Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-510

406 A nemzetgyűlés 510. ülése 1926. kapitány és mert az illető ellenzéki képviselő, épen a szociáldemokratákhoz tartozik, termé­szetes dolog, hogy a mentelmi bizottság nem mondta ki a mentelmi jog megsértését. Ellen­ben, mivel a mentelmi bizottság igy kezeli az ügyeket, ezzel lovat adott Szentmiklóssy kapi­tány alá, aki azután bátorságot vett magának arra, hogy egy jobboldali szélsőséges lapban még külön is támadást intézzen az ellen a szociáldemokrata párt ellen, amely párt egyik tagjának pofonokat igért. Erre válaszol azután a Népszava egy igen enyhe cikkben. Újból felolvasom a cikket, tes­sék megbírálni, van-e benne rágalmazás, be­csületsértés. Ismétlem, a mentelmi bizottság nem mondta ki a mentelmi jog megsértését, sőt biztatja ezt a kapitányt, hogy csak járjon azon az utón, amelyen járt, erőszakoskodjék, terrorizáljon, tapossa lábbal az egyesülési és gyülekezési jogot, csinálja vigan ezt tovább; s ő nekimegy a szociáldemokrata pártnak s az illető képviselőnek s rágalmazás címén eljá­rást indít. Erre a mentelmi bizottság kiadja a képviselőt és módot nyújt arra, hogy ez az ül­döztetés tovább folyjék. Tessék meghallgatni a cikket »Ki az a Szentmiklóssy 1 ?« ennyiből áll az egész. (Olvassa): »A nemzetgyűlés október 7-iki ülésén Szabó Imre elvtárs, nemzetgyűlési képviselő, az inter­pellációjában elmondotta, hogy egy Szentmik­lóssy László nevű rendőrkapitány milyen durva módon sértette meg mentelmi jogát. Szabó elvtárs a kistarcsakörnyéki választóival gyűlést hivott egybe és erre Szentmiklóssy rendőrkapitány egész csendőri és rendőri had­sereget vonultatott föl, különben egész maga­tartásán látszott, hogy mindenáron ürügyet keres a gyűlés betiltására. Ezt a szándékát vé­gül is keresztül vitte olyan brutális módon, ! hogy csak a választók higgadtságának volt J köszönhető, hogy komoly baj nem történt. Mi- | után pedig Szabó elvtárs eltávozott az ülésről, kijelentette Szentmiklóssy, hogy ő nem törődik a mentelmi joggal, mert ennek ellenére is meg fogja pofozni Szabó elvtársat. Szabó elvtárs interpellációját a baloldalon naey felháboro­dással fogadták és különösen elvtársaink tettek megjegyzéseket Szentmiklóssy magatartására. A rendőrkapitány ur most az »Akasztófauj­ság«-ban nyilatkozik és hetykén arról beszél, hogy képviselő elvtársaink ismételjék meg a parlamenten kivül a róla való véleményüket. Utána néztünk, hogy kicsoda is ez a nagy­hangú ébredő-rendőrkapitány és csak ugy fut­tában a következő érdekes dolgokat állapitot­tnk meg róla: Szentmiklóssy ur az októberi forradalom előtti időkben a rimaszombati rendőrségről került át Ea-erbe. Itt érte a pro­letárdiktatúra, amelynek a most »ébredő« rend­őrkapitány ur lelkes hive volt. A rózsahegyi kerületi vörös őrségnél teljesített lelkiismere­tes szolgálatot mindvégig. A proletárdiktatúra bukása után — az ilyen emberek egyéniségére jellemzően — egyszerre dühös ellenforradal­márrá vedlett át és kegyetlenül üldözte azokat, akikkel együtt szolgálta a diktatúrát. Ö elnö­költ az éjjeli különitményi kihallgatásoknál és hogy milyen működést fejtett ki. arról a Nér>­szava annak idején egyik cikkében megemlé­kezett. Szentmiklóssy a munkásság üldözését a román katonaság felhasználásával folytatta stb.