Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-510

A nemzetgyűlés 510. ülése 1926, helyreálljon! (Lendvai István: Mindig hazug, mert szód! — Zaj.) Szabó Imre: Az ellenforradalom idejében, de később is sokáig azzal a váddal illettek bennünket, közöttünk különösen... (Zaj a balközéven és a szélsőbaloldalon. — Zsirkay János: Egy sütő, akinek nincs sütnivalója!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Méltóztassék ezeket a szellemeskedéseket a Házon kivül elintézni! (Lendvai István: Hiszen még ha szellemesek lennének! — Zaj és derültség a jobboldalon. — Saly Endre: Cegléd megmondaná! — Lendvai István: Legyen szerencsém Cegléden!) Lendvai képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Saly Endre: Megkérdeztem tőlük vasárnap! — B. Podmaniczky Endre: Szivesen látja vendégül!) Csendet kérek minden oldalon! (Zsirkay János: Nem lehet, nincs kóser koszt Cegléden!) Szabó Imre: ...Peyer kén viselőtársunkat illették huzamosabb ideig azzal a váddal, hogy annakidején a kommün összeomlása után ő szöktette meg Kun Béláékat. Ezt az aljas vádat mi minden alkalommal, akárhányszor szóbakerült, megcáfoltuk. Minden dokumentumot erre vonatkozólag igyekeztünk felhajtani és előtárni. Igaz, hogy a másik oldalon, ahonnan ezzel a váddal' illettek bennünket, szintén hasonló módon igyekeztek dokumentumokat keriteni, de nem sikerült. Nyilvánvaló országvilág előtt, hogy Kun Béláék megszöktetéséhez semmi köze nem volt a Kun Béláékat követő Peidl-kormánynak, még kevésbé Peyer képviselőtársamnak, mert hiszen a megszöktetés ténye tulaj doniképen külföldi tényező, az akkor ittlévő külföldi megbizottak rendelkezésére történt. Már most, t. Nemzetgyűlés, bár ez a kérdés már régen tisztázva van, ez az öreg ur mégsem átallotta, hogy munkásemberek megtévesztésére az ő közérdekű leveleiben állandóan és továbbra is azt a rágalmat szórja a közvéleménybe, hogy Kun Béláék megszöktetésében Peyer képviselőtársam, a bányamunkások szövetségének titkára bűnös. Ezért ^ a rágalmazásért Peyer képviselőtársam biróság elé állította Gálocsyt s épen ez az, amit szóvá akarok tenni. Mint látják, t. képviselőtársaim, ha Peyer képviselőtársam megy el a bírósághoz igazságát keresni, akkor a biróság megállapitj cl Si vádló jóhiszeműséget és egy enyhe gesztussal el van intézve a kérdés. Ha Gálócsy megy el a bírósághoz becsületét reparálni, akkor ime, — mint a példa is mutatja — akár tud bizonyítani, akár nem, a vele szembenállónak legalább is nincs igaza. T. Nemzetgyűlés! Ha igy mérnek, akkor azt hiszem, a bírósági intézkedés nem válthatja ki belőlünk azt az érzést, hogy megnyugvással vesszük tudomásul a biróság intézkedéseit. Itt is l'átjuk, hogy még egy egyszerű törvényszéki tudósitás is amelyben nincs egyéb, mint legfeljebb az illetőnek gúnyolása, elég arra, hogy az egész ügyészi, bírói apparátust megmozgatva, Gálócsy Árpád rendelkezésére álljon. Csak azért szólaltam fel, hogy ismételten tiltakozásomat jelentsem be az ellen, hogy a nemzetgyűlés Gálócsy urnák rendelkezésére álljon, és segitsen neki becsületének reparálásában. Tisztelettel kérem a nemzetgyűlést a jelentés visszautasítására és kérem, hogy Vanczák János mentelmi jogát ez ügyben ne függessze fel. Elnök: Kivan még valaki szólani? Malasits Géza: T. Nemzetgyűlés! Soha nem volt kifogásom az ellen, hogy ha valaki valakit rágalmaz, az biróság elé álljon. Ebben az esetem február hó 19-én, pénteken. 