Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-497

46 A nemzetgyűlés 497. ülése 1926. évi január hó 28-án, csütörtökön, olyannak tekintette, mint aki tényleg- ebben a vitában a szólás jogáról lemond. Ezt az akkori elnöki enunciációt, amely ezt precedensként kijelentette azzal, hogy a házszabályt a jövőben is igy kivan ja alkalmazni, tájékozásképen a képviselő urak tudomására adom. így tehát nincs módomban, hogy Nagy Emil képviselő urnák a szót megadhassam. (Fábián Béla: Ne ni kellene most olyan szigorúan kezelni a dolgot!) Nagy Emil: T. Nemzetgyűlés! Ámbár nem tudok csatlakozni az elnök ur felfogásához és azt túlságosan formalisztikusnak találom, az elnökséggel elvi álláspontomnál fogva vitába soha nem bocsátkozván, a szótól véglegesen elállók, ezúttal önként is. Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Pikler Emil! Pikler Emil: T. Nemzetgyűlés! A tárgyalás alatt lévő javaslattal szemben mindenben csatlakozom azokhoz a fejtegetésekhez, amelyekkel ezt a javaslatot az előttem felszólalt t. képviselőtársaim támadtak. Azonban azokon felül, amiket képviselőtársaim már felhoztak a javaslat ellen, én még egy momentumot akarok kidomborítani. Megállapítani kivánom azt, hogy annak a kormánynak, amely a maga politikájával, szisztémájával az ország becsületét vetette kockára, ugy, hogy Magyarország ma egész Európa közvéleménye előtt a frankhamisitók hazájának van feltüntetve, annak a kormánynak, amely tudva vagy nem tudva, de mindenesetre megteremtette azt az atmoszférát és annak lehetőségét, hogy ilyen szégyen érje az országot, annak a kormánynak nincs meg az erkölcsi jogosultsága arra, hogy ezt a szerződést épen ő kösse meg a francia kormánnyal. Nem akarok a frankhamisitási ügyről beszélni, mert az külön bizottság alatt van tárgyalás alatt és még nem érett meg a helyzet annyira, hogy erről magunknak objektive és igazságosan Ítéletet formálhassunk. Azonban tény, hogy ha van ebben az országban politikai erkölcs, és ha a politikai felelősséget a legkisebb mértékben fel tudjuk fogni ebben a nemzetgyűlésben, akkor igazam van, amikor azt állítom, hogy ez a kormány köteles lett volna arra, hogy ezt a szerződést ne hozza ide a nemzetgyűlés színe elé, vagy legalább is várja meg azt az időpontot, amikorra a frankhamisítás ügye, amelyért a politikai felelősséget neki viselnie kell, tisztáztatik. Arra már rámutattak és alludáltak előttem felszólalt képviselőtársaim is, hogy a szerződésnek épen e pillanatban való előterjesztése erősen politikai izü. Kiengesztelés akar ez lenni Franciaországgal, be akarja bizonyítani a kormány, hogy mi nem gyűlölködünk Franciaországra, és ezért jó fiuk médiára a frankhamisítással elkövetett gaz merénylettel kapcsolatban valami enyhítést, eljárásunknak valami enyhébb bírálatát akarjuk kierőszakolni. A kapitalista és a gazdasági érdekek ilyen szentimentalizmust nem ismernek. A politikum, ami a frankhamisításban benfoglaltatik, nem kapcsolódik ki a szerződés előterjesztése által és ha a magyar kormány a megszavazott szerződést prezentálni is fogja a francia kormánynak, ezzel a frankhamisítás ügyének szomorúságával és rettenetes^ következményeivel szemben semmit el nem ért. Az előttem felszólalt képviselőtársaim közül különösen Beck Lajos volt az, aki taxatíve felsorolta az egyes iparágakat, és szakszerűen kimutatta ennek a szerződésnek az egyes iparágak érdekei ellep elkövetett