Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-510
A nemzetgyűlés 510. ülése 1926. lanyha kezelésével bebizonyítják, hogy nem vizsgálják objektíven a dolgokat, mert igy — egyszer majd időt veszünk magunknak erre — rendre ki lehet mutatni, hogy például hány felmentés van ilyen esetekben, amikor az illető képviselőt kiadta a mentelmi bizottság és hány olyan kicsiny ügy van, amelyben egyáltalán semmi büntetés nem jár, tehát nyilvánvalóan kitűnik a politikai zaklatás. Ha ezeket az eseteket mind felsorakoztatjuk, akkor kitűnik majd, hogy a Ház többsége, az egységespárt olyan lanyhán kezeli ezt a kérdést, hogy ha ellenzékiről, szocialistáról van szó, akkor nem is vizsgálják, nem is törődnek vele, hanem a mentelmi bizottság minden további nélkül a kiadatást javasolja és a kiadatás megtörténik. (Esztergályos János: Számoljanak elmúlásukkal !) Kérem a t. Nemzetgyűlést, ne ezen a felfogáson keresztül intézze el ezeket az ügyeket. Tessék elhinni, a szociáldemokrata munkásmozgalmat és a Népszavát ezzel nem fogják letörni. Legyenek nyugodt tudatában annak, hogy ezzel nem _ fogják tönkretenni ezeket. (Propper Sándor: Épen a miatt nyugtalankodnak!) Legyenek nyugodtak, hogy ez az üldözés csak erősiti ezt az irányzatot, mert azokat a büntetéseket, amelyeket rájuk szabnak, elő fogják kaparni, még ha a bőrük alól veszik is, vagy a föld alól teremtik is elő. Meg fogják találni a lehetőségét, hogy a maguk szervezeteit, a maguk orgánumait, a maguk irányzatát fentartsák. Erre van elég példa^ és ha nem tudnának elég példát, nézzenek végig az elmúlt hat esztendőn, nézzenek végig a Bánffykorszakon, a Perczel-féle üldözéseken. Nem jobb és előnyösebb-e az állam szempontjából, ha a társadalom rétegei közelebb jönnek egymáshoz, mintha ilyen igazságtalan ténykedésekkel bizonyítják, hogy egyoldalúan mérlegelik a kérdéseket és csak azért, mert szocialistáról van szó, hoznak ilyen döntéseket. Mi legjobban szeretnők, ha ezek az esetek nem ismétlődnének, mert ezek olyan kirivóan, nyilvánvalóan visszataszitóak és annyira kiváltják a másik oldalon az ellenállást, hogy csak jobban szétválasztják a különböző társadalmi rétegeket és különösen az ellenzéki és a kormánypárti irányzatot. A politikai okosság is azt parancsolná, hogy ilyen esetekben, amelyek lényegtelenek, amelyek sem közrendészeti, sem egyéb állami szempontból egyáltalán nem fontosak, ne méltóztassék ezeket az ügyeket csak egyszerűen blankettaszerüen elintézni és kiadni a képviselőket. Ez nézetem szerint ol3 r an politikai baklövés, amilyet egyetlenegy kormányzati többségnek sem volna szabad elkövetnie. Kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy vesse el az előadó javaslatát. Elnök: Szólásra következik! Perlaki György iegyző: Szakács Andor! Szakács Andor: T. Nemzetgyűlés! Én teljes mértékben csatlakozom Farkas képviselőtársamnak most ismertetett indítványához és fel akarom hivni a t. Nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy az a megkeresés, amely Vanczák Jánosnak ebben az ügyében érkezett a nemzetgyűléshez, egyáltalán nem is szabályszerű. Megnéztem az iratokat. Az iratokból kiderül, hogy a rendőrség magát Vanczák Jánost meg sem kérdezte aziránt, hogy ki a cikk szerzője. Vanczák János tehát egyáltalában nem is lehetett abban a helyzetben, hogy erre a kérdésre a nyilatkozattételt megtagadja. Méltóztassék megnézni az iratokat. Az van ott elbeszélve, hogy a Népszava szerkesztőségében megjelent egy detektív és megkérdezte a évi február hó 19-én, pénteken. 