Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-509
A nemzetgyűlés 509. ülése 1926, gához. A közigazgatási bizottság határozata ellen panasszal lehet élni a közigazgatási bírósághoz.« (Drozdy Győző: Szót kérek!) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Erdélyi Aladár! Erdélyi Aladár: T. Nemzetgyűlés! Minthogy ezt az indítványt most hallottuk először és az igen komplikált dolgokat foglal magában, különösen közjogi és alkotmányjogi tekintetben is, nem mulaszthatom el, hogy bizonyos mértékig aggodalmaimat ki ne fejezzem. Mindenki, aki a gyakorlati életből tudja, hogy a hitfelekezeti iskolák miként fedezik költségeiket, tudja, hogy a különböző hitfelekezetek, illetőleg egyházközségek nemcsak iskoláiknak költségeit, hanem összes költségeiket, az egyházközség viselendő terheit egybeolvasztván, igy vetik ki a szükséges összeget az egyes hitközségi tagokra. Barabás Samu igen t. képviselőtársam indítványa szerint nincs megállapítva, hogy mennyit lehet kihasítani erre a célra a hitközségi költségvetésből. (Barabás Samu: Külön iskolai költségvetést kell csinálni!) Méltóztassék türelemmel lenni, én aggodalmaimat akarom kifejezni és nem azt ellenzem, (Halljuk! Halljuk a szélsőhaloldalon.) hogy megtaláljuk a módot arra, hogy azok, akik tehetősebbek, az iskoláztatás költségeiben részt vegyenek. Ehhez szívesen hozzájárulok, de ennek meg kell találni azt a módját, amely egyrészről a vallásfelekezetek közötti torzsalkodást kikapcsolja, másrészről pedig nem teremt igazságtalanságokat. Méltóztassék csak meggondolni, hogy a legtöbb helyen például a kántortanító, aki orgonázik és az egyházi munkálatokat is végzi, P^V öszszegben kapja meg a fizetését és pedig, mondjuk, min? tanító, akkor a másik felekezethez tartozók is fogják fizetni többi munkájáért is? (Drozdy Győző: Foe-ják fizetni a zsidó tanítót?) Ha mindezeknek bizonyos mértékig- hozzá kellene járnlniok ezekhez a költségekhez, ez a Ifio-VöríoioV,})} jövőben felvetné a vallásfelekezetek között a torzsalkodást. De tovább megyek. Van, amint épen Barabás igen t. képviselőtársam előadta, több hitközségi iskola is a községben. Ki fogja megállapitani a költségek arányát? Tudom, hogy arra céloz, hogy a vallás- és közoktatásügyi minister ur Őexcellenciája. Méltóztassék azonban meggondolni, hogy a hitközségek ezt miként csinálják. Nemcsak egy év költségvetését kell megállapítani, hanem néha pótköltségvetéseket is kell szükség szerint megállaoitani. Ezek mind olyan komplikált dolgok, hogy nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt az indítványt egyszeri hallásra nyugodt lelkiismerettel meg tudnám szavazni. Szükséges, hogy ennek minden egyes vonatkozását átgondoljuk. Én tehát hangsúlyozom, hogy készséggel hozzájárulok annak megakadályozásához, hogy a legszegényebb ember is_— akinek talán nincs semmi vagyona — hozzájárni az egyházközségi iskola fentartásához és ezzel szemben menekül két—háromezer holdas vagy akár csak 100 holdas de más felekezetű polgár. Ennek azonban meg kell keresni a megfelelő megoldását. (Barabás Samu: Ez a fő, a megoldás!) Ebben pedig, amit proponálni méltóztatik, nem találom meg a megoldást, mert bekövetkezhetik, amitől a legjobban félek és amit minden körülmények között el akarok kerülni az, hogy a különböző hitfelekezetek között esetleg torzsalkodás merül fel. Ki kell jelentenem ezt a véleményemet még egy másik szempontból is. Ismerem nemcsak a jelenlegi kultuszminister ur személyét, évi február 18-án, csütörtökön. 