merényletét. Ki által mérlegelendő frank-ügy elintézve. Én tehát nem látom és nem tartom helyesnek, hogv ahelyett, hogy most olyan kérdéseket tárgyalnánk, amelyek a parlament és az ország életét, az ország érdekeit különösen nem érintik: a politikai atmoszféra felhasználásával — amely most látszat szerint ugyan nem, de tényleg nem ismer más ügyet, mint azt a fontos politikai ügyet, amelyet a 25-ös bizottság tárgyal — sietve keresztülrohanunk a francia-magyar kereskedelmi szerződésen- amelynek beláthatatlan következményei lesznek Magyarország közgazdasági helyzetére. Én tudom nagyon jól hogy sem én a beszédemmel, sem pedig ellenzéki képviselőtársaim felszólalásaikkal nem tudunk változtatni azon a körülményen, hogy bár ebben a nemzetgvülésben egyetlen egy képviselő sem akadt, aki a magyar-francia kereskedelmi szerződés mellett felszólalt volna. (Friedrich István: Az igaz!) — szegezzük le és húzzuk ezt alá! — a kormány mégis itt a nemzetgyűlésen kereszt»'1 ver, keresztül korbácsol és keresztül erőszakol eery törvényjavaslatot, amelynek helvtelenséfréről az egész nemzet meg van győződve, (17gy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) amely ellen küzd, verekszik és védekezik Magvarország egész köze-azdasági élete; amely mellett nem mer felszólalni senki a nemzetgyűlés kormánypárti oldaláról nem mer azért, mert a közgazdasági képzettségű kormánypárti férfiak ma«nik is tudják és bevallják azt. hogy ennek a kereskedelmi szerződésnek megkötését politikai szempontok miatt javasolják; senki sem mer mellette felszólalni azért, mert mindenki tudja ebben a nemzetgyűlésben, mindenki mee* van győződve arról, hogy a francia-magyar kereskedelmi szerződés életbeléptetése ennek a nemzetnek nem érdeke, ennek a nemzetnek javára nem szolgál, uj piacokat nem hoz, ui gazdasásri lehetőségeket a nemzet előtt nem nvit — mégis keresztül erőszakolják mindenkinek jobb me?rgvőrődése és jobb véleménve ellenére ezt a svm*ződést, amely az ország közgazdasági érdekeinek, hátrányára, nem pedig javára szolgál! Azért nagyon jól tudjuk mi itt az ellenzéken, hogy amikor felszólalunk a javaslat ellen, nincs annyi erőnk, nincs annyi ereje a mi szavunknak, hogy ennek a szerződésnek, amely az országnak nem a javára, hanem a kárára szolgál, törvénybe iktatását megakadályozhassuk. De nem akartuk, hogy az a szégyen érje a magyar nemzetgyűlést, hogy itt nem akadtak férfiak, akik a szavazás előtt az egész magyar közgazdasági élet nevében felemelték volna^ tiltakozó szavukat ennek a szerződésnek törvénybeiktatása ellen. Ezt a törvényjavaslatot nem fogadom el, mert a nemzet érdekei ellen való. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) ? Elnök: Szólásra fel van jegyezve Nagy Emil képviselő ur. A képviselő urnák azonban a szót nem adhatom meg, mert a képviselő ur tegnap amikor soron volt és felhivatott, kijelentette, hogy a szólás jogával élni nem kivám Ennélfogva a házszabály 202. és 203. §-ai értelmében a képviselő urat olyannak kell tekintenem, mint aki ebben a vitában elállott a szótól. (Eay hanp a szélsőbaloldalon; A tegnavi napra!) Egy teljesen hasonló eset fordult már elő a nemzetgyűlés 179. ülésében, 1923 augusztus 30-ikán Szabó József képviselő ur felszólalásával kapcsolatban. Az elnökség akkor azt a.z álláspontot foglalta el, hogy azt a képviselő urat, aki jelen volt és felszőlittatván, azt mondta, hogy a szólás jogával élni nem kivan,