Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-497

A nemzetgyűlés 497. ülése 1926. ciák ugyanis a bornál 60 korona helyett 48 korona vámot kaptak a legnagyobb kedvezménnyel és korlátlan, szabad behozatallal. Viszont ők összesen 6000 hektoliterre adtak engedményt, ebből is 3000 hektoliter tokajira; és ez az egyetlen effektiv tétel, mert hiszen könnyű borokat aligha fogunk tudni importálni, illetve kivinni Franciaországba. Egyébként kedvezmény itt, amelyet a 6000 hektoliterre adtak, oly csekély, hogy azt még értéktelenné tehetik a franciák az ő borfogyasztási adóikkal és kövezeti vámjaikkal. A mi export-lehetőségeink a bor tekintetében minimálisak. A franciáknak oly különböző klaszszisu boraik vannak a legkönnyebb boroktól a legnehezebbig, hogy azokkal szemben a mi homoki borainknak, vagy kissé nehezebb, de nem elsőrendű speciális magyar borainknak oda való kiviteléről egyáltalán szó nem lehet. Marad tehát egyedül és kizárólag a tokaji bor kivitele, amely 3000 hektoliterben van kontingentálva, de sajnos, valószinüleg ez a mennyiség sem lesz kimerítve. Ennél azonban sokkal nagyobb baj, hogy ezzel megnyitottuk az import lehetőségét bor tekintetében egy olyan ország előtt, amelytől a vele való kereskedelmi tárgyalásaink folyamán ezt a kedvezményt, ridegen megtagadtuk. Ez Olaszország. Amikor Olaszországtól talán igen kedvező engedményeket nyerhettünk volna oly tételek ellenében, mint a bor yagy a virág — amire részletesebben nem terjeszekedem ki — nem éltünk vele és ennek következtében ellenértéket nem kaptunk, most pedig a virágnál épugy, mint a bornál, minden ellenérték nélkül kiszolgáltattuk ezt a kedvezményt Olaszországnak, ugy hogy Olaszország most az ő könnyű boraival, az ő igen csekély termelési költségeivel hatalmas versenytársunk lehet a borimport tekintetében és ennek a szerződésnek alapján eláraszthatja Magyarországot az ő könnyű, esetleg selejtes árujával csak azért, mert Franciaországnak ezt a kedvezményt megadjuk. Az olaszok igen óvatosak voltak ebben a tekintetben.^ Ök tudták, sejtették előre, hogy jöhetnek még tárgyalások más országokkal, amelyeknél mi kedvezményt adhatunk nekik bor tekintetében és ennélfogva nem elégedtek meg azzal, hogy a legnagyobb kedvezmény alapján minden kikötéssel szemben világosan kikössék maguknak a szerződésben is a reciprocitást, hanem különösen még az olasz-magyar szerződéshez fűzött záró jegyzőkönyv D mellékletében is a bornak ilyen kölcsönösség alapján való behozatalát világosan és határozottan kikötötték. Ezzel szemben bármiképen is erősiti a t. kereskedelemügyi minister ur, hogy a francia szerződésben a behozható francia boroknak ennél a pontnál való körülirása kizárja, hogy ezzel konkurrencia nyiljék más országokkal, én ezt el nem fogadom, hanem azon az állásponton vagyok, és sajnos, a tények nekem fognak igazat adni, hogy kapuink megnyitásának a francia borok előtt az olasz boroknak olcsó áron való tömeges beözönlése lesz a következménye, ami hogy milyen csapást jelent amúgy is konkurrenciaképtelen magyar bortermelésünkre, azt külön hangsúlyoznom, azt hiszem, felesleges. De én egy bizonyos vámpolitikai erkölcstelenséget is látok ebben, — amint már a pénzügyi bizottságban is rámutattam — mert nem tudom megérteni, hogy akkor, amikor Magyarország Lengyelországgal, Ausztriával és Csehországgal való tárgyalásainál borbevitelét alappá teszi, akkor, amikor az osztrák és magyar kereskedelmi megegyezés évi január hó 28-án, csütörtökön. 