407 Népszava titkárát, — Vanczák Jánosnak leadott üzenetben — hogy ki irta a cikket. Az volt az üzenet, hogy Vanczák János erre nyilatkozzék. Vanczák Jánossal a detektív egyáltalában nem is beszélt, hozzá kérdést nem intézett, a titkárnál tovább nem ment. A titkár azt mondta neki, hogy Vanczák elvtárs nem szándékozik megnevezni a cikk szerzőjét. Ezt a detektív elégnek tartotta, eljárásának ezzel az eredményével visszatért a rendőrfőkapitányságra és bekövetkezett az, amit Farkas képviselőtársunk elmondott, azóta folyik ennek a dolognak blankettaszerü elintézése. Bocsánatot kérek, ha a rendőrség nem teljesítette azt a kötelességét, hogy személyesen Vanczák Jánost kérdezze meg, ki irta a cikket, hogy Vanczák János tagadó nyilatkozatát jegyzőkönyvbe vegye és azután intézze az ügyészség ide a megkeresést, akkor teljesen hiányzanak a jogi előzmények egy képviselő mentemii jogának felfüggesztésére. Abban a véleményben vagyok, hogy a nemzetgyűlés ezt a mentelmi megkeresést érdemleges tárgyalás alá egyáltalában nem is veheti, hanem vissza kell utasítania azzal, hogy a rendőrség s az eljáró nyomozó hatóságok teljesítsék szabályszerű forma szerint törvényben előirt kötelességüket. Indítványozom, hogy ezt a mentelmi megkeresést ebből az okból utasitsa vissza a Ház. Elnök: Az előadó ur kíván szólni. Nánássy Andor előadó: T. Nemzetgyűlés! Szakács Andor képviselőtársam felszólalására vonatkozóan van szerencsém bemutatni a hivatalos jelentést, amely szerint szabályszerűen nyomozták a cikk szerzőjét. Teszársz Kálmán párttitkár, mint aki arra jogosított, (Zaj és ellenmondás ok a szélsőbáloldalon. — Szakács Andor: Miért jogosított? Hol van az ügyvédi meghatalmazás?) kijelentette a rendőrhatóság előtt, hogy a cikk szerzőjét csak a tárgyalás folyamán fogják megnevezni. (Pikler Emil: Nem Vanczák jelentette ezt ki! — Melczer László: Ö a felelős! — Zaj.) A rendőrség szabályszerűen folytatta le a nyomozást, szabályszerűen járt el, amikor pedig a lap nem nevezte meg a cikk szerzőjét, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Szakács Andor: De a szerkesztőtől nem kérdezték! Nem a párttitkár a szerkesztő!) akkor nem tehetett mást, mint hogy sajtójogilag felelőssé tette a felelős szerkesztőt. Elnök: Szólásra következik? Héj.i Imre jegyző: Perlaki György! Perlaki György: T. Nemzetgyűlés! Farkas István t. képviselőtársam felolvasta a Népszava cikkét. Őszintén mondva szerencsétlenségnek tartanám, ha egy rendőrtisztviselő ilyen kitételekért nem indítaná meg az eljárást. Egyébként Farkas István t. képviselőtársam a beszédében is ellenmondásba került, mert a cikk azt állítja, hogy az illető rendőrtisztviselő lelkes híve volt a proletárdiktatúrának, azt lelkesen támogatta a képviselő ur, pedig beszédében azt mondta, hogy lehet, hogy kényszer hatása alatt tette ezeket a dolgokat. (Propper Sándor: Ebben nincs ellenmondás! Hol van itt ellenmondás?) A cikk és Farkas István képviselő ur állítása között igenis ellenmondás van, mert más lelkesen támogatni valamit és más valamilyen irányzatot kényszerből szolgálni. Kényszerből szolgáltak nagyon sokan, akiket fel is ^ mentettek, de lelkesen szolgálni ezzel ellentétes fogalom és egészen más. Senkinek nincs szándékában ezekből az ügyekből kifolyóan a Népszava ellen támadást intézni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Erre vonatkozóan csak a következőket említem meg.
