Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-497

48 A nemzetgyűlés 497. ülése 1926. A javaslatot a kormány iránt való teljem bizalmatlanságom folytán nem fogadom el. Elnök: Szólásra senki sincs feliratkozva. Kérdem a t- Házat, kiván-e még valaki szólani 1 Kiss Menyhért képviselő ur kivan szólani. Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! A franciamagyar kereskedelmi szerződéshez volna pár megjegyzésem melyet szükségesnek tartok a nemzetgyűlés előtt megtenni. Mindenekelőtt rámutatok arra a kontroverziára, amely a magyar sajtóban azóta nyilatkozik meg, amióta a francia-magyar kereskedelmi szerződés kérdése felmerült. Nagy figyelemmel kisértem azt a zsurnalisztikái harcot, amelyet ebben a tekintetben az egységespárti kénviselők folytattak a szerződés ellen Nagy Emil volt igazságügyministerrel az élükön, aki házi lapjában, a Budapesti Hírlapban fulmináns cikkeket irt és a legélesebb szavakkal ostorozta a törvényjavaslat fogalmazóit. Megtámadta magát a ministert is és felhivta az ország közvéleményének figyelmét az országra származható veszélyekre ha a törvényjavaslat minden korrekció nélkül megy át a törvényhozás retortáján. Azután feltűnt nekem, hogv Nagv Emilen kivül, akinek állásfoglalása súlyt jelent a magyar politikai életben, még egy másik egységespárti képviselő is egészen nyiltan és élesen felvette a harcot a javaslat ellen. Ez Bogya János volt. aki szintén nagyon élesen kritizálta a törvényjavaslatot a Budapesti Hírlapban irt cikkeiben, ő más szempontokat _ is belevegyitett gondolatmenetébe, konklúziója azonban neki is az volt hogy ezt a szerződést nem kell elfogadni- A minister ur ekkor egv kommünikét bocsátott közre olyan képviselők pedis-, akik pennát forgatnak, cikkeket irtak amelyek óvatosan nervan de annál határozottabban igyekeztek a minister álláspontiát megerősiteni és a szerződés mellett hangulatot teremteni. Ezután a sajtókampány után. amelv nagy mértékben felébresztette az országos közvéleményt, került ide ez a törvén via vaslat. a m el Ível azonban már akkor is foglalkoztunk mielőtt még ide került volna. Csak rámutatok arra. hoory Beck Lajos t. képviselőtársam interpelláció formájában már élőn? felhívta rá a minister ur figyelmét, és én is egv másik törvénvjavaslat tárgyalása során felolvastam a Gyáriparosok Országos Szövetkezetének lep'v kimutatását- felhiván a minister nr figyelmét arra hogv szakemberek mutattak rá arra. hogv melyek azok az ipari termékek. amelyek a francia-magyar kereskedelmi szerződés eredeti formájában való elfogadása esetén veszélyeztetve vannak. Már-már ugy látszott, hogy valami változáson fog átmenni a törvényjavaslat, hogy esetleg a minister ur hajlandó lesz levenni a javaslatot a napirendről, vagy lényeges módosításokat eszközölni rajta; már-már ugy láttuk, hogy kialakult egy országos és parlamenti közvélemény a javaslattal szemben, amely meggyőzi a kereskedelmi minister urat arról, hogy a javaslatot eredeti formájában nem forszírozhatja tovább. Az a tény, hogy az egész, közvélemény ideges érdeklődéssel, szinte mohón foglalkozik a javaslattal, bizonyos mértékben megnyugtató volt, és azt mutatta, hogy a politikusok közül sokan tudatában vannak annak, hogy mi van a javaslatban lefektetve, úgyhogy a végén azt a megállapítást lehetett tenni, hogy a kormány vagy elejti a javaslatot, vagy lényeges módosításokat eszközöl rajta. Annál meglepőbb, hogy ez után a bevezetés után a-t. kereskedelmi minister ur a törvényjavaslatot évi január hé 28-án, csütörtökön. ' mégis eredeti fogalmazásban hozta a nemzetgyűlés elé. Különösen egy dologra hivom fel a minister ur figyelmei aki tudom, hogy jóakarattal nézi ezeket a kérdéseket, és ez a magyar bortermelők katasztrófáiig helyzete. Akkor, amikor itt rengeteg mennyiségű bor van, amelyet nem tudunk kiszállítani és amelyet a hazai piac nem tud elfogyasztani, nagyon mélyen, 48 koronára szállítja le a törvényjavaslat a bor behozatali illetékét és kiteszi a magyar borpiacot annak, hogy esetleg kitűnő olasz vagy francia termés esetén külföldről előnyösebb lesz nagymennyiségű bort beszállítani, miáltal a magyar bortermelők válságos helyzete még szomorúbbá és válságosabbá lesz. Két év óta számtalanszor hallottuk már a bortermelők állandó panaszát, de egyetlen intézkedést sem tudtunk kieszközölni a kormánytól, amely segített volna helyzetükön. Itt van a kecskeméti bortermelők nagy társadalma, amely a legnagyobb válságban van. mert nem tad ja munkásait fizetni, nem tud befektetéseket eszközölni, még arra sem tudja magát elhatározni, hogy elfogadja azt a szerencsétlen ötletet, amelyet Kállay volt minister ur eléggé meggondolatlan volt

