Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-508

354 A nemzetgyűlés 508. ülése 1926. évi február 17-én, szerdán. kulturakörzetekben, amelyekben ezeket az uj iskolatípusokat felállítják, ott, ahol a község vagy az érdekeltségek a tanitó fizetésének és az iskolaépítésig költségeknek több mint felét adják, respektálja a jogot a tekintetben, hogy ők állapitsák meg az iskola típusát, hogy az állami, felekezeti vagy községi iskola legyen-e, máskülönben óva intem a minister urat attól, hogy az állam nevében feladatokat és fizetségeket vállaljon, hogy az állam pénzén iskolákat építtessen s azok fölött való rendelkezést olyan emberek kezébe bocsássa át, akik anyagi áldozatokat nem hoztak, mert ehelyett én még a jelen esetben is sokkal szivesebben látom, ha az igen t. minister ur fog majd dönteni a tanítók kinevezése dolgában és az iskolák felügyelete szempontjából. Az egyes pontokkal kapcsolatban vannak még megjegyzéseim, ezek azonban már részletkérdések. A törvényjavaslat részletes tárgyalása során fogom majd ezeket elmondani. Még egy dolog van, amelyet az általános vita kapcsán tartok szükségesnek a minister ur tudomására hozni, és ez az, hogy a gazdasági népiskolák státusánál olyan, hibák történtek, amelyeket a gazdasági szaktanítók méltán kifogásolnak. (Barabás Samu: Már rendben van!) Tekintettel arra, hogy a gazdasági szaktanitás ma Magyarországon rendkívül magas színvonalon áll — külföldi kiállításokon vesznek részt és dicsérő elismeréseket kapnak ezek a tanítók és tanítónők — tekintettel továbbá arra, hogy ezek a tanítók és tanítónők sok tanfolyamot végeztek külföldön és idehaza is, tulaj donképen tehát ha formailag nem is, de lényegileg magasabb kvalifikációra tettek szert, mint a rendes állami és népiskolai tanítók: feltétlenül szükségesnek tartottam volna, hogy a ministerium és az igen t. minister ur a megszerzett jogokat ne bántsa és ezeket az embereket tartsa meg azokban a fizetési fokozatokban, amelyekben a megelőző kormányok elhelyezték őket. Ezzel szemben azonban leveleket kaptam, amelyekben arról panaszolkodnak, — és olvasom a »Gazdasági Népiskola« szaklapban is az ő panaszaikat — hogy most már nem tudják elérni a VI. fizetési osztályt, a VII. fizetési osztályba is igen kevesen kerültek be s a VII. fizetésig osztályból több tanítónőt — köztük a legkiválóbbakat, akik a mostani generációt felnevelték, akik a mostani generáció vezetőit adták az országnak — degradálták alsóbb fizetési osztályba, úgyhogy ezáltal rendkívül sok esztendőt veszítettek az előhaladás szempontjából. Én a minister urat nem támogatom, mert ellenzéki képviselő vagyok és voltam és mert egyáltalában semmiféle okom sincs, hogy a minister urnák hizelgő véleményt mondjak, de úgy ismerem őt, hogy a tisztviselők és tanítók dolgában rendkívül nagy objektivitást árul el, igyekszik az igazságot eltalálni és igyekszik úgy megoldani ezeket a kérdéseket, hogy az érdékeltek meg legyenek vele elégedve. Nagyon jól tudja ugyanis, amit én f beszedemben hangoztattam is, hogy a megelégedett tanítói kar 100°/o-kal több eredményt tud elérni, mint az olyan tanítói kar, amely elégületlen, amelynek fizetési viszonyai rendezetlenek. Éppen ezért, mert a minister urat ilyennek ismerem a tisztviselők és tanítók dolgában, a gazdasági népiskoláknak és a gazdasági szaktanítóknak ezt a státusrendezését eléje terjesztem és arra kérem őt, járjon el e tekintetben