Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-509
3Ô6 A nemzetgyűlés 509. ülése 1926. tűnjék fel a bűntett, hogy valójában vasúti szerencsétlenség történt. A cikk szerint Szabó Zoltán akadémiai hallgató beismerte, hogy Nagy Józsefet ő és öt társa gyilkolta meg és Soltész nevű pályaőr is azt vallotta, hogy Nagy Józseffel beszélt s a kocsis neki is azt mondotta, hogy őt a gazdászok verték halálra. Majd a cikk igy folytatja (Olvassa): »A rendőrség, miután a nyomozással teljesen elkészült, arról jegyzőkönyvet vett fel és beterjesztette az ügyészségre, utasitást kérve, hogy beszállitsák-e a gazdászokat az ügyészség fogházába ós ekkor a debreceni ügyészség vezetője — szokásunk ellenére irjuk ki a nevét, nehogy feledésbe menjen — dr. Gersits Károly, a terheltek és tanuk kihallgatása nélkül azt az utasitást adta, hogy tekintettel arra, hogy intelligens emberekről van szó, akikről nem tehető fel, hogy támadó célzattal léptek fel a kocsis ellen, a rendőrség bocsássa őket szabadon. Tehát nem támadó célból, önvédelemből ütöttek, vertek agyba-főbe, hatan, fiatalemberek egy 61 éves öregembert. Azután, amikor megint találkoztak vele, megint csak önvédelemből ütötték agyba-főbe és döftek kést a torkába. Azután megint csak önvédelemből ragadták meg őt hatan, a fiatalemberek, az öreg kocsis talán még élő testét, önvédelemből cipelték fel a töltésre és önvédelemből fektették végig a síneken, hogy a vonat gázolja el, valószinüleg szintén önvédelemből.« A bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüggés a vélelmezett bűncselekmény és nevezett képviselő személye között nem kétséges, zaklatás esete nem forog fenn, tehát javasolja a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Vanczák János nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogát ez ügyben függessze fel. Elnök: Kivan valaki szólni 1 ? Perlaki György jegyző: Szabó Imre! Szabó Imre: Tisztelt Nemzetgyűlés! Ha a sajtónak hivatása van, szerintem legelső és legfontosabb hivatása, hogy minden közhivatalnok ténykedése felett igyekezzék megfelelő kritikát gyakorolni, élénken figyelje azt, hogy nemcsak a hivatalokban, de általában az emberek együttes életében előfordulnak-e rendellenességek, (Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) igyekezzék ezeket a rendellenességeket lefaragni és minden olyan eseményt, amely nemcsak az irott törvénybe, hanem a közerkölcsbe is ütközik, vagy bármi más, az emberiség életével kapcsolatos és a közös emberi érdekeknek nem megfelelő ténykedést nyilvánosságra hozni, hogy ezeknek nyilvánosságra hozatalával lehetetlenné tegye, hogy bárki is a közös érdekek ellen véthessen. Ez a közlemény itt, amelynek inkriminálása alapján Vanczák János képviselőtársam mentelmi jogáról most szó van, semmi egyébről nem szól, mint egy ügyésznek olyan irányú ténykedéséről, amely minden jogász előtt, de laikus emberek előtt is nyilvánvalóan feltétlenül kihivja maga ellen a kritikát. Debrecenben 1924 őszén egy bestiális gyilkosság történt. Egy szerencsétlen öregembert, 61 éves öreg kocsisembert fiatalemberek megtámadtak, több izben össze-vissza vertek és végre meggyilkoltak. Hogy a gyilkosság nyomát eltüntessék, illetőleg szerencsétlenségnek tüntessék fel az öregember halálát, elvonszolták a vasúti sinekre és ráfektették, hogy a vonat elgázolja. Időközben, amig meg nem halt ez az öregember, egy vasúti őr megtalálta és beszélt is vele. A vasúti őrnek ez az öregember azt mondta, hogy ezek a fiatalemberek, tehát ezek évi február 18-án, csütörtökön. az iskolai hallgatók verték őt félhalottra. Mig a vasúti őr elment segítségért, azalatt az öreg már meghalt és igy találta meg, mire visszatért a segítséggel. Ez olyan súlyos bűneset, amelynek kinyomozását minden ép jogérzésü embernek minden eszközzel elő kell segítenie, amely adott pillanatban rendelkezésére áll. És mit látunk 1 Ahelyett, hogy az igazság kiderítését szolgálta volna az ügyész ur, nagyon enyhén, valahogy megint csak baráti alapon vagy nagyon méltányos alapon igyekezett kezelni ezeknek a gyilkosoknak az ügyét. Semmi egyébről nincs szó, mint arról, hogy megállapítása történt annak, hogy az ügyész ur törvényellenesen, szabályellenesen szabadon engedte a gyilkos urakat egyszerűen azzal az indokolással, hogy intelligens emberekről van szó, akikről nem tehető fel, hogy támadó célzattal léptek volna fel a kocsis ellen. Azt hiszem, hogy mindenki már az előadó ur hangjából is kivehette azt, hogy maga sem ért egyet ezzel a gyilkossággal és az öreg ember megölését ő sem látja szivesen. Csodálkozom, hogy a mentelmi bizottság ezt az ügyet nem alaposabban nézte át és épen azért a plénumnak azt javasolom, hogy Vanczák János képviselőtársunk mentelmi jogát ebben az ügyben ne függessze fel, mert ha még ő volna is ezért felelős, az ilyen jogos kritikát nemcsak képviselő, hanem bárki is megengedheti magának. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: Elállók a szótól! Elnök: Kiván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. (Zaj.) Felteszem a kérdést, méltóztatik- e Vanczák János képviselő ur most tárgyalt mentelmi ügyében a mentelmi bizottságnak azt a javaslatát, hogy Vanczák János képviselő ur mentelmi joga felfüggesztessék, elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nemi) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a mentelmi bizottság javaslatát elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik. — Zaj és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Kérünk ellenpróbát!) Kérem az ellenpróbát! (Megtörténik. — ' Zaj.) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szavazatokat megszámlálni. A most szavazott képviselő urakat pedig kérem, méltóztassanak állva maradni. Perlaki György jegyző: (megszámlálván a szavazatokat): Tizenkilenc! (SzabóImre: Előbb a mentelmi bizottság javaslata melletti szavazatokat _ kellett volna megszámlálni!) Elnök: Most kérem azokat a képviselő urakat, akik a mentelmi bizottság javaslatát elfogadják, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik. — Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Egyszer már szavaztak! — Felkiáltások a jobboldalon: De nem számlálták meg!) Perlaki György jegyző (megszámlálván a szavazatokat) : Harmincnégy ! Elnök: Többség. A Ház a mentelmi bizottság javaslatát elfogadta. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rothenstein Mór: Berohantak!— MelczerLászló: Ott is berohantak! — Folyta IOS zaj. — Rothenstein Mór: De ott már szavaztak! — Szabó Imre: Azt sem tudják, hogy miről van szó! — Rothenstein Mór: Automaták! — Nagy zaj. — Propper Sándor: A házszabályokhoz kérek szót!) Propper Sándor képviselő ur a házszabályokhoz kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! A plé-
