Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-497

À nemzetgyűlés 497. ülése 1926. kereskedelmi szerződést elfogadtatja, akkor meg vagyok róla győződve, hogy bizonyos tárgyak, mint pl. üveg, selyem, sportcikkek, automobil, gukker stb. versengve fognak beözönleni az országba Franciaországból, és ez az ezen cikkek gyártásával foglalkozó hazai gyári vállalatokat lehetetlenné teszi. Ennek aztán az lesz a következménye, hogy azok a munkástömegek, amelyeket ezek a gyárak munkával és megélhetéssel láttak el, a munkabeszüntetés révén munkanélkülivé válnak. A kormánynak inkább arról kellene gondoskodnia, amit már másfél év óta kérünk, hogy alkottassa meg a nemzetgyűléssel a munkanélküliség esetére. való biztosításról szóló törvényjavaslatot. A kormány azonban, ahelyett, hogy ezt tenné, ennek épen az ellenkezőjét csinálja és olyan szerződést köt, amely még inkább fokozza a munkanélküliséget. Ebben én nem tudok a kormány részéről bölcsességet és előrelátást felfedezni. Igazán nem tudom elképzelni, mit fog tenni a kormány a bekövetkező munkanélküliség ellen és nagyon kiváncsi vagyok arra is, mit fog válaszolni ezekre a felvetett kérdésekre. Én azt hiszem, hogy a kereskedelemügyi minister ur, mint szakminister, ha a válságos politikai helyzet miatt nem is mondja meg nyiltan, de a lelke mélyén igazat ad nekem és nem annyira a szakszerűség szempontjából fogja majd a törvényjavaslatot megvédelmezni^ mint inkább politikai szempontokra fog majd rámutatni. És ez azután a krizise, a tragikuma a mai politikai életünknek és a mostani kormányzatunknak. Mert azt, hogy mivel most egy lehetetlen szerencsétlenségbe került az ország a frankhamisítás révén, kedvező hangulatot teremtsünk a párisi sajtóban a magyarság részére, és ennek odadobjuk a munkásság ezreit, nem tudom megérteni és megbocsátani. Nem tudom emiatt eléggé felelőssé tenni a magyar kormányt. A minister urnák tehát megnyugtató nyilatkozatot kell tennie, hogy nem politikai szempontokból sürgeti a törvényjavaslat keresztülerőszakolását. A politikai életben és a sajtóban is hangot adtak már annak a felfogásnak, hogy az igen t. körmányelnök ur azzal igyekszik a franciákkal a megegyezést létrehozni, hogy gazdasági előnyöket biztosit Franciaországnak. De mig a szanálási törvényjavaslatnak csak a minket környező államoknak tettünk óriási engedményeket, ezzel a törvényjavaslattal és a frankhamisítással kapcsolatban kénytelenek vagyunk nemcsak a környező államoknak, de messzebb fekvő világhatalmaknak is engedményeket tenni. Ha ez tovább is igy folyik, akkor lehet, hogy az ország a szó nyelvtani értelmében meg tudja tartani politikai függetlenségét, de gazdasági és pénzügyi tekintetben függetlensége teljesen alá lesz ásva, és gazdaságilag teljesen ki lesz szolgáltatva részben a minket környező államoknak, részben a francia hatalomnak, ami az ország szempontjából egy cseppet sem kivánatos. Azt szeretném, ha a minister ur megmondaná, hogy gazdasági és pénzügyi szempontból melyek azok az előnyök, amelyek a törvényjavaslat elfogadása esetén Magyarországra származnak. Azt szeretném, ha a minister ur ismertetné azokat a statisztikai adatokat, amelyekből kitűnik, hogy melyek azok a tárgyak, amelyeket Magyarországba behozunk Franciaországból és amelyekre nézve most előnyt tud biztositani az ország részére. Mert ha ez a szerződés csak egyoldalú szerelem megnyilatkozása más ügyek elintézése kedvéért évi január hó 28-án, csütörtökön. 