419 ben sem volna kifogásom, ha nem olyan személyiségről volna szó, akit alaposan ismerek és biztosan tudom, hogy ha a nemzetgyűlés többsége ismerné ennek a gentlemannek jellemét, egy percig sem járulna hozzá ahhoz, hogy tisztességes ember ezzel az úrral a biróság elé álljon. Gálócsy Árpád egy vén, szenilis marazmusban szenvedő ember, aki amellett, hogy vén fecsegő... (Nagy zaj a jobboldalon. — B. Podmaniczky Endre: Hogy lehet ilyet mondani a nemzetgyűlésen! — Propper * Sándor: Ugy látszik, hogy ismeri! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! A képviselő urat ezért a sértő kifejezésért rendreutasítom. Malasits Géza: Megmondtam én már kint is ennek az urnák, de ő óvakodott attól, hogy engem a biróság elé állítson azért, amit mondtam. (Héjj Imre: Ha elmondaná a lapjában, magát állítaná a biróság elé!) Még egyszer kijelentem, hogy hajlandó vagyok kint is elmondani! (Felkiáltások jobb felől: Tessék, mondja el!) Ha valaki meggyőződésből, velem ellentétes világnézetű meggyőződésből kifolyólag támad bennünket szociáldemokratákat, én vagyok az^ utolsó, aki ezért bántaná vagy követ dobna rá, mert ahogy én nem hagyom magamnak előirni, hogy az én világnézetemből kifolyólag hogyan támadjak meg valakit, mástól is elvárom ugyanazt, vagyis tisztelem mindenki meggyőződését, ha ez még annyira ellentétes is az enyémmel. Ha Gálócsy Árpád tiszta meggyőződésből fakadólag támadna bennünket, szociáldemokratákat, még akkor is, ha egyéneket támadna, nekem semmi kifogásom sem volna az ellen, hogy ha valaki őt megbántja, az biróság elé állíttassák. De itt nem erről van szó. Itt nem egy meggyőződésében megrögzött ember — mondjuk igy — támad folytonosan makacsul egy politikai pártot; itt nem egy meggyőződéses ember folytat Don Quijote-i harcot a szociáldemokrácia ellen; itt nem arról van szó, hogy egy konzervatív világnézetben megöregedett ember harci bárdot vagy kardot vesz és vadul hadakozik a szociáldemokrácia ellen. Itt szimplán arról van szó, hogy ez a Gálócsy valamikor bányamérnök volt és mint bányamérnök nem valami jól bánt a munkásaival, ugy hogy munkásaival szemben tanúsított magatartása miatt, másrészt azért, mert a mesterségét sem értette valami tökéletesen és jól, a bányamérnökségből kikopott. Egyideig a Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületben talált kosztot és hajlékot, azonban tudatlansága miatt onnan is kikopott. (Mozgás jobbfelől.) Hogy valahogyan meg tudjon élni, a belügyminister ur szubvenciójával, nemkülönben a bányavállalatok által neki juttatott g'arasokból kiadja a Közérdekű Leveleket. Ezek egyetlenegy célt szolgálnak: a szociáldemokráciát piszkolni és a bányamunkásoknak a kapitalisták elleni egységes fellépését valamiképen megzavarni. Itt a Ház szine előtt szólitok fel mindenkit a Ház igen tisztelt tagjai közül, bármilyen pártállásu legyen is, legyen bár legszélsőbb konzervatív, jobboldali ember, hogy nyugodtan olvassa el ezeket a közérdekű leveleket; azokban egy épkézláb, egészséges mondatot, egészséges érvet a szociáldemokrácia ellen még nagyitóüveggel sem tud felfedezni. Nagyon erős fantázia kell annak megállapításához, hogy ezek a cikkek alkalmasak arra... (Zsirkay János: Le kellene szerződtetni Bothenstemt, mint stilizátort. — Rothenstein Mór: Ping-Pongráe mester! — Zsirkay János: Ha csak ennyi az egész, majd Rothenstein Móric elintézi !) 62*