Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-510
412 A nemzetgyűlés 510. ülése 1926 gon már hallatlanul túlnőtt a bizantinizmus, az örök Kóma, amely saját vesztébe rohan ily módon. Egész Európában nincs talán annyi sajtópör, annyi kormányzósértés és felségsértés, annyi a nemzet megbecsülése elleni vétség egy negyed évszázad alatt, mint amennyit nálunk mesterségesen gyártanak egy esztendő alatt. Méltóztassék nekem megmagyarázni, miért van erre szükség, mikor a tendencia nincs meg, miért kell sértéseket mesterségesen gyártani, miért kell a bizantinizmust olyan magas fokra fejleszteni, miért akarnak a bírák, testületek és a közigazgatás állandóan jó fiuknak mutatkozni, és olyan alapon érvényesülni, hogy fitogtatják felfelé, hogy ők védelmeznek mindent és mindenkit nem létező támadások ellen 1 ? Nem arra valók a különleges intézkedések, hogy mesterségesen hozzanak létre sértéseket, nem arra valók, hogy a bizantinizmust kifejlesszék, nem arra valók, hogy a nemzetet mesterségesen, szisztematikusan kettéválasszák sértőkre és sértettekre, amikor erre nincsen szükség, nincs alap, nincs tendencia, amikor ezt a hajánál fogva ráncigálják elő csak azért, mert kedves emberek akarnak lenni, a kivételes intézkedések alapján privát diligeneiából akarnak külön érdemeket szerezni felfelé. (Graeffl Jenő: Komolyan maga sem hiszi, amit mond!) Én, t. képviselő ur mindent hiszek, amit mondok. Mindenki önmagából indul ki, ugy látszik ön szokta nem elhinni, amit mondani szokott. (Mozgás jobbfelől. — Esztergályos János: Minden józaneszü ember tudja ezt!) Felvetem a kérdést, vájjon jogos-e hét esztendő után amnesztiát kérni 1 ? Hiszen az 1871-iki párisi kommün után szintén hét esztendő múlva likvidálták az ellenforradalmat, s hét esztendő nmlván már nyoma sem volt a párisi kommün hatásainak s általános amnesztiát hirdettek, pedig az majd egy fél évszázaddal régebben volt és a világ egy reakciós áramlatban fetrengett. A reakció minden tartó oszlopa épen állott, mégis egy fél évszázad megváltoztatta valamennyire a közszellemet, az európai politikai atmoszférát. Hát bűn és a nemzet megbecsülése ellen való vétség az, ha hét esztendő múlva amnesztiát követelnek a forradalmi üldözötteknek, akiket olyan alapon Ítéltek el, hogy nem bírói munkára kényszeritettek kivételes rendelkezésekkel biróságokat, amit az igazságügyminister ur állapit mee\ Nem jogos-e ez, különösképen akkor, mikor ezt az egyenlő elbánás elve alapján kérik és követelik, az egyenlő elbánás alapján, amikor való igaz, hogy gyilkosok szabadon járnak és még csak az előzetes nyomozás kényelmetlenségeinek se tették ki őket, amikor házhoz szállították részükre az amnesztiát, amelyre azt mondták, fütyülünk rá. amikor Héjjas Iván, akiről bírói nyomozat állapította meg, hogy 53-szoros gyilkosság terheli a lelkét, szabadon jár; nem jogos-e ekkor azt követelni, hogy olyanok, akik a forradalomban — mondjuk házbizalmi férfiak voltak, vagy végrehajtottak parancsokat, melyek az akkori uralgó rendszer részéről adatiák ki — amnesztiát kapnának, amikor — mondom — amnesztiáit gyilkosok az utcán megfogják a rendőröket és magukat bemutatva, »brittanniás halálra itélt tiszt vagyok és leharapom a fejedet zsaru« kiáltással hatóság elleni erőszakot követnek el és ezért semmi bántódásuk nem történik. Amidőn az üldözöttek egyenlő elbánást követelnek tisztességes formában, akkor nem az az eljárás, hogy az illetőket kiszolgáltatják a bíróságnak, hanem az az