49 és semmiféle előnyt Magyarországra nézve nem jelent, akkor ezt a szerződést nyugodt lélekkel megszavazni nem lehet. Várom tehát, hogy az igen t. minister ur sorolja fel azokat az ipari termékeket, amelyeket Franciaországból behozunk és nyugtasson meg abban a tekintetben, hogyha ezt a sérelmes szerződést elfogadjuk, annak ellenében mit remélhetünk Franciaországtól a jövőre nézve. Mivel nincs nagy reményem az iránt, hogy a minister ur számadataival meg tud győzni arról, hogy a magyar iparnak, a magyar munkásságnak és magyar bortermelőknek haszna lesz abból, ha ez a szerződés törvénnyé válik, ellenkezőleg tápot nyer szivemben, meggyökeresedik és lombosodik az a felfogás, hogy tényleg itt politikai koncesszióról, még pedig külpolitikai koncesszióról van szó, nem vagyok abban a helyzetben, hogy az igen t. minister ur javaslatát elfogadhassam. Elnök: Senki sincs feliratkozva. Kivan még valaKi szólani 1 (Propper Sándor szólásra jelentkezik.) Propper Sándor képviselő ur kivan szólani. Már annyiszor kértem a képviselő urakat, hogy méltóztassanak a jegyzőnél feliratkozni; de a képviselő urak, ugy látszik, az elnöki figyelmeztetést semmibe sem veszik- Ismételten kérem, méltóztassanak a házszabály szerint eljárni és feliratkozni! Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! Az elnök ur észrevételeit tisztelettel tudomásul veszem. Jelentkezni fogok ezentúl a jegyzőnél, de bátorkodom utalni arra, hogy a házszabály szerint az elnökség köteles felszólítani a nemzetgyűlést, hogy kiván-e még valaki hozzászólni a tárgyhoz, ha valaki tehát félreértésből, vagy időhiány miatt elmulasztja a jegyzőnél való jelentkezést, annak még mindig módja van az elnök ur felszólítására szót kérni. Ezzel a jogommal éltem. (Klárik Ferenc: Ezt még megengedi a házszabály!) T. Nemzetgyűlés! A magyar-francia kereskedelmi szerződés tárgyában Várnai Dániel képviselőtársunk a szociáldemokrata párt álláspontját már kifejtette. Ehhez nekem hozzátenni valóm nincs. A mi álláspontunk a szabadkereskedelmi álláspont természetesen, a mi nézetünk az, hogy a népek és nemzetek egymáshoz való viszonya és barátsága csak egy újfajta, messzemenő szociális tartalmú vámpolitikával lehetséges, ezért követeljük mi az országok között a vámhatárok leomlasztását. Ezzel a kérdéssel azonban ugy vagyunk természetesen, mint a lefegyverzéssel, mint pacifisták, ebben a kérdésben is a lefegyverzés álláspontján állunk, — de amint a lefegyverzésn éppen ugy a vámpolitikánál sem tűrhetjük egyoldalúságot. Amig más országok és nemzetek vámokkal határolják el magukat és vámvédelemben részesítik iparukat, addig Magyarországnak is szüksége van arra, hogy a maga iparát, a maga termelését vámvédelemmel lássa el. Ezt azért tartom szükségesnek elmondani, mert az előadó ur tegnap kvázi szemrehányást tett nekünk, hogy az autonóm vámtarifa tárgyalásánál más álláspontot képviseltünk, mint amilyet képviseltünk most ennél a kereskedelmi szerződésnél. Annak tehát ez a magyarázata. Akkor azon az állásponton kellett lennünk, hogy ne vigyék túlságba a vámvédelmet, ne állapítsanak meg túlhajtott vámtételeket, nehogy ezzel kihívják a külföld hasonló intézkedéseit velünk szemben és a külföldet arra öszitökéljék, hogy a magyar termelést és a magyar piacot magától távoltartsa. Emlékeztetem a t. Nemzetgyűlést arra, hogy