< világgá bocsátani, hogy a bortermelők vágják ki szőlőtőkéjüket, mert a szőlőtermeléssel nem gazdaságos foglalkozni. Ebben a borzasztó helyzetben a kormánynak volna feladata ezzel a kérdéssel foglalkozni és a termelők hóna alá nyúlni, mert itt nemcsak a kisgazdák ezrei, hanem óriási munkástömegek is érdekelve vannak. Ennek ellenére azonban és bár a sajtóban állandóan félreverik a vészharangot, nem látjuk, hogy a kormány tenne valamit a csődbekerült szőlőtermelés érdekében. Én ugy látom, hogy a minister ur nagy előzékenységére! és egy udvarias gesztussal utat nyit a francia borok és pezsgők behozatalának, és ugvanakkor. amikor nagv előzékenységgel megteszi ezt a francia kormánnyal szemben, megfeledkezik sok százezer és százezer munkásról és gazdáról, akik válságba kerültek, és nem gondoskodik azok gazdasági megmentéséről. Ha a francia-magyar gazdasági szerződésben ni. pipere- és luxus-tárgyak behozataláról volna csak szó, akkor nyugodt lelkiismerettel tudnám a törvényjavaslatot megszavazni, de a javaslat mellé csatolt táblázatban számtalan olyan cikk van megnevezve, mely cikket Magyarországon is meg lehet kapni, igy pl. zongora-, automobil-, gukker-. bőr- és lakkcikkek, amelyek mind olyan cikkek, amelyeknek gyártásával foglalkozó gyáraknak egyenesen lehetetlen fenmaradniok, ha a nagyszerű francia gyárakból kikerült termékek nagyon alaesonv vámtételek mellett ide bejönnek. A végén borzasztó na?v zavar fog majd támadni, a gyárak kénytelenek lesznek munkásaikat elbocsátani, ami megint a munkanélküliek számát fogja növelni. fRothe^stein Mór: Ezért nem fáj a feie a ministe^ urnák!) Elég bai az. Csak egv héttel előbb voltam bátor interpellációt intézni a kormányhoz- amikor is felolvastam a Szakszervezeti Közlönynek azokat az adatait amelyek a szerveze+t munkásság műnk anélküliiéi számának állandó emelkedésről szólnak. Rámutat+am arra is., hogy a szrvezett munkások mellett ott vannak a nem szervezett munkások meg a tönkretett kisiparosok is, és egv negvedik szerencsétlen kategória, a mezőgazdasági munkások nagv tömésre, amelv szintén munka nélkül áll m most, télviz idején, a legnagyobb nyomorban van. Ezekről kellene a

( kormánynak gondoskodnia. De ha a kormány a francia-magyar