eljárás, hogy a legalaposabban és a leghatáro'. évi február hó 19-én, pénteken. zottabban megállapítják, hogy annak a követelésnek vájjon van-e alapja. Azt fogják önök ezzel szemben állítani, hogy ott a bíróság, majd az igazságot szolgáltat. Hivatkoztam az imént arra a bizantinizmusra, amely az egész magyar közéletet, sajnos, elöntötte és elárasztotta. Hivatkozom arra, hogy a birósági gyakorlat szerint ujabb időkben nem engednek bizonyítást, hanem mindent a birói kognicióra bíznak. E tekintetben nekünk^ sajnos, igen szomorú tapasztalataink vannak. Ezt egészen nyíltan és őszintén meg kell mondani. Nem először mondjuk, állandóan hajtogatjuk. Ha pedig a mentelmi bizottság ilyen könnyedén jár el kérdésekben, ha valóban azt gyakorolja balfelé, hogy minden kikért képviselőt meggondolás és megfontolás nélkül kiad, amit itt Nemes Bertalan képviselőtársunk fejezett ki ugyanezekkel a szavakkal, akkor gondoskodjék a törvényhozás, vagy a kormány arról, hogy a bíróság a bizonyítást minden esetben köteles legyen megengedni. Akkor olyan irányban kell átdolgozni a büntetőtörvénykönyvet, — még pedig sürgősen — hogy minden fél pártállásra, társadalmi állásra való tekintet nélkül 100%-os bizalommal járulhasson a^ bíróság elé. Amíg ez nem áll fenn, ne méltóztassanak csodálkozni azon, ha az üldözött osztály a maga intézményeit, a maga létét ugy védelmezi, ahogy védelmezni tudja törvényes keretekben és törvényes formák között. Ebben az esetben semmiféle alapja nincs a büntető eljárásnak. Ugy látszik, hogy á bizantinizmus egy megnyilvánulása utján valakik megint érdemeket akarnak maguknak szerezni, esetleges dicséretet, vagy kormányfőtanácsosi kinevezést, vagy esetleg előléptetést. Annak azonban legyenek határai, hogy ártatlan embereket üldözzenek. Ezek alapján kérem, hogy a mentelmi bizottság jelentését ne méltóztassanak elfogadni. Elnök: Szólásra következik'? Petrovits György jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Nemzetgyűlés! A mentelmi bizottság 889. számú jelentését, amelyben a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen elkövetett vétséggel gyanúsított Vanezák János t. képviselőtársunk mentelmi jogának a felfüggesztését javasolja a mentelmi bizottság, magamévá tenni nem tudom. Nem tudom pedig azért, mert ennél a mentelmi bizottsági jelentésnél is már a sokszor megismétlődött esetet látjuk. A jelen esetben is elsősorban is a zaklatás kétségtelen jeleit látom fennforogni, másodsorban pedig a mentelmi bizottság jelentése nincsen olyan módon előkészítve, hogy az lehetővé tenné a képviselők részére a megfelelő elbírálást. A kinyomatott jelentésben egyáltalában nincs semmi az inkriminált cikkből, csak a cikk tartalma olvasható, ezért nem tudja megállapítani a hozzászóló képviselő, hogy tényleg fennforog-e a magyar nemzet, vagy a magyar nemzet megbecsülése ellen elkövetett vétség, vagy sem. Az nem elegendő, amit itt az előadó nr csinál, hogy a cikkből kiragad egy részletet és azt felolvassa a nemzetgyűlés szine előtt, mert habár egy hallásra is véleményt tud alkotni magának bizonyos dolgokból az ember, de amidőn valamit^ olymódon hall, hogy a cikkből csak bizonyos rész van kiragadva és az egész cikk ismertetve nincs, semmi körülmények között nincs abban a helyzetben egy törvényhozó, hogy megfelelő módon tudjon véleményt nyilvánítani és nyugodt lélekkel tudja azt mondani, hogy a mentelmi jog felfüggesztéséhez hozzájárul-e vagy sem. Kifogásoltuk mi ezt már több izben, s
