Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-497

A. nemzetgyűlés 497. ülése 1926. évi január hó 28-án, csütörtökön. 47 akarom egészíteni ezt egy-két speciális adattal. A zongoraimport körül leginkább németországi és bécsi cégek voltak érdekelve. A Németországon és Ausztrián kivül eső zongoragyárak közül még az amerikai Steinbach cég volt a magyarországi importnál érdekelve. Ekkor a francia kormánynál interveniált a párizsi Gerard cég, amely eddig nem tudott zongorát Magyarországra szállítani, csak SPOradikiisan, úgyhogy talán csak egy-két Gerard-féle zongora van Magyarországon és azt javasolta, hogy olyan vám állapíttassák meg a francia zongorákra, hogy konkurálhassanak a német és az osztrák zongoraipar termékeivél. A zongoraszakértők azt mondják, hogy a Gerard-zongora jó gyártmány ugyan, de nem állja mes: a versenyt a bécsi Bösendorf

er-vagy Wirth-féle gyártmányokkal, és ez az erőszakelás teljesen hiába való lesz. Hiába enyhült a francia zongora vámja ilyen jelentékenyen, a Gerard cég nem fogja elérni azt, hogy innen kiszorítsa a német vagy az osztrák gyártmányokat. Látjuk tehát, hogy itt nem objektiv szeinoontok az_ irányadók, és ha a politikát teljesen kikanesoljiik a szerződésből, még a pnsztán fazdasáffi és vámpolitikai rae*?s'ondolások sem indokolják azt. hogy egyes cikkeknél, például a zongoránál is a vámot Franciaország javára ennvire mérsékeljék. Beck Lajos kényiselőtársam rámutatott már 8 7 optikai szerek körüli helyzetre. Tudvalevő dolog, hogy a németországi outikai ipar a legelső helyen áll a világon, nemcsak a termelés nagysága, hanem a gyártott optikai .p.jVlrpk minősége tekintetében is annyira, hogy néldául még a francia klinikák is német or>tiVai eikkeket, górcsöveket. mikroszkópokat használnak, mert a francia ontiVai ir>ar PPJU állja meß; a helyét a versenyben és minőségileg som versenyezhet a, német iparral. Szóval ez az intézkedés célt tévesztett. A szépen fejlődő magyar gépiparnak srílyos károsítását sem hagyhatom szó nélkül. Nem kell hangsúlyoznom, hogy mint szocialista kényiselő. nem a kapitalista érdeket akarom védeni, azonban, amikor azt látom, hogy munka stestvcreinknek ezrei és ezrei kerülnek ki az utcára, és hogy a munkanélküliség mii ven rettenetes méreteket ölt, amikor azt látjuk, hogy az alkalmazottaknak, hivatalnokoknak nagy tömegei nanról-napra. vesztik el állásokat, amikor azt halljuk, hogy például a Magyar Általános Hitelbank most elsején %W tisztviselőjének készül felmondani, akkor, jóllehet én elvben a szabadkereskedelera álláspontján vagyok, mégis ebben a rettenetes helyzetben egyenesen merényletnek és bűnnek tartom azt. hogy olyan kereskedelmi szerződés köttessék, amely a mnnkanékülisée-et növelni, és a magyar ipari termelés méreteit szűkíteni fogja. Amikor Görgey t. kénviselőtársam előadói beszédét hallgattam, valahogyan ösztönösen éreztem és kivettem a szavából, hogy ő. aki gyakorlati ember, aki fiatal kora óta foglalkozik kereskedelmi és ipari kérdésekkel és ebben igazán elismert szakember, szinte contre coeur, szive ellenére képviseli szórnom kötelességkénen ezt a javaslatot. Nem volt alkalmam vele négyszemközt beszélni, de meg vagyok róla győződve, hogy ha nem mint képviselővel, hanem niint kereskedelmi szakemberrel tudnék vele négyszemközt diskurálni, ugy mindenben igazat adna nekem. Nem vagyok barátja áz erős szavaknak, azonban mégis ki