Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-497

52 A nemzetgyűlés 497. ülése 1926. Elismerve azt a jogot, bogy a magyar állam, vagy a törvényhatósági, vagy helyi hatóságok maguk részére fentartsák a nemzeti ipar támogatását az ennek számára az idegen versennyel szemben biztositott elsőbbség utján, nem lenne méltányos, hogy az idegen verseny kizárassék az oly közmunka odaítélésekből, engedélyekből, vagy közüzemek részére szóló megrendelésekből, amelyek az állami igazgatás előzetes jóváhagyása alá esnek, főként addig, mig a magyar ipar nem éri el azt a fejlődést, mely ezt a kizárólagosságot igazolja. A francia kormány nevezetesen biztosítást szeretne nyerni arra vonatkozólag, hogy a magyar kormány, számot vetve a nemzeti termelésnek a szükséglethez viszonyított elégtelenségével, szabadelvű arányban fog felhatalmazást adni behozott idegen kocsiknak és gépjárműveknek az egyes igazgatási ágak, törvényhatóságok vagy közüzemek számlájára közhasználati rendeltetéssel való megrendelésére, vételére vagy használatára. Carbonnel s. k.« A vámszerződés megkötésével kapcsolatban a francia kormány ebben a levélben fektette le a maga külön óhajtásait. Nem elégszik meg tehát azzal, hogy majdnem 300 árucikkre kap messzemenő vámkedvezményt, hanem kiköti magának azt a jogot, hogy a közmunkákban francia gyárosok ós szállítók részt vehessenek és feltételezi, szupponálja a francia kormányt, hogy ez szükséges azért is, mert a magyar termelés ezekben a cikkekben nem tud eleget termelni. A kereskedelemügyi« minister ur természetesen válaszolt erre a levélre. Ez a diplomáciai udvariassági forma, de egyben kiegészítője is a szerződés okmánytárának. Szükséges volt e levélre válaszolnia, de én azt szerettem volna válaszul látni, hogy a magyar kereskedelemügyi kormány felvilágositásokat nyújtana a francia kormánynak a magyar ipar teljesítőképessége tekintetében és megmagyarázza a francia kormánynak, hogy ez az inferioritás nem áll fenn bizonyos árucikkekre vonatkozóan Magyarország és Franciaország között Magyarország kárára, sőt továbbmenve, hozzá kellett volna tennie, hogy ha azonban ilyen inferioritás fenforog, akkor nekünk kötelességünk ezt az inferioritást megfelelő vámtételekkel, megfelelő vámvédelemmel és körülhatárolásokkal megszüntetni és az ipar fejlődését lehetővé tenni. Mert ha a magyar ipar a francia gyártmányokkal szemben bizonyos cikkekben inferioris, ez nem azt jelenti, hogy rá kell zúdítani a magyar iparra az idegen vállalkozókat, hanem azt jelenti, hogy lehetőleg távol kell tartani tőle és lehetővé kell tenni, hogy ez az inferioris ipar fejlődhessék és elérje azt a fokot, amelyen egy külország kormánya már nem hivatkozhatik az inferioritásra. A válasz azonban nem ez volt, hanem lényegesen az ellenkezője, igazolása a francia álláspontnak, igazolása annak, hogy a magyar ipar inferioris a francia iparral szemben, a magyar ipar tehát rászorult arra, hogy a közszállitásokban aránylagosan liberális arányok szerint részesítsék a francia vállalkozást. Ez a levél érdekelni fogja a nemzetgyűlést és én súlyt helyezek arra, hogy ebben a kérdésben teljesen tiszta képet kapjon az ország és lássa azt, hogy a mi oppoziciónk a francia magyar vámszerződés ellen nem lart pour lart oppozíció, hanem féltése a magyar érdekeknek és féltése a magyar iparunknak. Ez a levél, amelyet Walko Lajos, Magyarország külügyministere intéz nagyméltóságú Carbonel