Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-510

422 A nemzetgyűlés 510. ülése 1926, gát rövidség dolgában ! Derültség. — Pikler Emil : De szellemes í) Én sohase zavarom Lendvai igen t. képviselőtársamat, legyen kegyes engem se zavarjon, ezt hagyja talán a t. túloldalnak, azt szivesebben is fogadom, mintha azok támadnak, akik velem együtt az ellenzéken ülnek. T. Nemzetgyűlés ! Ez önmagában mutatja, milyen tendenciózusan és milyen silányan vannak azok a házszabályok megcsinálva. (U ay van ! Ugy van! a bal és a balszélsőaldalon.) Ezeket a házszabályokat megcsinálják azok a fiatalemberek, akiknek egyetlen ideáljuk a hatalom mögött nyugodtan élvezni a képviselőséget. (Horváth Zoltán : Kérődzni ! — Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Ellenmondások jobb felől és a középen.) Mi öregek és vének fiatalkorunkban — hála Istennek — rendelkeztünk azzal az idealizmussal, hogy a parlamentben is a harcok nehezebb oldalát választottuk, (Halász Móric: Fújtuk például a trombitát, ugy- e ? — Derültség jobbfelöl.) és ezt vén korunkig is meg tudtuk őrizni. (Éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! A házszabályok kérdésével kapcsolatban idézem itt Windhorst szavait. Amikor egy hatalmas, egy érintetlen minister, Bismarck akarta a * szocialistákkal szemben a házszabályszigoritást és reviziót, akkor nem kisebb ember, mint Windhorst kelt fel és mondta Bismarcknak, a ministerelnöknek — és ezt felelem én is ezeknek a fiatal óriásoknak — hogyha önök az önök szája ize szerinti jó házszabályt akarnak alkotni : csukják be a parlamentet, ez a legkitűnőbb házszabály. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezek után elmondom, miben látom Huszár Károly t. alelnök ur hibáját, hogy hol vétett ő a 240. § ellen. A Peyer-ügyet nem akarom itt érinteni. Sajnálatos szcénáknak volt színhelye ez a terem- Külföldre sokkal erősebben hatott, mint az én ilyen viharokhoz szokott idegeimre. Én ezeket már ismerem. Nagy hevültséggel kitörnek a hősök, nyilt mellel odaállnak — ezen az oldalon is, és a túloldalon is, — mind a két oldalról kirohannak, kitárják hősi mellüket, de hála Istennek — dicséretükre mondom — tettlegességre nem kerül a sor! (Zsirkay János: Csak mellbőségverseny! — Élénk derültség.) Kár ezt a nagy harci vágyat fitogtatni, mert ez rossz benyomást tesz és a vegén igy nevetségessé válik. Ha én nekimegyek valakinek, elérem a testét, de az is igaz, hogy mielőtt megtenném, százszor is meggondolom, hogy megtegyem-e, mert a tragikumot csak egy lépés választja el a nevetségestől. {Ugy van ! Ugy van ! jobbfelöl.) T. Nemzetgyűlés ! Ezen az ülésen Peyer t. képviselőtársam részéről súlyos sértés követtetett el. Az elnök hallotta ezt és megtette a kellő intézkedéseket. Eddig a házszabályok szerint járt el. De amikor megtörtént az, ami történt — én a Ház iránti nagy tiszteletemnél fogva nem akarom ezen durva és csúnya szavakat itt megismételni — amikor a túloldalról elhangzottak Urbanics Kálmán és Hedry Lőrinc képviselő urak szavai: igazságot kell szolgáltatnom az elnök urnák, mert a zajban rögtön nem intézkedhetett. Én közelebb ülök ezekhez- az urakhoz, és mégsem hallottam a nagy zsivajban, hogy mit mondtak, de az elnök ur egy felszólalásra kijelentette, hogy utána fog nézni a történteknek a naplóban, és ha a ministerelnök ur részéről is sértő kifejezés használtatott — mert ezt hangoztatták itt és nem Hedry Lőrinc és Urbanics Kálmán ügyét. (Esztergályos János: Ki törődik velük!) — azt kifogásolták, hogy a ministerelnök ur ide átkiáltotta azt a szót: »hazudik!