Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-497

A nemzetgyűlés 497. ülése 1926. évi január hó 28-án, csütörtökön. íö ahhoz, hogy hangos szóval intézzünk kérdést a külügyminister úrhoz és a külügyi kormányhoz, nem érzik-e, hogy egy elfúló és éhenhaló, nyomorúságokkal küzködő nemzettel nem lehet aláíratni ilyen szerződést mint amilyen a magyar-francia szerződés?! Nem lehet azért, mert ha az előadó ur beszédében különös fontosságot tulaj donitott annak, hogy mi itt az autóipar terén, az autók behozatala terén a franciáknak bizonyos kedvezményeket adtunk, — elismerem én is, hogy ez bizonyos fontossággal bir. habár az én véleményem szerint teherautót a franciák ezután sem fognak behozni, sőt a többi legtöbb kedvezménnyel biró államok sem, — viszont meg kell állapitanunk azt, hogy egyes ioarágak terén, mint amilyen az újonnan keletkezett magyar textilgyártás, olyan keserves szituáció áll be, amelynek következménye nem a nagytőke szorongattatása lesz, nem az, hogy néhány újonnan keletkezett textilgyár kénytelen lesz kevesebb eredménynyel dolgozni, hanem az lesz, hogy ismét kevesebb tisztviselő, ismét kevesebb munkás fog találni munkát és kenyeret, ismét meg fog növekedni azoknak a tisztviselőknek és munkásoknak száma, akik künn az utcán fogják várni azt a jó szerencsét, amely őket újból kenyérhez fogja juttatni. Én általában hive vagyok a kereskedelmi szerződések megkötésének, mert, amint mondottam, nem lehetséges az, hogy ee-y ország a nemzetek életének vérkeringéséből magát kizárja; de ennek nem az unbedingte Unterwerfung alapján, nem a kereskedelmi szerződések mindenáron való megkötése alapján vagyok hive, és különösen nem akkor, amikor a legtöbb kedvezmény alapján megkötött kereskedelmi szerződés nemcsak Franciaországnak, hanem Olaszországnak és a kisententenak is javára szolgál, aminek következtében ezek az államok is a maguk termeivényei részére kedvezőbb feltételek mellett fognak itt niacot találni, mint ahogyan a múltban találtak. Én, igenis, hive^ vagyok a kereskedelmi szerződések megkötésének és bive annak minden józan ember: mert ha már Locarnóban leültek egymással tárgyalni és megegyezésre is jutottak azok az államok, amelyeknek fiai még nem régen a lövészárkokban tankokkal és géppuskákkal állottak egymással szemben s olyan robbantószereket és gázokat próbáltak kitalálni, amelyekkel az emberek százezreit meg százezreit pusztitb^ák el. mondom, ha azok már megtalálták egymás közt. gazdasági érdekeikre való tekintettel, a békés megegyezés lehetőségét, akkor a mi gazdasági érdekeink is megkövetelik ezeket a gazdasági szerződéseket. De ne csodálkozzék a minister ur, hogyha mi állandóan követeljük is a kereskedelmi szerződések megkötését, mégis most, amikor végre egy kereskedelmi szerződést ideterjeszt, ez ellen a kereskedelmi szerződés ellen támadunk. Azért tesszük, t. minister ur, mert mi ezt nem ierv képzeltük el! Mi olyan kereskedelmi szerződéseket kénzeitünk, amelyek amint mondottam, piacokat teremtenek, nem nedig olyanokat^ amelyek tőlünk, a magyar kereskedelem elől a piacot elveszik. Megvallom egészen őszintén, hogy nem tudom, mi lehet az oka annak, hogy amikor a, nemzetgyűlés vezető politikusainak legnagyobb része egy úgynevezett frank-bizottságban van elfoglalva, akkor idebenn a nemzetgyűlésen olyan gyors ütemben törekszenek keresztülhajtani olyan javaslatokat, amely javaslatoknál