úrhoz, Franciaország magyarországi követéhez, a következőképen szól (Olvassa): évi január hó 28-án, csütörtökön. »Kormányom rendeletéből van szerencsém elismerni a mai napon aláirt egyezmény szerencsés létrejövetele alkalmával vállalt azon kötelezettséget, amelynek értelmében a magyar kormány közre fog működni abban az irányban, hogy a két állam közötti kereskedelmi forgalom ne akadályoztassák azáltal, hogy francia cégek kizárassanak az államigazgatási, törvényhatósági vagy általános közszolgálati célra szolgáló szállításokban való részvételből, vagy oly módon, hogy megtagadják a behozott áruk használatának engedélyezését, ha azoknak használata az emiitett igazgatási ágak, törvényhatóságok vagy közüzemeknek felhatalmazásától függ. Annak a jognak feladása nélkül, hogy a magyar állam vagy a törvényhatósági vagy helyi hatóságok maguk részére fentartsák a nemzeti ipar támogatását az ennek számára az idegen versennyel szemben biztositott elsőbbség utján, a magyar kormány elismeri, hogy nem lenne méltányos, hogy az idegen verseny kizárassék az olyan municaodaitélésekböl, megrendelésekből vagy közüzemek részére szolgáló megrendelésekből, amelyek az állami igazgatás előzetes jóváhagyása alá esnek, főként addig, amig a magyar ipar nem éri el azt a fejlődés, amely ezt a kizárólagosságot igazolja. A magyar kormány szívesen adja meg a francia kormánynak azt a biztatást, hogy számotvetve a nemzeti termelésnek a szükséglethez viszonyított elégedetlenségével, szabadelvű irányban fog felhatalmazást adni behozott idegen kocsiknak és gépjárműveknek az egyes igazgatási lágak, törvényhatóságok vagy közüzemek számára közhasználati rendeltetéssel való megrendelésére, vételére vagy használatára.« A francia kormánynak tehát külön igényei vannak a közszállitásokban való részvételre és a magyar kereskedelmi kormány ezeket a külön igényeket honorálja, majdnem szószerint. Tessék elhinni, engem nem vezetnek soviniszta szempontok, engem a legkevésbé vezetnek ilyen meggondolások, de meg kell állapitanom, hogy abban a levélváltásban, amely magyar részről intéződött francia részhez, meg nem félő valótlan adatok vannak. Nem felel meg a valóiságnak az, hogy a magyar autó- és kocsiipar a francia iparral szemben inferiórius. Lehet, hogy a minősége gyengébb, lehet, hogy a teljesítőképessége korlátoltabb, — hiszen nem is volt ideje kifejlődnie ugy, mint a francia iparnak, — de hivatalos bizonyítványt a magyar ipar lefokozásáról, diplomáciai utón, súlyos gazdasági konzekvenciákkal terhelten a kereskedelmi kormánynak még sem lett volna szabad kiállítania. Nem felel meg a valóságnak az, hogy Magyarországon nem tudnak annyi autót előállítani, amennyire szükség van. Igaz azonban az, hogy a magyar munkásság két esztendeje várja már a most uralkodó borzalmas krízis megszüntetését; igaz, hogy a kormánykijelentések egész sorozata biztatta a magyar munkásságot tavaszról őszre és őszről tavaszra esztendők óta, hogy a viszonyok majd javulni fognak, beszéltek közmunkákról, beruházásokról, ígérték állandóan és folyamatosan a munka megindulását és most egy diplomáciai iratból kell tudomásul vennünk, hogy a köziszállitásokban Franciaország vállalkozói és gyárai is részt fognak venni egyenlő arányban. Talán szabad hivatkoznom arra is, hogy az a francia ipar, amely igy magát a magyar ipar fölé helyezi, körülbelül 150.000 magyar munkást 1 foglalkoztat, a jobb és teljesitőképesebb francia