Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-507
Á nemzetgyűlés 507. ülése 1926. Györki Imre: A hatóságoknak a politikai gyűléseken gyakorolt és a szólásszabadságot sértő magatartása tárgyában az összkormányhoz; szóval. Peyer Károly: A gyakori bányaszerencsétlenségek tárgyában a pénzügyministerhez; szóval. Elnök: Ezzel kapcsolatban jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Eassay Károly, Pakots József, Kiss Menyhért, Horváth Zoltán, Peyer Károly, Farkas István, Szabó Imre és Györki Imre képviselő urak bejelentették, hogy bejegyzett interpellációikat a holnapi napon szóval kivánják előterjeszteni, Vázsonyi Vilmos és Kabók Lajos képviselő urak pedig hozzám intézett levelükben közlik, hogy interpellációjuk elmondását nem a holnapi, hanem az azután következő legközelebbi interpellációs napon kivánják megtartani. Tudomásul vétetik. Eassay Károly képviselő ur mentelmi bejelentést kivan tenni. A szó a képviselő urat megilleti. Rassay Károly: Igen t. Nemzetgyűlés! Csak pár napja annak, hogy a belügyministeri székből elhangzott — meg vagyok róla győződve, nem tendenciózusan — de egy igen szerencsétlenül megfogalmazott mondat, (Peyer Károly: Hol van a kormány? — Zaj a hal- és szélsőbaloldalon. — Felkiáltások: Lemondott!) amely utalt arra, hogy ha egy képviselőtársam aki ezen az oldalon ül, védelmet fog kérni a saját személye részére, ezt a belügyminister ur az illető képviselő ur részére biztosit ja. Ezt a szerencsétlen mondatot már hetekkel megelőzte egy sajtókampány, amelyben mindazok, akik az országra szakadt szerencsétlen frankhamisitási bűnügyben az igazságot keresik ugy állittatnak oda, mint a nemzet ellenségei, a hazának elárulói (Ugy van! Ugy van! a bal-és szélsőhaloldalon) és, gyűlöletre, boszszura hivtak fel nyíltan és büntetlenül ezen egyének ellen. Én akarom hinni, hogy Magyarország domináló többsége ellen — mert lehetetlen hogy ne Magyarország domináló többsége akarja a frankhamisitási bűnügy kinyomozását, — (Zaj és felkiáltások a baloldalon: Mi denkt akarja!) Mi dnyájan akarjuk! — Pikler Emil: Teleki Pált miért hivták az egységes pártba? — Zaj. — Elnök csenget. — Halász Móric: Rassay okos ember, meg kell hallgatni!) fAz elnöki széket Scitovszky Béla foglalja eh) de mégis azok ellen irányították a bosszút és a gyűlöletet, akik ebben az ügyben hivatásuknál, kötelességüknél fogva tevékeny részt vesznek. Betetőzte ezt az a körülmény hogy napok óta nyíltan írnak egy felvonulásról, amely Budapest utcáját akarja mozgósítani a frankhamisítás bűnügye nyomozásával kancsolatban (Halász Móric: Elég helytelenül!) azok ellen, akik ebben az ügyben a kíméletlen világosságot^ az igazság kíméletlen tisztázását akarják. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon és a közéven: Mindenki akarja! Mi is akarjuf!) Nem hallottam még ma sem hivatalos helyről nyilatkozatot, amely kijelentette volna hogy a kormány szembenáll minden ilyen utcai mozgósítással, de egészen természetes dolog hogy a közállapotoknak ez a fokozatn« leromlása — mert legalább is szellemileg, lelkileg a közállapotok leromlásának kell ezt tekintenem — odavezet hogy egy olyan atmoszféra keletkezik, amelyben gonosztevők és őrültek azt hlpzik, hogy újra felvirrad a négy-öt év előtti idő, azt hiszik, hogy újra rájuk van biz va, évi február hó 16-án, kedden. 