Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-508
A nemzetgyűlés 508. ülése 192ß. évi február 17-én, szerdán. 355 Attól a pedagógiai meggyőződéstől vezéreltetve, hogy a keresztény világnézetnek belső tartalma rendkivül alkalmas különösen a gyermeki lélek kiművelésére és igy nem mondhatunk le arról a hatalmas segédeszközről, amit a keresztény szellemi nevelés nyújt(Igazi Ugy van! Helyeslés jobbfelől és a középen.) Ezzel szemben felhozhatnák azt, hogy hiszen az állami iskolákban is tanitanak hittant. Igenis, tanitanak, de csak mint tantárgyat. Mi azonban tovább akarunk menni és azt óhajtjuk, hogy ott, ahol nagyobb csoportban élnek egy és ugyanahhoz a felekezethez tartozó gyermekek, ahol tehát a felekezeti viszálynak lehetősége nines meg, ott neesak a hittanórák keretein belül jusson kifejezésre a vallásoktatás szelleme, hanem a keresztény világnézet az egyéb tárgyak tanításánál is érvényesüljön. (Élénk helyeslés jobbfelől és a középen.) Rámutatott Kéthly Anna igen t. képviselőtársam arra is, hogy ő politikamentes, iránymentes iskolákat óhajt és ezért aggodalmaskodik a felekezeti iskolákkal szemben. Azt hiszem, épen a szociáldemokrata pártnak van a legkevesebb joga politikamentes kultúrpolitikáról és politikamentes iskoláról beszélni. (Klárik Ferene: Miért? — Meskó Zoltán: A vallásoktatást ki akarták küszöbölni az iskolákból!) Rögtön ki fogom fejteni, hogy miért (Rothenstein Mór: Mert ütni akar egyet a pártunkon!) Nem tudom, miért méltóztatnak idegeskedni! Azt hiszem, egészen nyugodtan vitatkozunk. Jól tudom, hogy a képviselő urak nem azonosítják magukat a kommunizmussal, de azt viszont el kell önöknek ismerniök, hogy a kommunizmus kvázi végső kifejlődése a szocialisztikus tanoknak (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) és az önök ideológiájához elvileg sokkal közelebb áll, mint a polgári világnézethez. És mit látunk a kommunizmus világában? Először is azt, hogy Moszkvában disztingválnak elhaló burzsoa-tudományok és egyéb tudományok között. A természettudományokra azt mondják, hogy ezek az egyéb tudományok és a szellemi tudományokat elnevezték elhaló burzsoa-tudományoknak, amelyekkel nem érdemes foglalkozni, amely tudományág a korábbi generációk luxusa volt, amelynek azonban a XX. században nincs többé létjogosultsága. És Lunacsarszky népbiztos, a «zovietköztársas^g kultuszministere, amikor Berlinben volt, egész határozottan s kijelentette, hogy az egyetemeken mást, mmt Marx-féle államtant tanitani nem engednek és másféle világnézetet, másféle ideológiát ott tanitani nem szabad. Ha igy állunk a magas kultúra világában, ha igy beszélnek a magas kultúráról, ha minden más ellenvéleményt kizárnak és egyedül a Marxféle államtant és társadalmi tant szabad tanitani, ha mindenki ezekkei a tudományokkal kénytelen foglalkozni, akkor nyilvánvaló, hogy itt tudományról szó sem lehet- hanem legfeljebb egy rendszernek a főiskolai ifjúsággal való betaníttatásáról. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől. -v- Pikler Emil: A bolsevista rendszer a mi legnagyobb ellenségünk!) Mit láttunk a kommün alatt? Azt, hogy az iskolából hazajövő, kisgyermekek énekelték: Fel ti éhes proletárok, rabjai a földnek! és a végén ez a dal felhivott mindenkit valami nagy tusára, amelyről azt mondta, hogy az ő háborúja az utolsó. Tehát tényleg felhiv a háborúra ez a dal. Vagyis nincs és nem volt benne sem a külső relációban pacifizmus, sem a belső relációban békesség, mert csak proletárokról ós éhezőkről van benne szó, pedig inkább a NAPLÓ, xxxix. polgáremberekre lehet azt mondani, hogy éheztek. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Ez tehát minden volt, csak nem pártatlanság. (Pikler Emil: A polgáremberek jó kékpénzért összevásároltak mindent! — Urbanies Kálmán: Éhezett akkor mindenki, polgár és szocialista egyaránt! — Csontos Imre: Elvittek az elvtársak, ami csak volt, mindent!) Ezzel szemben mit látunk! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, egészen nyugodtan tárgyalhatunk, nem kell invektivákkal illetni egymást. Mit látunk ezzel szemben épen a felekezeteknél? XIII. Leó volt az, aki hatalmas enciklikával fordult az egész világ katholikusaihoz olyan időben, amikor a szociális gondolat körül még nagy harcok folytak és szükségesnek tartotta a szociális gondolattal és szociálpolitikával való kiegészítését az egész keresztény életnek és keresztény szellemnek. És protestáns részről — régebben Stöcker és társai — egész hatalmas irányzat foglalkozik szociálpolitikai koncepcióval. Láthatják, ezek a burzsoázia köréből kikerült egyházi és pedagógiai emberek voltak azok, akik az alsóbb néprétegek iránt mindig azzal a tisztelettel és megértéssel viseltettek, amelyet sajnos, mi, ittlévő polgárok a proletárdiktatúra alatt nem élveztünk, mert mi akkor egészen mást élveztünk, nyomást és ellenségeskedést, (Meskó Zoltán: Amilyen élvezet az volt!) ami elviselhetetlen volt. Azt hiszem tehát, azt a kérdést, hogy a politika bevitetik-e az iskolába vagy sem, talán legkevésbé a szociáldemokrata pártnak szabad felvetnie. (Klárik Ferenc: Nem mi vittük be a politikát az iskolába, nem a miénk volt az iskola! — Meskó Zoltán: Na, már 1918-ban, a kommün előtt is volt egy kis vallásellenes hangulat!) A szociáldemokrata párt foglalkozik az iskolákból kikerült serdülő ifjúság oktatásával is, amibe igen sokat visznek be az ő egyoldalú politikai ideológiájukból, s ez a réteg azután a magyar társadalomnak számottevő része lesz. (Pikler Emil: Nem vagyunk hívei a történe]emhamisitásnak! Ez igaz!) Tehát, — méltóztatnak látni •— az egész vonalon tapasztaljuk a politikának az ő kultúrpolitikájukba való messzemenő bevitelét. Áttérnék most már egy kérdésre, amely még jobban szemlélteti azt, hogy a felekezeti oktatással hogy állunk Európaszerte. Méltóztatnak ismerni a weimari alkotmányt. A weimari alkotmány a szociáldemokrata párt aktiv közreműködésével jött létre, sőt abban az időben, mindjárt a forradalmak után, amikor a weimari alkotmány létrejött, a szociáldemokrata párt iigyszólván döntő szerepet játszott Németország közéletében és ebben a weimari alkotmán vb an mégis dekretálták a községi iskolák mellett a bitfelekezeti iskolák külön típusát. (Pikler Emil: A katholikus centrumpárt kívánságára! — Zsirkay János: Nagyon helyes! Itt pedig az egész ország kivánja!) Ott tehát ahol a szociáldemokrata nárt hatalmon volt, vagy résztvett a hatalomban, megtette •— épen a centrum óhajtáisára — ezt a koncessziót. Kérdem, hogy ebben az országban, ahol a katholikus egyház, az evangélikus egyház s a református egyház oly/an hatalmas és nemzeti tényező nem kell-e megtenni ugyanezt a koncessziót? Tehát itt nincs egyoldalúság, nincs szó valami hallatlan dologról, hanem olyan rendelkezésrőL amelvet más államokban is megtettek. (Zaj. — Rothenstein Mór: Mi van nálunk az ál'amiormával? — Felkiáltások: Ezeréves király sáa! — Meskó Zoltán: Törvényben van, hoay királyság vagyunk! — Zaj és ellentmondások a szélső53
