Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-507

344 A nemzetgyűlés 507. ülése 1926. évi február hó 16-án, kedden. szembenálló rendelkezései ellenére szabadlábra helyeztetett (Nagy Vince: Felháborító! — Malasits Géza: Jellemző az egész rendszerre!) Ez az egyén kegyelmi kérvényt irt az államfőhöz is, de ezt nem intézték el, mert, nagyon helyesen, megvédték az államfőt, nehogy esetleg tudtán kivül az ő nevében világos tör

: vénytelenség követtessék el. És csak a mai idők viszonyaira jellemző, — és el kell ezt mondanom, mert a mai nap eseményeivel is tud ez valami kapcsolatot létrehozni — hogy ezt a kegyelmi kérvényt annakidején aláirta Zadravetz István tábori püspök is. (Pikler Emil: Valláserkölcsi alapon I — Nagy V.nee: Okirathamisitónak kért amnesztiát! — Peyer Károly: Az egyik hamisit, a másik lop, a harmadik csal! Egy bandába tartoznak! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rassay Károly: Ez a két egyén ma irodájának ajtaja előtt megtámadta Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársamat, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) fizikailag bántalmazta s az egyik revolvert szegezett rá és életveszélyes fenyegetésekkel illette azért, mert szerinte a franküggyel kapcsolatosan megtámadta a kormányzót, a ministerelnököt és az ország- érdekeit. Hogy ez nem való, hogy Vázsonyi Vilmos képviselőtársam a kormányzó személyét sohasem támadta, az mindegyikünk előtt nyilvánvaló. De ez a körülmény fontos ennek a támadásnak minősitését illetőleg. Törvényeink értelmében az 1914. évi XL. te. hatályos védelmet biztosit az országgyűlés, illetőleg az annak helyébe lépő nemzetgyűlés bizottságai és bizottságainak tagjai számára is. E törvény világos rendelkezése szerint az, aki hivatalos eljárása miatt bosszúból életveszélyes fenyegetéssel megtámad valakit, olyat, aki a nemzetgyűlés — a törvény szavai szerint természetesen az országgyűlés — valamely kiküldött bizottságának tagja: három évig terjedhető börtönnel büntettetik, ha pedis; ezt felfeeyverpzve követte el, 5 évig terjedhető börtönnel. Én ezt a minősitést azért tartom szükségesnek elmondani, nehogy utólag legyek kénytelen rekriminálni, amikor majd hirtelen ki fogják deriteni, ugy fogják odaállitani a dolgot, hogy itt utcai botrányról volt szó. Nem, t. Nemzetgyűlés itt merényletről volt szó, amelynek szálai napokkal előbbi eseményekhez nyúlnak vissza. (Graeffl J:nő: Pofonnal nem lehet merényletet elkövetni!) Mit méltóztatik mondani? (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalú • : Tessék hango~ san beszélni! — Barthos Andor: Ne terrorizálják!) Elnök: Csendet kérek! Rassay Károly: Az olyan megjegyzés, amelyet nem mernek megismételni, önmagában hordja erkölcsi megitélését. (Uay van! a szélsőbalul dalon. FelkiálMsok jobbfelől: Ezt mondja Rassay! — Rothenstein Mór közbeszól. — Lendvai István: Parano?ol Móricka?) Elnök: Lendvai képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Rassay Károly: Napokkal megelőzőleg figyelmeztették Vázsonyi Vilmos képviselőtársamat arra, hagy személye ellen merényletet készülnek elkövetni. Vázsonyi képviselőtársam a tanút, aki őt figyelmeztette erre megnevezte a rendőri hatóság előtt s őt ki fogják hallgatni. Én a magam részéről szükségesnek tartottam ezt a szomorú esetet bejelenteni a Ház előtt, mert meg vagyok róla győződve, hogy ha van még külpolitikai presztízsünk, ez az eset bizonnyal hozzájárul, hogy azt a minimumra csökkentse le. (Ellenmondások JobbfelőL) A Nemzetgyűlés a maga tekintélyének, súlyának, hivatottságának tartozik azzal, hogy a mentelmi bizottság jelentését ebben a kérdésben sürgősnek jelezze és a mentelmi bizottságot jelentésének sürgős beterjesztésére utasítsa. Ez az eset nem fogja megfélemlíteni sem képviselőtársamat, akiről szó van, sem más senkit, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert hiszen ezek nem uj jelenségek, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ezek a fiatalemberek csak visszatérő kisértetei a múltnak, akik a frankhamisitási bűnügy felpattanásával ugy látják, hogy az utolsó erőfeszitést kell tenniök: vagy elveszitik a teret ebben az országban, vagy újra tovább is uralmon tudnak maradni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kérem mentelmi sérelmi bejelentésem tudomásulvételét és a mentelmi bizottsághoz "utasitását azzal, hogy a bizottság 24 óra alatt tegyen jelentést a Háznak. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A belügyminister ur kivan szólani. Rakovszky Iván belügyminister: T. Nemzetgyűlés! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mondjon már le! — Halljuk! Halljuk! jobbfelől. — Baríhos Andor: Előbb azt kiabálták, miért nincs itt a kormány, most pedig, amikor beszélni akar a minister, nem hallgatják meg! — Zaj. — Pakots József: Hallgassatok most jelenti be lemondását! — Urbanics Kálmán: Ne szellemeskedjék!) Elnök: Csendet kérek! Rakovszky Iván belügyminister: Nem akarom elmulasztani az alkalmat, hogy Rassay t. képviselőtársam felszólalása után a kormány részéről is néhány kijelentést tegyek. Mindenekelőtt leszögezem azt, hogy ami a. dolog lényegét, az eset feletti megbotránkozást illeti, a kormány ebben a kérdésben teljesen egy nézeten van Rassay t. képviselőtársammal. (Peyer Károly: Ezt már Csongráddal kapcsolatban is mondták! — Nagy Vince: Ezt már ismerjük! Valami ujat! — Urbanits Kálmán: Önök még azt sem mondták, hogy sajnálják, ami történt! Annyira fedezték a dolgot! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) t A rendőrség megtette a maga kötelességét a támadás alkalmával is ... (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Rakovszky Iván belügyminister: ... azonnal a helyszinén termett, a tetteseket letartóztatta és azok most is őrizetben vannak. Vázsonyi t. képviselőtársam vallomásában bizonyos olyan háttérre is rámutatott, amely a nyomozás szempontjából nem lehet mellékes. Előre is kijelenteni hogy ezen a nyomon, amelyet Vázsonyi t. képviselőtársam megélőit, a nyomozás meg fog indulni és a legvégső részletekig meg fogja állapítani, (Pikler Emil: Megint Nádosyra bizzák a nyomozást! — Halász Móric: De szellemes mondás!) hogy ezeket a tetteseket felbujtották-e, s ha igen, kik voltak azok és a cselekménynek mi volt a rugója. Rassay igen t. képviselőtársam felvetette azt a kérdést is, vájjon hatóság elleni erőszakról, vagy pedig utcai közbotrány okozásáról van-e szó. Én jorászilag mindenesetre az igen t. képviselő ur okfejtéséhez csatlakozom^majd a tényállás kideritése fogja azután a minősitéshez az alapot megadni. Még csak egy megjegyzéssel tartozom. Nevezetesen a képviselő ur hivatkozott arra, hogy Vannayra, az egyik tettesre vonatkozólag rövid idővel e^előtt^ jelentés került a berügvministeriumba. Ez egészen más jelleerü dolgokkal foglalkozott. Ez az ur a szegedi főkapitányság — és nem a pestvidéki főkapitányság — jelen-