kell mondanom, hogy ennek a szerződésnek keresztülforszirozása nem érdemel más jelszót, mint azt, hogy: lelkiismeretlenség'. Ez az eljárás a szociális érzéknek teljes hiányát bizonyitja. Nem kapitalista érdekeket látok csupán veszélyeztetve, hanem elsősorban és a legtragikusabban, a legszomorubban a munkásság érdekeit. Én csak egyben bizakodom, abban, hogy halva született gyermek ez a francia szerződés és a gyakorlatban, a reális életben csakhamar ad acta fog tétetni, mert küszöbön áll a politikai rendszerváltozás, amely el nem maradhat, hacsak egy atomnyi politikai erkölcs van egy országban. Ha a politikai felelősség elve nem üres jelszó, hanem reális valóság, akkor a politikai rendszerváltozásnak jönnie kell és ebben az uj nolitikai rendszerben, azt hiszem, lesz mód és lehetőség arra, hogy ennek a káros szerződésnek minden rossz következménye elimináltassék. Még egy gyakorlatig szempontról akarok beszélni. Már Beck Lajos t. képviselőtársam alludált a textilinarral kapcsolatban ennek a szerződésnek várható hatásaira. Miután magam úgyszólván a textiliparban, ennek kereskedelmi ágában nőttem fel. megnyugtathatom a minister nr lelkiismeretét, hogy attól a rossztól, amit ez a szerződés a textilinar körül látszólag produkálni fog, nem kell félni, mert a magyar textilfogyasztó közönség és a magyar textilpiac természete olyan, hogy a francia gyártmányt nem tudj a bevenni, nem tudja elfogadni, akármilyen olcsó vámokkal akarják is ide beengedni. Franciaország talán csak a könnyű gyapjúszövetekben tudna nálunk importra számítani, de már a cheviotokban, maroquinokban és cape-kben a cseh textiliparral a versenyt fel nem veheti. Egyébként is nem tudom megérteni itt a viszonyt Franciaország és Csehország között, amikoi a cseh textilipart akarják innen kiszorítani. Hiszen nekünk utóvégre mindegy lehet, hogy Franciaország vagy Csehország szállit-e ide, azonban tény és való, hogy a könnyű gyapjúszöveteken kivül — azok se nagy mennyiségben —= ide francia textiláru alig jöhet be. (Beck Lajos: 90 métermázsa összesen egy évben!) Mert ha a kecskeméti paraszlmenyeeske, aki ruhát akar venni, bemegy a boltba akár Kecskeméten, akár Cegléden, a Klinger vagy a Lichlling-féle szövetet kéri, amelyeket Csehországban gyártanak. Nem is akar hallani másról. Bemegy a boltba, és ha a szövetre ránéz, már megismeri a gyártmányt. Nem akar mást hordani, mert tudja, hogy ez a jobb. A franciák nem értenek ahhoz a gyártási eljáráshoz, amelyhez a csehek értenek. A szövet hátlapja is ugy van kidolgozva, hogy tetszetős és szép. és a magyar menyecske ragaszkodik ahhoz, hogy a pénzéért ilyen árut kanjon. Ez mán bent van a nénlélekben és nem lehet onnan kiirtani semmiféle vámpraktikával. Engem a javaslatnak ez a része nem is aggaszt, hanem aggaszt az a politikum, amely a szerződés előterjesztésében megnyilvánul. Aggaszt az a szándék, hogy a frankhamisítás botrányából ezzel a szerződéssel akarnak valamit lefaragni és így jó fiuk gyanánt akarnak szerepelni a francia kormány előtt. Ez kicsinye^ szempont. Tessék itt. a nolitikai erkölcs uralmát visszaállítani, tessék a frankhamisitókat hűvösre tenni, a társadalmi és nolitikai eiköles dolgában tabula rasa-t csinálni és tes sék olyan szerződéseket kötni, amelyek Magyarország ipari termelését nem kárositják, amelyek a munkanélküliséget csökkentik és a szociális követelményeknek eleget tesznek. V