Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-508

A nemzetgyűlés 508, ülése ISk kolareformmal jövök, amelyekben összeolvasztom az állami és a községi iskolák tipusát egy nemzeti iskola típusává (Helyeslés és taps a jobboldalon.) és gondoskodni fog-ok arról, hogy ezek az iskolák helyi szakszerű vezetés alá kerüljenek. (Helyeslés jobb felől.) Legyen szabad egy pár szót szólanom — épen a vidék felvilágosítása és a végrehajtásra hivatott közegek felvilágosítása végett — az egész törvényjavaslat jogi struktúrájáról. Kifogásolták, — ugy tudom, Kéthly Anna igen t. képviselőtársam — hogy a törvényjavaslat miért nem sorolja fel a létesítendő iskolatípusok között az állami iskolákat is. Erre nincs szükség, mert hiszen az államnak joga van iskolákat állítani, itt pedig azok vannak megnevezve, akik jogositva lesznek ennek az iskolaakelónak keretében iskolát létesiteni. Ez azonban természetesen nem jelenti azt, hogy azokon a helyeken, ahol különösen a lakosság vegyes felekezeti mivoltánál fogva célszerűnek látszik állami iskolát létesiteni, ilyent ne szerveznénk. Az előkészítési tárgyalások folyamán már is több állami iskola létesítését biztositottuk. Azt mondották, hogy az érdekeltségi iskola uj típusának megteremtése révén nagy terhek fognák hárulni a kisemberekre. Én már a bizottságban kiemeltem, hogy ott, ahol kisbirtokosságról van szó. nem érdekeltségi, hanem községi iskolát szándékozom épiteni. (Helyeslés a balközépen.) Mindazok a tárgyalások, melyek eben az irányban ma folyamatban vannak, kivétel nélkül a községi iskola tipusát veszik tekintetbe. (Helyeslés balfelől.) Hol akarjuk mi az érdekelteégi iskola tipusát alkalmazni

1

? Alkalmazni akarjuk a nagyüzemekkel szemben. Én már bevezető beszédemben kiemeltem, hogy ebből a törvényjavaslatból ig gtalanság lenne fegyvert kovácsolni a magyar nagybirtokkal szemben. Hang*súlyoztam, hogy a ^ magyar nagybirtokosságnak igen nagy százaléka áldozatosan elesret tett annak a hazafias kötelességének, hogy birtokán iskolát létesítsen. De nem tettek mindannyian eleget és én nagy igazságtalansáíniak tartanám, hogy épen a jóhiszemű, áldozatkész, hazafias ember áldozzon, viszont, aki önzőén elzárkózik a nemzeti szükségletek elől, az a teherviselés alól mentesittessék. (Ugy van! a jobboldalon.) Azért konstruáltam meg tehát az érdekeltségi iskolák tipusát, hogy ezen az alapon nemcsak a mezőgazdasági nagyüzemeket, hanem az ipari nagyüzemeket is rászoríthassam arra, hogy a saját érdekükben összetoborzott nagyobb népesség gyermekeiről ők gondoskodhassanak és elő ne fordulhasson az a tarthatatlan eset, hogy sokszor kis községek tartoznak a maguk pótadójából viselni oly iskolák költségeit, melyeket az ő érdekükben telepített nagyipari vállalat tett lehetŐA^é, vagy pedig