az igazságnak megfelelően és respektálja a szerzett jogokat, hogy a gazdasági szaktanitás továbbra is maradjon, ami volt: európai színvonalú és htagy a tanítók továbbra is lelkesedéssel és szivvel-lélekkel dolgozzanak ezen a téren. A javaslatot, amely hosszú, sivár évek után, ami tulajdonképen a régi rendszernek bűne volt, végre megmozdulást, akaratot jelent, amely végre azt a lámpát, azt a fényességet, amelyet a magyar iskola jelent, mégis csak nagyobbá, színesebbé akarja tenni, — mert több iskolát ad a magyar népnek, mert több műveltséghez, kultúrához és felvilágosodáshoz akarja juttatni a magyar népet, ha szerény keretek; között is — mint lépcsőjét, grádusát annak a láncolatnak, amely remélem, hogy be fog következni, elfogadom és azt a reményemet fejezem ki, hogy majd alkalom és mód kínálkozik abban a tekintetben, hogy azoknak a szegény szerencsétleneknek száma, akik az 1925. évi XXVI. te. 1. §-a értelmében nem tudták megszerezni maguknak a négy elemi iskoláról szóló bizonyítványt, mert a régi kormánytok nem állítottak fel kellő számú iskolát, redukálódni fog. A minister urnák mindenesetre érdeme, hogy ezzel a törvényjavaslattal idejött s azt a magam neszéről természetesen elfogadom. Elnök : Szólásra következik 1 Forgács Miklós jegyző : Nincs senki följegyezve. Elnök : Senki r feljegyezve nem lévén, kérdem, kiván-e még valaki szólni % Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A kultuszminister ur kíván szólni. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Az előttem szólott igen t. képviselő ur felhívta figyelmemet egy konkrét ügyre, a budai iskolatestvérek tanoncotthonában folyó állítólagos és r a nemzeti szempontból nem egészen kielégítő állapotokra. Önként értetődik, hogy e kérdést meg fogom vizsgáltatni. Addig, amig a vizsgálat eredménye rendelkezésemre nem áll, a dolog természeténél fogva időelőtti volna a kérdésről általában nyilatkozni. Ugy érzem, hogy záró felszólalásom voltaképen felesleges is. Felesleges azért, mert bevezető beszédemben álláspontomat az ügyről kimeritően körvonaloztam. De feleslegesnek látszik a javaslat további indokolása azért is, mert hiszen még az ellenzéknek számot tevő része is elfogadja a javaslatot és az a része is, amely nem fogadja el, ezt inkább általános politikai irányommal szemben való bizalmatlanságból teszi, semmint a javaslatnak ellenzése okából, amely javaslatnak szükségességét, azt hiszem minden jó magyar ember elismeri. A felszólalt t. kénviselő urak közül különös köszönetet kell mondanom Czettler Jenő t. barátomnak, aki szép beszéd keretében ugyanazokat a motívumokat domborította ki, amelyek engem ennek a törvényjavaslatnak megkoncipiálásánál, benyújtásánál és képviseleténél vezettek. Mondhatom, minden mondatát aláírhatom és nagyon örvendek annak, hogy beszéde oly szép viszhangot keltett, mert ez a beszéd el fogja vinni a tanyai iskolák koncepcióját ki a tanyákra, az elsősorban érdekeltek sorába is. (Ugy van! Ugy van!) A baloldalról Kéthly Anna t. képviselőtársunk és a többi szociáldemokrata szónok főként azt kifogásolta, miért csinálunk mi állami, községi és magániskolák mellett hitfelekezeti iskolákat is. Erre elsősorban azt a választ adhatom, hogy az a párt, amelyhez tartozni szerencsém van és én, többek között tényleg ilyen iskolákat is szerveztünk, még pedig részben világnézeti okokból, részben pedig pedagógiai meggyőződéstől vezéreltetve.