43 egyik legfőbb akadálya mindmáig a borkérdés volt, amely talán ebben a pillanatban sincs még tisztázva, akkor, amikor egyfelől kedvezményeket voltunk hajlandók adni, csak hogy borunkat beengedjék minden ellenérték nélkül, a francia szerződés révén odadobjuk ezt az' engedményt Franciaországnak és Olaszországnak, hogy hozzánk bort importáljanak. T. Nemzetgyűlés! Az igen t. előadó ur felhozta, mint legerősebb érvet, hogy a szerződés néhány hónap múlva kedvezően módosítható, vagy megszüntethető. Ezt egyáltalában nem tartom helytállónak, mert ne méltóztassanak elfeledni, hogy eltekintve a mai politikai atmoszférától, amely egy kedvező változtatás reménységével Franciaország részéről nem kecsegtet, igen nagy különbség van a között, hogy nem kötök meg egy szerződést, vagy hogy egy már megkötött szerződést olyan hatalmas országgal szemben, mint Franciaország, be akarok szüntetni. Tárgyalni júniusban vagy júliusban arról, hogy rendkívüli kedvezményeket adjanak nekünk azért, mert elhamarkodtak és elhibáztuk a szerződés megkötését, vagy felmondani a szerződést: olyan szegénységi -bizonyítvány a mi részünkről, amely teljes eredménytelenséggel fenyeget. Én ilyen körülmények között, annak hangsúlyozásával, hogy a franciákkal való megegyezésnek gazdasági és politikai téren, azt hiszem, senki ebben a Házban ellene nincs, sőt azt kívánatosnak tartja Magyarország számára, kénytelen vagyok azon súlyos tehertételekre való tekintettel, amelyeket az a szerződés reánk ró, azt meg nem szavazni. (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Láng: János jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Nemzetgyűlés! Nemcsak a parlamenti szokásnak engedek akkor, amikor előttem felszólalt igen t. képviselőtársamnak felszólalásával foglalkozom, hanem az is, hogy ő arról a kérdésről emlékezett meg, amely a magyar közgazdasági életnek egyik legégetőbb problémája, amely kölcsönösen érdekli ugy a mezőgazdasági termelést, mint a magyar kereskedelmet, nevezetesen a borkérdésről. Ez a kérdés a francia szerződéssel kapcsolatosan nemcsak hogy engedett volna kríziséből, de szerény véleményem szerint is ugy látom, előttem felszólalt t. képviselő ur felfogása szerint is a maga krízisében még jobban elmérgesedett. Valamennyiünknek tisztában kell lennünk azzal, hogy az egész ország komoly lakossága, amely # ismeri a közgazdasági kérdések politikai jelentőségét és fontosságát, esztendők óta türelmetlenül várja és sürgeti a kereskedelmi szerződéseket. Az egész ország azt várta a kereskedelmi szerződésektől, hogy azok révén feleslegeink részére uj piacokat fogunk szerezni, nem pedig azt, hogy ezen szerződések következtében Magyarország területe piacul fog szolgálni más országok felesleges termeivényei részére. Néni akarom, hogy egy másodpercig is ugy tekintsenek engem, mintha védvámos volnék, a magam teoretikus felfogása szerint is. Én a legteljesebb mértékben hive vagyok a szabadkereskedelemnek és annak a felfogásnak, hogy az egész világon mindenütt a szabadkereskedelmi álláspontnak kellene diadalmaskodnia vámsorompók nélkül, mert lehetetlenség, hogy pl. a vasipar mesterségesen tartassák fenn abban az országban, ahol nincs vasérc, ahol tehát a termelés drágább, vagy olyan országban próbálkozzanak meg gummigyártással, ahol nincsenek meg annak előfeltételei. Igenis én annak a szabadke-