1 a mezőgazdasági nagyüzem fentartáisa tesz szükségessé. (Ugy van! jobbfelŐl.) Ez igazságtalanság és itt rá kell róni a ma vonakodó nagyobb üzemek tulajdonosaira, hogy az ő érdekükben összehozott nagyobb t'ömegnépesség neveltetéséről és oktatásáról saját költségükön gondoskodjanak és e terhekbe a kisközségek belterülete be ne vonassék. Ez tehát szociálpolitikai rendszabály, és semmiesetre^ sem támadható épen azoknak a pártoknak részéről, melyek az ő beállításuk szerint elsősorban a kisemberek érdekeit szolgálják. Azt is mondták, hogy a törvényjavaslatban az érdekeltségi szakasznak nincs szankciója. Ez félreértése a törvény jogi konstrukciójának, mert a korábbi törvényes rendelkezés azt a bir'. ém február 17-é% szerdán. "WíS_ tokost vagy gyártulajdonost kötelezte iskolafentartásra. Eszerint a törvény szerint egy külön jogi személy létesül, amelynek nem ő a gazdája, tehát az iskola nem az ő iskolája lesz és az a tanitó nem az ő alkalmazottja lesz, hanem közalkalmazott. Azt hiszem, az a kivánatos állapot, hogy a tanitó ne magánember magánalkalmazottja legyen, hanem az iskolának mint közintézménynek alkalmazottja. Itt tehát egy külön jogi személy létesül, az érdekeltségi iskola, amelynek szervezetét rendeleti utón fogom megállapítani, amely alkalmazza a maga tanítóját és építteti a maga iskoláját s az építéshez szükséges_ költségek a közadók módjára fognak behajtatni. Nyilvánvaló tehát, hogy itt a legtökéletesebb szankció van, amelyet csak elképzelni lehet s a szankció hiányának érzése csak abból az elgondolásból fakadhatott, hogy ennek az érdekeltségi iskolának fentartója esetleg £IZ ÊIZ egyetlen érdekelt lesz, akinek birtokából hasítják ki az iskola területét. Külön jogi személy létesül, ez szervezetet nyer s ennek a jogi személynek lesz joga és kötelessége a tanitók alkalmazása s az iskolák megépítése. Azt hiszem, hogy ezekkel a felvilágosításokkal megadtam mindazokat a magyarázatokat, amelyekkel tartoztam. Hogy a tanitók illetménye csekély, — amint méltóztattak hangoztatni — azt én jól tudom. Ez azonban nem külön baja a kultusztárcának: külön baj a a kultusztárcának csak az lenne, ha a tanitók kedvezőtlenebb fizetési osztályban lennének, mint egyéb alkalmazottak. Azt pedig igazán megnyugvással mondhatom el, hogy amikor a közalkalmazottaknak fizetési osztályokba való beosztása megtörtént, a kultusztárca a pénzügyministerium részéről igen jóakaró és megértő elbánásban részesült. Egy általános helyzettel állunk szemben, hogy t. i. a magyar állam mai pénzügyi helyzetében nem képes összes közalkalmazottainak azt az illetményt adni, amelyre szükség volna, de javuló pénzügyeink megnyitják a reménységet arra, hogy megfelelő időpontban és meggondolt ütemben ezen a téren, igenis, haladni tudunk. Én tehát azt hiszem, hogy amit Kéthly Anna képviselőtársam — különben hangsúlyozom, igen szép beszédében — mondott, hogy itt egy kulturtrianon lenne, luegnyugvással mondhatom, hogy erről még csak beszélni sem lehet. És ha méltóztatnak megnézni Németországnak és Ausztriának, a legyőzött államoknak, de még a győztes államoknak is iskolaügyét, megnyugvással fogják konstatálni, hogy ott sokkal több jogos panasz hangzik el, mint nálunk. Én azt hiszem, hogy mindent megtettünk, amit a magyar nemzet mai anyagi eszközei mellett tenni r lehetett népművelési szinvonalunk megmentésére s ebben a tekintetben egészen nyugodtan viselem nemcsak a nemzetgyűléssel szemben, de az utókorral szemben is a történeti felelősségiét. És itt azokkal a szavakkal akarom befejezni mai felszólalásomat, amelyekkel múltkori felszólalásomat kezdettem. Annak a reményemnek adtam kifejezést, hogy ezt a javaslatot át fogják bocsátani itt a nemzetgyűlésen, hiszen a magyar gyermekről van szó, olyanféleképen, mint ahogy a nagyforgalum angol utcákon a rendőr egyetlen intésére átbocsátják a kis angol gyermeket. Köszönöm a nemzetgyűlésnek, hogy ezt a törvényjavaslatot a mai nehéz időben ilyen nyugodt kritika mellett bocsátották át, mert nekünk magyaroknak nemcsak izgulnunk, hanem dolgoznunk is kell. (Ugy van! jobb felől.) ós csak ettől a irrnkától várhatjuk sorsunk jobbrafordulását. 53*