Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-497

A nemzetgyűlés 497. ülése 1926. évi január hó 28-án, csütörtökön. íö ahhoz, hogy hangos szóval intézzünk kérdést a külügyminister úrhoz és a külügyi kormány­hoz, nem érzik-e, hogy egy elfúló és éhenhaló, nyomorúságokkal küzködő nemzettel nem le­het aláíratni ilyen szerződést mint amilyen a magyar-francia szerződés?! Nem lehet azért, mert ha az előadó ur beszédében különös fon­tosságot tulaj donitott annak, hogy mi itt az autóipar terén, az autók behozatala terén a franciáknak bizonyos kedvezményeket adtunk, — elismerem én is, hogy ez bizonyos fontos­sággal bir. habár az én véleményem szerint teherautót a franciák ezután sem fognak be­hozni, sőt a többi legtöbb kedvezménnyel biró államok sem, — viszont meg kell állapitanunk azt, hogy egyes ioarágak terén, mint amilyen az újonnan keletkezett magyar textilgyártás, olyan keserves szituáció áll be, amelynek kö­vetkezménye nem a nagytőke szorongattatása lesz, nem az, hogy néhány újonnan keletkezett textilgyár kénytelen lesz kevesebb eredmény­nyel dolgozni, hanem az lesz, hogy ismét keve­sebb tisztviselő, ismét kevesebb munkás fog találni munkát és kenyeret, ismét meg fog nö­vekedni azoknak a tisztviselőknek és munká­soknak száma, akik künn az utcán fogják várni azt a jó szerencsét, amely őket újból kenyér­hez fogja juttatni. Én általában hive vagyok a kereskedelmi szerződések megkötésének, mert, amint mon­dottam, nem lehetséges az, hogy ee-y ország a nemzetek életének vérkeringéséből magát kizárja; de ennek nem az unbedingte Unter­werfung alapján, nem a kereskedelmi szerző­dések mindenáron való megkötése alapján va­gyok hive, és különösen nem akkor, amikor a legtöbb kedvezmény alapján megkötött ke­reskedelmi szerződés nemcsak Franciaország­nak, hanem Olaszországnak és a kisententenak is javára szolgál, aminek következtében ezek az államok is a maguk termeivényei részére kedvezőbb feltételek mellett fognak itt niacot találni, mint ahogyan a múltban találtak. Én, igenis, hive^ vagyok a kereskedelmi szerződé­sek megkötésének és bive annak minden józan ember: mert ha már Locarnóban leültek egy­mással tárgyalni és megegyezésre is jutottak azok az államok, amelyeknek fiai még nem régen a lövészárkokban tankokkal és géppus­kákkal állottak egymással szemben s olyan robbantószereket és gázokat próbáltak kita­lálni, amelyekkel az emberek százezreit meg százezreit pusztitb^ák el. mondom, ha azok már megtalálták egymás közt. gazdasági ér­dekeikre való tekintettel, a békés megegyezés lehetőségét, akkor a mi gazdasági érdekeink is megkövetelik ezeket a gazdasági szerződé­seket. De ne csodálkozzék a minister ur, hogyha mi állandóan követeljük is a keres­kedelmi szerződések megkötését, mégis most, amikor végre egy kereskedelmi szerződést ide­terjeszt, ez ellen a kereskedelmi szerződés ellen támadunk. Azért tesszük, t. minister ur, mert mi ezt nem ierv képzeltük el! Mi olyan kereskedelmi szerződéseket kénzeitünk, ame­lyek amint mondottam, piacokat teremtenek, nem nedig olyanokat^ amelyek tőlünk, a ma­gyar kereskedelem elől a piacot elveszik. Megvallom egészen őszintén, hogy nem tu­dom, mi lehet az oka annak, hogy amikor a, nemzetgyűlés vezető politikusainak legnagyobb része egy úgynevezett frank-bizottságban van elfoglalva, akkor idebenn a nemzetgyűlésen olyan gyors ütemben törekszenek keresztül­hajtani olyan javaslatokat, amely javaslatok­nál pedis- kivánatos volna