« (Kováts-Nagy Sándor: Azt, hogy hazugság! — Propper Sándor : Az mindegy! - Kovátsévi február hó 19-én, pénteken. NagySándor: Nem mindegy!) Teljesen igaza van Kováts-Nagy Sándor t. képviselő urnák, nem mindegy, ha valaki azt mondja, hazudik — ami sértés — vagy ha azt mondja, hogy nem mondja, a valót, mert ez a második kifejezés azt is feltételezheti, hogy jóhiszeműen téved az illető. (Ugy van !) De ez a két súlyos kifejezés, ez a két súlyos sértés itt elhangzott, és a t. alelnök ur bár Ígérte, nem nézte át a gyorsírói jegyzeteket. Ha a gyorsírói jegyzeteket átnézte volna, látta volna, hogy ezek a sértések elkövettettek. T. Nemzetgyűlés ! Itt mindenki egyenlő. Itt ministerelnök épugy az elnök védelme alatt áll, mint a legutolsó képviselő. (Urbanics Kálmán : Minden képviselő egyforma.) Az elnök az a fix pont, az a hatóság, az a méltóság, akiben mi megnyugodhatunk, akkor, ha egyenlő mértékkel mér és nem ijed meg, hogy itt van a ministerelnök és amott egy egyszerű képviselő. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez kötelessége az elnöknek. Én is ültem tiz éven át abban a székben és nagyon jól emlékszem, hogy velem is történt ilyen eset, amint megtörtént az minden elnökkel, hogy a nagy zajban egyes sértő kifejezéseket nem hallott. Megtörténhetik az is, hogy a nagy zajban egyes sértő kifejezés az elnök figyelmét azon az ülésen elkerüli. De amikor ilyen nagy vihar volt a Házban, a legelemibb kötelessége volt az elnöknek utánanézni a gyorsírói feljegyzéseknek

1 nem történt-e az elnök hibáján kivül valami elnézés, nem történt-e az elnök hibáján kivül — mert meg vagyok győződve róla, hogy csak hibáján kivül történhetett — valami mulasztás. És ha mulasztás történt, ezt mi a múltban ugy szoktuk elintézni, hogy ugyanaz az elnök, aki alatt a mulasztás történt, felült az elnöki székbe és maga reparálta a mulasztást, s ha szükség volt rá, rendreutasított. Ebben az esetben, ha az elnök Peyer képviselő urat a mentelmi bizottság elé állította, azt a két képviselő urat szintén a mentelmi bizottság elé kellett volna vinnie. (Szakács Andor: A ministerelnök ellen is tessék 30 napos Ítéletet hozni ! — Zaj.) Én igazságos vagyok. Ha a ministerelnök ur még azt a szót mondta volna is, hogy »hazudik«, az egyszerű rendreutasitás is elég szatiszfakció lett volna, de azok a súlyos és durva sértések, amelyeket itt elkövettek, legalább is egyenrangúak voltak azzal a sértéssel, amelylyel Peyer képviselő ur a ministerelnök urat illette. A házszabály 240. §-a nemcsak abban az esetben ad jogot az elnöknek, hogy a képviselőtől a szót megvonja és a mentelmi bizottság elé való utalását indítványozza vagy elrendelje, ha beszédközben követ el sértést, hanem akkor is, ha a sértés közbeszólás formájában történik. Ez benne van a házszabályok 240. §-ának negyedik pontjában. Nem untatom a Házat ennek felolvasásával, hogy lehető rövidséggel végezhessek felszólalásommal. Ezek után át kell térnem a Ház egy nagyon sajnálatraméltó intézkedésére. Ez az, hogy a mentelmi bizottság ez előzmények után ilyen szigorú ítéletet hozott. Nem tenném kritika tárgyává a mentelmi bizottság döntését, ha nem értesültem volna arról a körülményről, hogy a mentelmi bizottság előtt ott feküdt az ülésről felvett gyorsírói jegyzet. Én is onnan kaptam meg és onnan győződtem meg arról, hogy ezek a kifejezések valóban elhangzottak. Hát ha már a mentelmi bizottság áttanulmányozta a gyorsírói jegyzeteket, akkor (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor : Volt eszébe ! Kész blankettát irtak alá ! — Halász Móric: Felolvastam ! Miféle gyanúsítás ez !"-^ Farkas István : Tudomásul vesszük, de annál