Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-510

Ä nemzetgyűlés 510. ülése 1926, rosszabb) Annál nagyobb hiba, hogy nem vette figyelembe e közbeszólásokat, mert hiszen ezek enyhitő körülményként kellett volna hogy szere­peljenek. Ha valakit büntetlenül igy aposztrofál­hatnak, akkor azt, akit a mentelmi bizottság elé utasítottak, sokkal enyhébben kell kezelni. Teljesen igaza volt a mentelmi bizottságnak, hogy annak mérlegelésébe, vájjon a két közbe­szólót elitélje-e, nem bocsátkozott bele, mert a mentelmi bizottságnak ehhez nem is volt joga, miután ennek a két t. képviselő urnák ügye nem utasittatott a mentelmi bizottság elé. (Kováts­Nagy Sándor : Nem is tudott róla, szóba sem kerülhetett !) Ne méltóztassék nyitott kaput dön­getni. Elismerem, hogy a bizottság helyesen járt el, nem tehetett mást, de azt megtehette volna, hogy felszólaltak volna a bizottságban és azt mond­ták volna : kérem, ilyen inzultusok érték ezt a képviselő urat, ennélfogva mi sokkal enyhébben Ítéljük meg az eljárását. Elismerik ugyebár, hogy én most meglehetősen objektiven beszélek. Egyetlen remedium van itt. (Esztergályos János: Hogy a ministerelnököt is kizárják !) Én nem akarok itt, mint vádló fellépni, én az igaz­ságot és az igazságszolgáltatást keresem. Itt erre egyetlen mód van, és ezért az elnök úrhoz fordulok, Az elnök urnák a házszabályok értelmében joga van ezt az intézkedést megtenni és ezáltal az ellenzék teljesen igazolt felháborodását és meg­ütközését enyhiteni és megszüntetni. Mert bocsá­natot kérek, az még sem járja, hogy mi itt mint­egy a pofozógépei legyünk az egységespárt sze­szélyének, hogy velünk mindent meg lehessen csinálni és hogy — nines ugyan semmiféle alapom arra, hogy mostani magaviseletük után itélve ezt feltételezzem — ugyanaz, amiért az ellenzék közül bárkit a mentelmi bizottság elé állítanak és^ a legszigorúbban megbüntetnek, odaát szabadság­iéval legyen arra, hogy ilyen súlyos sértéseket képviselővel szemben el lehessen követni. Elnök: A képviselő ur beszédideje lejárt. Kérem szíveskedjék beszédét rövidesen befejezni. Rakovszky István : Nem kérek meghosszab­bítást, bevégzem szavaimat. Nem tudtam, hogy ez a felszólalá s is időhöz van kötve. (Zaj a szélső­baloldalon. — Malasits Géza : Bilincset a képviselők szájára ! Pikler Emil : Frankot korlátlanul lehet hamisítani, de bessélni nem lehet korlátlanul !) Elnök : Csendet kérek ! Rakovszky István : Bocsánatot kérek, ugy értesülök, hogy ez a felszólalás nincs időhöz kötve, de ennek ellenére sem fogom a Ház türelmét tovább igénybe venni. Csak egyet mondok és ezt azoknak mondom, akik nekem idekiáltották : csinálunk még jobb házszabályt ! Szabó (Imre : Csukják be az épületet és dobják a Dunába a kulcsot !) Á házszabályok csak annyit érnek, amennyit az elnök ér. Jó elnök kezében a leg­rosszabb házszabály is kitűnő és a legkitűnőbb házszabály is rossz rossz kezelés mellett. (Héjj Imre : Amilyen jó a képviselőház !) A jó képvi­selőháznak három feltétele van : a tiszta válasz­tás, az igazságos, jó kormány és a jó, igazságos, részrehajlatlan, pártatlan elnök. Ha ez a három feltétel megvan, minden képviselőház jó lesz. Kérem az elnök ur intézkedését a Farkas t. képviselő ur által bejelentett két ügyben és abban az ügyben is, amelyet én is anélkül, hogy a durva szavakat megismételtem volna a Ház előtt, elő­terjesztettem. Kérem a t. elnök ur intézkedését, hogy ezáltal elégtételt adjon annak a másik kép­viselőnek, aki szerencséjére vagy szerencsétlen­ségére nem ministerelnök is egyszersmind. Elnök: Propper Sándor képviselő ur a ház­szabályokhoz kér'szót. A szó megilleti. Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! Mindenek­előtt szóvá kell tennem a házszabály ama részé­évé február hó 19-én, pénteken. 