389 hanem azt is, hogy ezeket a kérdéseket a ministeriumban teljesen objektíve bírálják el. Tudom, hogy most is igy fog történni, de azok, akikre a terhek hárulni fognak, nem fogják elismerni, hogy a megosztás objektív alapon történt, hanem mind azt fogják mondani, hogy ők mint vallás súlyos sérelmet szenvedtek és ebből az országra politikailag kedvezőtlen hangulat fog kialakulni. Én tehát kérve-kérem igen t. képviselőtársamat, méltóztassék indítványát visszavonni, hogy a legközelebbi időben módunk legyen kellően átgondolva előterjeszteni. Nem a teherviseléstől akarom őket megmenteni, hanem az országot akarom megóvni egy esetleges alkotmányjogi lehetetlenségtől, különösen pedig a hitfelekezetek között való torzsalkodást akarom elkerülni. Nem vagyok tehát abban a helyzetben, hogy ezt az indítványt elfogadjam. (Barabás Samu szólásra jelentkezik.) Elnök: Barabás Samu képviselő ur milyen címen kivan szólni? (Barabás Samu: Megmagyarázni óhajtanám az általam elmondottakat!) A képviselő urat félreértett szavai megmagyarázása címén a szó megilleti. Barabás Samu: T. Nemzetgyűlés! Osztozom mindazokban az aggodalmakban, amelyek Erdélyi Aladár t. képviselő ur lelkét foglalkoztatják és én is valószínűnek tartom, hogy sporadikusan lesznek olyan jelenségek, amelyekkel kapcsolatosan ennek az indítványnak elfogadása tényleg felekezeti súrlódásra fog alkalmat adni. Ha az igen t. Nemzetgyűlés és különösen a kultuszminister ur őexellenciája itt kijelenti azt, amit Erdélyi Aladár képviselő ur beszédében hangoztatott, hogy keresi és megtalálja az útját és módját annak, hogy ezek az anomáliák megszüntettessenek és az iskolafentártók terhei könnyittessenek, főleg a tanítók nyugdíjjárulékaival járó rettenetes teher, amely miatt adósságokba sodródtak egyes iskolafentartó testületek, akkor én, aki egész életemben a felekezeti békességnek, egyetértésnek és megértésnek voltam híve, a legnagyobb készséggel visszavonom indítványomat. Ismétlem azonban, arra nézve garanciát kérek, hogy az iskolafentartó testületek súlyos terhei tényleg könnyittetni fognak. (Drozdy Győző szólásra jelentkezik.) Elnök: A képviselő ur visszavonta indítványát. (Drozdy Győző: De garanciát kér, tehát meg akarom neki adni.) A képviselő ur visszavonta indítványát, tehát az nem kerül tárgyalás alá, úgyhogy a képviselő ur ehhez az indítványhoz nem szólhat hozzá. A garanciát majd annak idején szíveskedjék a képviselő ur megadni. Következik a 13. §. Perlaki György jegyző (Olvassa a 13. §-t.) Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Szólni óhajtok, t. Nemzetgyűlés! Elnök: A minister ur kíván szólni. Gr. Klebelsbersr Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Ezt a szakaszt használom fel arra, hogy pár szóval reflektáljak az imént hangoztatottakra. A magva Barabás igen t. barátom felszólalásának, azt hiszem, oly jogosult, hogy bővebb megvitatást nem is igényel és Erdélyi Aladár igen t. barátom nem is a javaslat általános jogosultsága szempontjából szólalt fel, hanem csak azt kifogásolta, hogy a részletes vitánál jövünk ilyen javaslattal, amely nem volt & bizottságban és át nem tárgyaltatott. Épen azért, mert ezt a javaslatot _ példás békességben tárgyaltuk le, én sem óhajtanám,