« j Tudiuk róla, vannak adatok, amelyekkel j be tudnók' bizonyitani. bogv ez a Szentmikló^sv < kapitány ur mint salgótarjáni kapitány is kü- j lönös érdemeket akart szerelni előmenetele j érdekében azzal, hogy a munkásságot üldözte évi február hó 19-én, pénteken. és zaklatta. Mert disztingválni kell aközött, hogy egy hatósági közeg a maga hatáskörében emberségesen jár-e el, vagy a reábizott hatal­mat ugy kezeli, hogy ezzel visszaélve egyol­dalú befolyást gyakorol és megfélemliti a la­kosságot. Már pedig ezt Szentmiklóssy kapi­tány ur bőven csinálta, ami kitűnik abból az interpellációból, amelyet Szabó képviselőtár­sunk elmondott, hogy ő egy gyűlés alkalmával egyenesen fennhangon kijelentette, — amiért semmi bántódása nem lett — hogy megpofozza a képviselőt. Mondom, a mentelmi bizottság ennek ellenére sem mondta ki a mentelmi iog megsértését. Ezzel szemben olyan közleménye­kért, amelyekben abszolúte semminemű rágal­mazás és becsületsértés nincs, pl. ha valakire azt mondják, hogy a diktatúrában részt vett, — mert lehet, hogy jóhiszemüleg, vagy talán kényszerből tette — nem lehet valakinek a mentelmi jogát felfüggeszteni. Tény, hogy vannak emberek, akik kifejezetten arra pá­lyáznak és közéleti funkciójukat, állami alkal­mazotti minőségüket és a rájuk bízott hatal­mat kifejezetten arra használják fel, hogy egy osztályt különösképen sújtsanak. Es a men­telmi bizottság módot ad arra hogy az ilyen cikkek miatt, amelyek ezt szóváteszik, üldözést folytassanak egy sajtóorgánum, jelen esetben a Népszava ellen. Kérdem, hol állunk a kritikával, ha lehet­séges az ilyen dolog, ha egyrészt a mentelmi bizottság nem torolja meg a mentelmi jog megsértését, ha az ilyen esetekben mint pl. a Szentmiklóssy esete, azt mondja ki, hogy a mentelmi jog megsértve nincs. De ez az ur to­vább csinálja ezt, még csak válaszolni sem le­het neki a sajtóban és tűrni kell azt, hogy egyes emberek garázdálkodjanak és tapossa­nak embereken, pártokon, eszmei irányzatokon, ha ez nekik épen ugy tetszik. Ha a nemzetgyű­lés ebben az esetben, mint számtalan ilyen esetben belemegy abba, hogy a mentelmi jogot felfüggessze és kiadja a szerkesztőt, ez olyan mérvű politikai zaklatást teremt meg a sajtó terén, amely tűrhetetlenné teszi a magyaror­szági sajtóviszonyokat. T. közbeszóló képviselőtársam azt mondta, hogy mindenki vállalja a felelősséget azért a cikkért, amelyet irt. Ez az álláspont helyes. Tessék azonban olyan atmoszférát teremteni, amely lehetővé teszi, hogy a kritika szabadon elhangozhassák. Tessék lehetővé tenni, hogy a közigazgatás, az ügyészség egyes emberek önkénykedését ne érvényesítse ugy, hogy a politikai üldözés a sajtón keresztül rendszerré váljék. Önök az ellenkezőjét teremtik meg, amivel kiváltják a védekezést is, mert termé­szetes, hogy az ilyen rendszer ellen védekezni kell. Sohasem a tünet az, amit vizsgálni kell, hanem az ok, amelyből a tünet fakad. Itt ar­ról van szó, hogy a nemzetgyűlés, a nemzet­gyűlés mentelmi bizottsága a sajtódeliktumo­kat ugy kezeli, hogy akármivel jönnek ide, egyszerűen kiadja a képviselőket. Közönséges kritikai szellem nyilatkozott meg ebben a cikkben, amely nem szolgált mást. mint egy más megvilágításban elmondani a dolog értel­mét. Ebben mégis becsületsértést látnak és azok, akik igy védve vannak a törvényhozás állal, természetszerűen szabadon folytathatják működésüket, azoknak szabad a sajtóban min­den, végezhetik a maguk munkáját, de az ellenkezőt állítani nem lehet, nem szabad. Nagyon kérem a Nemzetgyűlést, ne abból a szűk látókörből intézze ezt a kérdést, hogy mert Vanczákról, a Népszaváról, a szociálde­mokrata pártról van szó, tehát ki kell adni. Számoljanak azzal, hogy a mentelmi jog ilyen

Next

/
Thumbnails
Contents