42a nek kezelését, amely a házszabályvitára vonat­kozik. Ma reggel a tanácskozás kezdetén a ház­szabályokhoz kértem szót és az elnök ur ezt tőlem megtagadta. A házszabályok értelmében ehhez joga van. Én azonban azt hiszem, hogy a ház­szabálynak ilyen türelmetlen kezelése nem alkal­mas arra, hogy a megfelelő tárgyalási atmoszférát létrehozza. Különben is az én felfogásom az, hogy minden ilyen szabadságjogi kérdést nem szűkítő, hanem kiterjesztő értelemben kell magyarázni ;és alkalmazni. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Negyedik esztendeje figyel­jük, hogy itt a tárgyalások vezetése körül valahol hiba van. Gondoltunk már arra is, hogy talán valamilyen építési vagy akusztikai hiba az, amely az elnökséget gátolja abban, hogy mind a két részre egyformán mérjen. (Ugy van ! a szélsőbal­oldalon.) Nem volt alkalmunk megvizsgálni a termet, sem annak akusztikáját az elnöki emel­vényről, mert mi itt lent és egy oldalon ülünk. De ha nincs épitési és nincs akusztikai hiba, akkor valami más hibának kell lennie, mert viszont tapasztaljuk, tények alapján, hogy a ház­szabályok alkalmazása a két oldal felé nem egy­formán, nem egyforma igazságosan történik. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha volna ráérő időm és elővehetnem a napló­kat, ha megállapíthatnám a nemzetgj^ülés össze­ülése óta a legutóbbi összekoccanásig a különböző közbeszólásokat, a különböző gorombaságokat s az azok nyomán járó elnöki intézkedéseket, akkor, azt hiszem, konstatálni lehetne, hogy az arány körülbelül ugy viszonylik, mint 99 : l-hez, vagyis a provokáció túlnyomó nagy része — ezt meg­állapítom és ezt igazolják a naplók — rendszerint a túlsó oldalról történik. (Derültség és ellen­mondások jobbfelől.) És itt kejl arra utalnom, hogy valahol hibának kell lennie, mert ezt az elnökség soha nem észleli, vagy csak a legrit­kább esetben, viszont erről az oldalról — bár itt rendszerint csak rezonanciája van a túlsó oldal­ról jövő sértéseknek (Egy hang jobbfelől: Ez sem igaz ! Fordítva van !) — mindent a leggyor­sabban észrevesznek, gyorsirási jegyzetekből két­három másodperc alatt konstatálnak, ha arra szükség van, és nyomban következik a megtorlás előzetes intézkedése és utána mindjárt a legsú­lyosabb megtorlás. Sokszor történt hivatkozás arra, hogy a ház­szabályok szigorítását más nemzetek parlament­jeinek szigorú házszabályai indokolják. Hivat­koztak nevezetesen többen az angol példára. Erre Rakovszky István t. képviselőtársunk megadta a választ. Mi szó nélkül elfogadjuk az angol parla­mentáris viszonyokat az angol szigorú házszabá­lyokkal együtt, soha nem lesz kifogásunk az el­len, hogy itt szigorú házszabály lesz, ha módunk van konstatálni azt, hogy ez a nemzetgyűlés vagy későbben a képviselőház valóban kifejezi a nem­zet többségének akaratát, ha konstatáljuk azt, hogy a választások alkotmányos utón, terror nél­kül, befolyás nélkül mentek végbe, természetesen titkos szavazással. (Ugy van! a baloldalon.) A harmadik kellék pedig nemcsak az, hogy jó elnök legyen, nemcsak az, hogy az elnöklést pártatlanul végezzék, hanem az is, hogy az elnök semmiféle pártnak tagja ne lehessen. Erre én már erről a helyről többször utaltam és ha a t. túlsó oldal hivatkozik az angol példára, én is bá­torkodom az angol példára hivatkozni. Az angol Speaker nem tagja semmiféle pártnak, sem a kormánypártnak, sem valamelyik ellenzéki párt­nak ; a Chairman, a második elnök, a bizottsá­gok elnöke tagja ugyan valamelyik pártnak, a Speaker azonban, akinek a fő hatalom van a ke­zében, semmiféle pártnak tagja nem lehet. De még elnökségének megszűnése után sem léphet

Next

/
Thumbnails
Contents