pedis- kivánatos volna az összes parlamenti erők igénybevétele. Ezt én nem tudom megXAPLÓ. xxxix. érteni, — megmondom őszintén — azért, mert én ugy tudom, hogy állandóan panasz volt amiatt, hogy itt a nemzetgyűlésben folyton csak politizálnak és hogy ha idekerül egy gazdasági kérdés, az iránt nincs semminemű érdeklődós : most aztán idehoznak egy gazdasági kérdést a nemzetgyűlés elé, de rögtön hozzák a politikai szempontok korbácsát is, hivatkoznak arra, hogy politikai szempontok sürgetővé teszik a kérdés gyors elintézését; sürgős a francia szerződés elintézése azért, mert nyakunkon az indemnitás, viszont az indemnitást is gyorsan el kell intézni azért, mert ha nem intézzük el a francia szerződést és az indemnitást gyorsan, akkor a házhaszonrészesedést február 1-én be fogják hajtani. Nekem az lett volna általában a felfogásom, hogy ugy a francia szerződéssel, — amelyet, ugy látszik, tüntetőleg tárgyalt ma a kormány — mint az indemnitással kapcsolatos és a nemzeti termelésre nézve nagyon fontos kérdéseket — a házhaszonrészesedés kivételével — alaposan tárgyaltuk Tolna meg itt, mert remélem, tistzában van azzal a minister ur, — amint tisztában van vele minden ember. —hogy amikor mi a nemzetgyűlésen más kérdéseket is tárgyalunk, mintsem olyanokat, amelyek a nemzetet elsősorban érdeklik, az nem mutat semmi egyebet, mint hogy a nemzetgyűlésnek jó idegei vannak és tud más kérdésről beszélni akkor, amikor minden egyes embert odakünn az országban tényleg egy francia-magyar szerződés érdekel. Én egyike vagyok azoknak, akiki ebben az országban azt hirdetik, hogy végre félre kell tenni a politikumot. Az emberek odakünn nem birnak megélni, keservesen kínlódnak és reszketve gondolnak ,— tehetősebbek is. nemcsak a, tegnapi és tegnapelőtti tehetősebbek, akik a múlt esztendőben még autón jártak, hanem azok is. akik ma még autón járnak, de talán egy esztendő múlva ugyanígy lesznek — keservesen erondolnak arra hogy mi lesz a holnappal. Csak arra fiayelmeztetem azokat akik olyan szerencsés helyzetben voltak, hogy agrártermeléssel foglalkoztak: konjunkturális helvzetük volt, de én már egy esztendővel ezelőtt itt figyelmeztettem őket. hogy a kereskedelem és az ipar romlása természetszerűleg maga után fogja vonni a mezőgazdasági termelés romlását is; ime elérkeztünk odáig, hogy ebben az országban nemcsak a kereskedelem és az ip«r pang hanem a mezőgazdaság is nehezen tudja elhelyezni a maga termeivényeit! Amikor tehát ilyen helyzetben vagyunk, amikor a gazdasági helyzet ebben az országban ilyen véghetetlenül szomorú, akkor igazán itt volna az ideje hogy ez a nemzet ne mindig- a politikai kérdéseket tolja előtérbe, ne mindig politikai szempontok legyenek a gazdasági kérdések elintézésénél is irányadók, hanem végre forditsuk meg a nyársat, legyen most a politikai kérdések elintézésénél is a gazdasági helyzet az irányadó. Ha én ezt a szempontot veszem és ezt tartom helyesnek akkor nem üdvözölhetem örömmel azt, hogy itt a magyar-francia szerződést olyan különös gyorsasággal letárgyaljuk, r letárgyaljuk akkor, amikor odabenn egy másik bizottságban, — amelynek üléseit nagyobb érdeklődés kiséri, mint ennek a nemzetgyűlésnek üléseit — a frankügyet tárgyalják. A magyarfrancia kereskedelmi szerződés ügye annak életbeléptetése, hogy miként fog az hatni, szorosan összefügg azzal, hogy odabenn mi történik, hogy miként lesz a politikai szempont 7