az összes parlamenti erők igénybevétele. Ezt én nem tudom meg­XAPLÓ. xxxix. érteni, — megmondom őszintén — azért, mert én ugy tudom, hogy állandóan panasz volt amiatt, hogy itt a nemzetgyűlésben folyton csak politizálnak és hogy ha idekerül egy gaz­dasági kérdés, az iránt nincs semminemű ér­deklődós : most aztán idehoznak egy gazdasági kérdést a nemzetgyűlés elé, de rögtön hozzák a politikai szempontok korbácsát is, hivat­koznak arra, hogy politikai szempontok sür­getővé teszik a kérdés gyors elintézését; sür­gős a francia szerződés elintézése azért, mert nyakunkon az indemnitás, viszont az indemni­tást is gyorsan el kell intézni azért, mert ha nem intézzük el a francia szerződést és az in­demnitást gyorsan, akkor a házhaszonrészese­dést február 1-én be fogják hajtani. Nekem az lett volna általában a felfogá­som, hogy ugy a francia szerződéssel, — ame­lyet, ugy látszik, tüntetőleg tárgyalt ma a kor­mány — mint az indemnitással kapcsolatos és a nemzeti termelésre nézve nagyon fontos kér­déseket — a házhaszonrészesedés kivételével — alaposan tárgyaltuk Tolna meg itt, mert remé­lem, tistzában van azzal a minister ur, — amint tisztában van vele minden ember. —­hogy amikor mi a nemzetgyűlésen más kérdé­seket is tárgyalunk, mintsem olyanokat, ame­lyek a nemzetet elsősorban érdeklik, az nem mutat semmi egyebet, mint hogy a nemzet­gyűlésnek jó idegei vannak és tud más kérdés­ről beszélni akkor, amikor minden egyes em­bert odakünn az országban tényleg egy fran­cia-magyar szerződés érdekel. Én egyike vagyok azoknak, akiki ebben az országban azt hirdetik, hogy végre félre kell tenni a politikumot. Az emberek odakünn nem birnak megélni, keservesen kínlódnak és resz­ketve gondolnak ,— tehetősebbek is. nemcsak a, tegnapi és tegnapelőtti tehetősebbek, akik a múlt esztendőben még autón jártak, hanem azok is. akik ma még autón járnak, de talán egy esztendő múlva ugyanígy lesznek — keser­vesen erondolnak arra hogy mi lesz a holnap­pal. Csak arra fiayelmeztetem azokat akik olyan szerencsés helyzetben voltak, hogy agrár­termeléssel foglalkoztak: konjunkturális helv­zetük volt, de én már egy esztendővel ezelőtt itt figyelmeztettem őket. hogy a kereskedelem és az ipar romlása természetszerűleg maga után fogja vonni a mezőgazdasági termelés romlását is; ime elérkeztünk odáig, hogy ebben az or­szágban nemcsak a kereskedelem és az ip«r pang hanem a mezőgazdaság is nehezen tudja elhelyezni a maga termeivényeit! Amikor tehát ilyen helyzetben vagyunk, amikor a gazdasági helyzet ebben az országban ilyen véghetetlenül szomorú, akkor igazán itt volna az ideje hogy ez a nemzet ne mindig- a politikai kérdéseket tolja előtérbe, ne mindig politikai szempontok legyenek a gazdasági kér­dések elintézésénél is irányadók, hanem végre forditsuk meg a nyársat, legyen most a politi­kai kérdések elintézésénél is a gazdasági hely­zet az irányadó. Ha én ezt a szempontot veszem és ezt tar­tom helyesnek akkor nem üdvözölhetem öröm­mel azt, hogy itt a magyar-francia szerződést olyan különös gyorsasággal letárgyaljuk, r le­tárgyaljuk akkor, amikor odabenn egy másik bizottságban, — amelynek üléseit nagyobb ér­deklődés kiséri, mint ennek a nemzetgyűlésnek üléseit — a frankügyet tárgyalják. A magyar­francia kereskedelmi szerződés ügye annak életbeléptetése, hogy miként fog az hatni, szo­rosan összefügg azzal, hogy odabenn mi törté­nik, hogy miként lesz a politikai szempont 7

Next

/
Thumbnails
Contents