343 hogy brutális eszközökkel beleszólhassanak a magyar közélet kérdéseibe. A mai délelőtt folyamán Vázsonyi Vilmos tisztelt képviselőtársam ellen (Élénk éljenzés és taps a szélsőbaltidalon.) brutális támadást intéztek és ennek a brutális támadásnak körülményei és lefolyása^ világosan mutatják, hogy ebből az atmoszférából, ebből a szellemből keletkezett ez az elhatározás. A két tettes, aki megtámadta t. képviselőtársunkat: vitéz Vannay László (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nagy vitéz!) és Molnár Ferenc. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) A két egyént én közelebbről nem ismerem, azonban egyiküknek a neve sem uj csengésű a magyar közéletben. Vitéz Vannay Lászlóról azt hallottam, hogy napokai ezelőtt a belügyminister úrhoz egy bejelentés érkezett, amely arról szól, hogy ez az egyén Félegyházán, Kecskemét vidékén toboroz, embereket biztat arra, hogy szükség van bizonyos erők Összefogására, hogy ezeket itt hazafias célok érdekében felhasználják. Talán toborzás közben ezek a hazafias célok közelebbről is megjelöltettek. Nem tudom, hogy a belügyminister ur kezéhez ez a jelentés megérkezett-e. (Rakovszky Iván belügyminister: Más volt a jelentésben!) De nem volt más a név. Tehát, ha a pestvidéki kapitányság vezetője szükségesnek látta, hogy ezt a nevet tudósítsa a t. belügyminister úrral, akkor az illető egyénre már bizonyára fel lett hiva a t. belügyminister ur figyelme. A másik név, amelynek tulajdonosáról ugy tudom, hogy mint különitményi főhadnagy igazolta magát a rendőrség előtt, szintén nem ismeretlen ro-yén. (Zai a bal- és szélsőbaloldalon, — Felkiáltások: Amnesztiások!) Ez az egyén szerepelt már az elmúlt sötét időszákokban és ez az egyén amnesztiát kapott. Mi ellen kapott amnesztiát? Kivételesen nem testi épség ellen elkövetett bűncselekmény miatt. Ezt az egyént a szolnoki kir. törvényszék 1920 december 13-án többrendbeli csalás bűntette miatt (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Hallatlan! Hallatlan! — Pikler Emil: Ezek a vitézek!) két és félévi fegyházra, öt évi hivatalvesztésre és polgári jogainak felfüe-gesztésére Ítélte. Ez az egyén ezt a büntetést nem töltötte ki, amnesztiával szabadult. (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Hallatlan! Hallatlan! — Peyer Károly: A frankhamisitók előfutárja!) Amikor ez a kérdés a sajtóban felmerült, akkor még az igazságügyministerium illetékes ügyosztálya is szükségesnek látta, hogy a nyilvánosság előtt hivatkozzék arra, hogy ez az amnesztia nem az igazságügyministerium és nem az államfő ténye és egy rektifikációban kijelentette, hogy (Olvassa): »nevezett egyén a budapesti kir. főügyész 1921. évi december hó 3. napján kiadott amnesztiarendelete alapján kibocsátott rendelkezése értelmében szabadult«. Közállapotaink illusztrálására legyen szabad rámutatnom arra, hogy az az amnesztiarendelet, amelyre a budapesti kir. főügyész és maga az igazságügyministerium is cáfoló nyilatkozatában hivatkozott, 3. §-ában világosan megmondja, hogy nem részesülnek- kegyelemben azok, akiknél a bűncselekmény inditó oka önző nyereségvágy volt. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Itt hivatalos hatalommal való visszaélés történt, amikor egy nlyan egyén, aki a törvény értelmében vagyon elleni deliktum miatt elitéltetett s akinek nem lehetett volna amnesztiát adni, az igazságügyi hatóságok által az amnesztiarendelet szóróiszóra idézett és minden ilyen intézkedéssel 50*
