Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-508
358 A nemzetgyűlés 508. ülése 1926. évi február 17-én, szerdán. De a nemzetgyűlés ennek a javaslatnak nyugodt tárgyalásával egyben bizonyságot tett amellett is, hogy ha kulturális kérdésekről van szó, valóban pártkülönbség nélkül tudunk pártatlanok lenni és tudunk objektivitással vitatkozni oly kérdésekről amelyek sorsdöntő fontossága tekintetében jó magyar emberek között nincs különbség. Mikor megköszönöm a tárgyalásnak ezt az objektiv folyamát, kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék a javaslatot általánosságban, a részletes vita alapjául elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az előadó ur nem kivánván szólani, szólásra többé senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e a mezőgazdasági népesség érdekeit szolgáló népiskolák lótesitéséről és fentartásáról szóló törvényjavaslatot a közoktatásügyi bizottság szövegezésében általánosságban, a részletes vita alapjául elfogadni, igen vagy nemi (Igen!) A nemzetgyűlés a törvó'nyjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik Cserti József képviselő urnák az általános vita során beadott határozati javaslata feletti döntés. Kérem a jegyző urat, hogy a határozati javaslatot felolvasni szíveskedjék. Bodó János jegyző (olvassa a határozati javaslatot.) Elnök: A kultuszminister ur kivan szólni! Gr. Klebelsberg Kiuió vallás- és közoktatásügyi minister: T. Nemzetgyűlés! A javaslatnak, mint feleslegesnek, mellőzését kérem. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e Cserti József képviselő ur imént felolvasott határozati javaslatát elfogadni, igen vagy nemi (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik.) Kisebbség! A nemzetgyűlés a határozati javaslatot elveti. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Bodó János jegyző (Olvassa a törvényjavaslat címét.) Elnök: Meg nem támadtatván, elfogadottnak jelentem ki. Következik az 1. §. Bodő János jegyző (Olvassa a törvényjavaslat 1. §-át.) Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Nemzetgyűlés! Mindenekelőtt tisztelettel kérdem, hogy az egész 1. §-hoz lehet hozzászólnom 1 Elnök: Az egész 1. §-hoz. Rothenstein Mór: T. Nemzetgyűlés! Ha pártom nem volt abban a helyzetben, hogy a törvényjavaslatot általánosságban elfogadja, ez különösen az adott esetben nem jelentheti azt, hogy mi egyáltalán nem akarunk olyan javaslatot megszavazni, amely iskolák felállításáról szól. Épen ezért részt veszünk a részletes vitában, hogy amennyire lehet, azokat a hiányokat és hibákat, amelyeket benne látunk, kiküszöböljük. Ilyen hiányok és hibák a mi felfogásunk szerint már az 1. § különböző bekezdéseiben fennállanak. Első ilyen kifogásom mindjárt az 1. § 1. bekezdésével szemben áll fenn. Mi azt mondjuk, hogy ha az igen t. közoktatásügyi minister ur komolyan akarja ezeket a tanyai iskolákat, akkor nem volna szabad már az 1. §-ban csupán feltételes módon elrendelni, hogy ilyen iskolák állíttassanak fel, mert amint a t. minister ur nagyon szépen kifejtette ugy első, mint második beszédében, nagyon szükséges és fontos, hogy ezeket a 'tanyai iskolákat az országban mindenütt felállítsuk, ahol eddig iskolák nem voltak, hogy ezáltal az analfabéták óriási számát a lehetőség szerint a minimumra szállítsuk le. Szerintem tehát a törvényjavaslatban nem volna szabad azt mondani, hogy (Olvassa) : »a tervezett cél megvalósítására népiskola állitása és építése hivatalból mindenütt elrendelhető«, hanem azt kellene mondani, hogy »elrendelendő«, imperative kellene kimondani, hogy ahol iskolák nincsenek, iskolákat kell felállítani, mert szégyene az országnak, ha tudjuk és érezzük annak szükségét, hogy iskolák kellenek, hogy a népet, ha szegény is, oktatni és nevelni kell, azt mondanunk, hogy csak »elrendelhető« az iskola felállítása. Igenis, határozottan ki kell mondani, hogy a törvényjavaslat értelmében bizonyos körzetekben, ahol iskola nincs, ahol 20 család, vagy 30 tanköteles gyermek van, ott az iskolák felállítását el kell rendelni és nem lehet az érdekelt felekre bizni, hogy szükségesnek tartják-e vagy sem az iskolák felállítását 1 Ez a törvényjavaslatnak olyan hibája, amely többek között hozzájárult ahhoz, hogy mi, szociáldemokrata képviselők, egy ilyen törvényjavaslathoz, amely a hátsó ajtókat nyitva tartja, nem tudtunk hozzájárulni. Javasolom tehát, hogy az 1. § 2. bekezdésében az »elrendelhető« szó helyett az »elrendelendő« szó alkalmaztassák. (Helyeslés a baloldalon.) Az 1. § 4. bekezdését, amely azt mondja (Olvassa) ; »Ott, ahol a körzet lakossága túlnyomó részében egy vallásfelekezethez tartozik ... stb.« a magunk részéről töröltetni kivám juk, mert itt domborodik ki az, amiről a minister ur zárószavaiban kimerítően emlékezett meg. hogy tudniillik miért tartja a maga részéről szükségesnek, hogy ha Magyarországon iskolákat állítunk fel, ezek elsősorban felekezeti iskolák legyenek. Mi pártszempontból, igaz, azt mondjuk, hogy elsősorban állami iskolákra van szükség. (Urbanits Kálmán: Ugy van! Pártszemnontból!) Ennek több oka van. Köztudomású, hogy a szociáldemokrata párt a vallást magánügynek tekinti. (Petrováez Gyula: Azért üldözi!) Mindenki olyan vallás szerint boldogulhat, amelyet a maga részéről jónak lát. (Baticz Gyula: Ez az igazság!) Ha tehát ezt valljuk, akkor nem lehet azt mondani, hogy mi elvi szempontból, azért, mert a felekezeti iskolák a vallást elsősorba helyezik nem helyeseljük ezt. (Csontos Imre: Miért ne helyeznék elsősorba a vallást?) Rámutatok arra, hogy az állami iskolák is tanitják a hittant, ott is megtalálja_ minden felekezet a maga hittanóráját, tanitják a történelmet és a hittant olyan mértékben, amennyi szükséges ahhoz, hogy az illető azt értékelni tudia és azután annyit meríthet belőle amennyit a maga lelkiismerete szerint meriteni óhajt. Nem tagadom, hogy a felekezeti iskolák, kiváltképen a magasabb fokon, megállják helyüket, amint a minister ur és az igen t. Vasadi-Balogh György t képviselőtársam is mondotta, hiszen ezek ellen az iskolák ellen oktatási szempontból kifogás nem esett. A magasabb fokú felekezeti iskolákban ez nagyrészt igy is van. Ezt mi látjuk, de egyszersmind megállapít-