Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-497

A nemzetgyűlés 497. ülése 1926. sitáe kérdésébe, ha a magyar kormány kifüstölné a frankhamisítás gyökereit, sokkal inkább meg tudná szerezni a francia politikai szimpátiát, mint ha ilyen apró-cseprő, nekünk azonban nagyon jelentékeny gazdasági áldozatokkal törekszik erre a célra. Én azt hiszem, hogy a nemzetek fejedelme: Franciaország nem kérhet és nem fogadhat el ajándékot és előnyöket a nemzetek koldusától, Magyarországtól! (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az államok életéből és az államok gazdasági felépítéséből — nagyon jól tudom — a szentimentalizmus hiányzik. Franciaország tehát nem köteles tekintettel lenni arra, hogy ő nagy és gazdag nemzet, Európa vezető állama, Franciaország az államönzés szempontjából elfogadhat ilyen előnyöket, különösen ha azt aranytálcán viszik elébe, itt azonban Magyarországon a magyar kormányzaton, a magyar nemzetgyűlésen a sor, hogy idegen államoknak ezt az előnykeresését lehetőleg mederbe terelje és visszaszorítsa. Ebben a szerződésben négy táblázattal találkozunk. Négy táblázatba osztja be a tervezet a kicserélendő áruk jegyzékét. Az A) jegyzék a francia termékekről szól, amelyekre nézve a magyar vámtarifa tételei mérsékeltettek ennek az egyezménynek az értelmében. Ebben az A) jegyzékben több mint 260 tételt találunk. Magyarország tehát ennyi francia árucikknek ad igen messzemenő kedvezményeket. Az ellentételét ennek a több mint 260 cikknek megtaláljuk a B) jegyzékben, amely azokat a magyar termékeket sorolja fel, amelyek a Franciaországba való bevitelnél a minimális tarifa alá esnek. Ebben a jegyzékben már csak 60 tételt találunk, tehát a több mint 260 tétellel szemben Franciaország mindössze 60 tételre, 60 magyar árura ad minimális kedvezményeket, de ezek közül is mintegy 10—12 kontingentálva van,vagyis megvan határozva az a bizonyos maximális mennyiség, amelyet Magyarország ezekből a cikkekből Franciaország területére szállíthat. Itt tehát a következő differenciákkal találkozunk : Franciaország Magyarországra hozhat több mint 260 árucikket messzemenő vámkedvezmények mellett minden kontingentálás nélkül, tehát korlátlan mennyiségben. Ezzel szemben Magyarország 60 árucikket vihet ki Franciaországba, de ezeknek egyötödrésze, tehát 20%.-a kontingentálva van és egészen^ bizonyos, hogy ez a kontingens Franciaország termelésének az érdekei szempontjából van beállítva, nem pedig a magyar teljesítőképesség szempontjából. Itt van azután a C) jegyzék, amely azokra a magyar termékekre vonatkozik (Olvassa): »amelyek ^Franciaországba való bevitelüknél a két tarifa" közti különbség százalékos mérséklésében részeisülnek«. Itt tehát a magyar árucikkek részére csak bizonyos differenciát engedélyeznek, semmi esetre sem annyit, mint amennyit Franciaország kap a Magyarországiba szállítandó cikkek után. Van azután a D) jegyzék, amely már csak Ígéret és ez azokra a termékekre vonatkozik, amelyekre nézve Magyarország igényelheti az esetleg Németország számára biztosítandó vámmérséklet arányában a kedvezményeket. Ez csak Ígéret és attól függ, hogy vájjon Németország és Franciaország meig tudnak-e majd egymással egyezni bizonyos árucikkek kicserélésére nézve és csak akkor van nekünk reményünk és igényünk erre, ha Franciaország Németországgal de facto megegyezik és ha ott is életbelép évi január hó 28-án, csütörtökön. 51 a vámegyezmény. Csupán akkor lehet szó majd arról, hogy mi is igényelhetjük a magunk számára a I)) jegyzék végrehajtását. Tételenként kellene mennem és tételenként kellene kimutatnom, hogy ez a szerződés különösen a magyar ipar szempontjából végtelenül káros és beláthatatlan hátrányokat rejt magában. Nem mondok ujat, ha ismételten megállapitom és felhivom a nemzetgyűlés figyelmét arra a hallatlanul nagy és makacs munkanélküliségre, ami a magyar munkásságot most már esztendők óta, a szanálás kezdete óta sújtja. Nem tudom, ha a kereskedelemügyi minister ur nem tartozik tekintettel lenni az ország belső gazdasági helyzetére, ennek borzasztóan érzékeny pontjára, a munkanélküliségre, hol van az a fórum, amelytől reklamálhatjuk a magyar munkanélküliség csökkentését, a magyar munkanélkülieken való segitést, a magyar munkanélküliség problémájának megoldását. A kereskedelemügyi ministerium hivatott ezekkel a kérdésekel foglalkozni és a kereskedelemügyi ministeriumnak minden lehető eszközt fel kell kutatni és me;g kell találni arra nézve, hogy a magyar munkanélküliség problémáján segitsen. (Kima P. András: Meg is teszi!) _ Az erőszak, az elnyomás politikája ebben a pillanatban lehetetlenné teszi, hogy a munkanélküliség nyomán járó nyomorúság a maga teljes egészében kibontakozva jelentkezhessek. De a kormány tartozik figyelemmel lenni arra is, ami lent, alul történik, a kormány köteles észlelni és észrevenni, hogy vannak problémák, amelyek megoldatlanok, amely problémák veszedelmesek nemcsak a munkásosztályra, de a magyar iparra, az egész magyar gazdasági életre, végeredményben az egész országra nézve. Ennek a szerződésnek összeállításánál, az alapelvnek, a keretnek megállapításánál a kereskedelemügyi kormány erre a szempontra egyáltalán nem volt tekintettel. Ezt mindjárt be is fogom bizonyítani, nemcsak azzal az általános megállapítással, hogy a. kormány olyan árucikkekre adott messzemenő vámkedvezményeket, tehát olyan árucikkekkel akarja elárasztani Magyarországot, amelyeknek előállítása idebent még csak kezdetleges stádiumban van ugyan, de amelyek előállíthatók, hanem a kereskedelmi kormány Írásos okmányt adott ki arról, hogy Magyarország bizonyos árucikkekben képtelen annyit termelni, mint amenynyire az országnak szüksége van. Az egyezmény megkötésénél ugyanis udvarias diplomáciai levélváltás történt a magyar kereskedelmi kormány és a francia kereskedelmi kormány között. (Olvassa): Levélmelléklet az 1925 október 13-án kötött magyar-francia kereskedelmi egyezményhez.« Az első levél igy szól: (Olvassa): »Budapest, 1925 október 13-án, A magyarországi francia követ Walko Lajos m. kir. külügyministerhez. Kormányom rendeletéből van szerencsém felkérni a mai napon aláirt megállapodás szerencsés létrejövetele alkalmával vállalt azon szóbeli kötelezettség megerősítésére, melynek értelmében a magyar Kormány közre fog működni abban az irányban, hogy a két állam közötti kereskedelmi forgalom ne akadályoztassák azáltal, hogy francia cégek kizárassanak az államigazgatási, törvényhatósági vagy általános közszolgálati célra szolgáló szállításokban való részvételből, vagy oly módon, hogy megtagadják a behozott áruk használatának engedélyezését, ha azoknak használata az említett igazgatási ágaknak, törvényhatóságoknak vagy közüzemeknek felhatalmazásától függ.«