti szokás szerinti megajánlási törvényjavaslat formájával jöjjön, hanem felhatalmazást kényszerült kérni. Énnek oka abban rejlik, hogy az 1926/27. évi költségvetést rendes törvényes időben törvényerőre kell emelni a nemzetgyűlésnek, mert ez az óhaja és kikötése a Népszövetségnek. Nem hiszem, hogy volna épen az ellenzéki oldalról olyan kivánalom, arról az ellenzéki oldalról, amelyről képviselőtársaim felszólaltak annakidején a népszövetségi ellenőrzés ellen, mondom, nem hiszem, hogy akkor ma onnan valaki felállhasson és olyan módon beszélhessen, hogy ezt a népszövetségi ellenőrzést megszüntető törekvést gáncsolja el, vagy igyekezzék hátráltatni. Kell tehát, hogy a parlament minden egyes tagját áthassa az az érzés, hogy a folyó költségvetési év lejárta előtt az 1926/27. évi költségvetés törvényerőre emelkedjék. Szükséges I évi január hó 29-én, pénteken. ez, mint mondottam annál is inkább... (Propper Sándor: Ehhez a költségvetés benyújtása szükséges!) Kedves képviselőtársam, ha végighallgat a képviselő ur, meg fogja érteni álláspontomat. Ebből folyik az, hogy a kellő időben törvényerőre 'kell ezt emelni, s számitanunk kell egy újabb nagy vitára, melynek előjeleit megmutatták azok a számok, melyeket előbb ismertettem s melyek szerint szükségünk lesz legalább 30 tárgyalási napra, amely alatt ismét körülbelül 130 szónok elmondhatja véleményét az uj költségvetésről. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Az a kérdés, ki nyújtja be a költségvetést? — Fábián Béla: Mindez nem árt annyit az országnak, mint a francia frank-ügy!) Az 1926/27-es költségvetést tehát legkésőbb március elsejére tárgyalni kell. (Egy Hang a szélsőbaloldalon: Azt már nem Bethlen nyújtja be!) Akkor, amikor ez a feltétlen feladat, ez ellen pártkülönbség nélkül senki óvást nem emelhet, senki ellenkező álláspontra nem helyezkedhetik, mert ez a legkardinálisabb feladata a nemzetgyűlésnek. De vannak itt még egyéb nagy feladatok, amelyeket tehát március l-ig el kell intéznie a nemzetgyűlésnek, s itt főleg utalok arra, hogy az a mindannyiunk által jólismert katasztrofális helyzet, amelyben a magángazdaságok ma vannak ... (Fábián Béla: A minister ur csak azt mondja, hogy szakadjanak meg! — Zaj. — Benne volt a Pesti Naplóban, hogy ha megszakadnak is, akkor is fizetni kell! — Bud János pénzügyminister: Tessék megszavazni a törvényt! — Szeder Ferenc: Ez zsarolás akar lenni, minister ur!) ... mondom, mindannyiunk előtt jólismert az a katasztrofális helyzet, amelyben a magánháztartások vannak. Már pedig, hogy a magánháztartások állapotát és helyzetét rendbehozhassuk és azon javíthassunk, itt első és feltétlen kardinális kötelessége a nemzetgyűlésnek az, hogy a részünkről régen óhajtott, a magánháztartások, magánvállalatok és intézmények részéről régen sürgetett átértékelési javaslatot is letárgyaljuk, mert ha ezt március l-ig a nemzetgyűlés nem tudja törvényerőre emelni, akkor képtelenség megkivánni a vállalatok vezetőségeitől azt, hogy a kormány rendeletének eleget tegyenek és az átértékelési mérleget a rendeletben megállapított terminusig produkálni tudják. (Fábián Béla: Pénz kell oda, hogy dolgozni tudjanak, nem átértékelés!) Mégis csak az az alapja a jövendő magánháztartások felépítésének, ha meg tudjuk állapitani, hogy tényleg mi a helyzet, milyen vagyonnal rendelkeznek, mert erre lehet azután csak a jövőt felépiteni. Ugyancsak utalni kivánok arra, hogy a magyar-francia szerződés letárgyalása szintén sürgős feladat. (Rothenstein Mór: Már nem sürgős!) Igenis sürgős és fontos. (Propper Sándor: Miért vették le a napirendről? — Derültség.) Most akarom megindokolni, hogy miért. (Propper Sándor: Nehéz ezt megindokolni!) Hiszen a pénzügyminister ur ismételten elmondotta beszédeiben, hogy kénytelen február l-ig intézkedni abban az irányban, hogy azokat az adóreformokat, igy a kincstári házhaszonrészesedés elengedését, amelyet ő benyújtott s letárgyaltaim kivan, ezeket február l-ig törvényerőre kell emelni és törvényerőre kell emelni az 1925/26. évi költségvetés alapján, mert hiszen az az érv, amelyet ellenzéki szónokok részéről ismételten hallottunk, hogy tulajdonképen van felhatalmazása február végéig a kormánynak, nem egészen helytálló érv. Egészen más szemszögből megszerkesztett volt a