Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-507

A nemzetgyűlés 507. ülése 1926. évi február hó 16-án,.-kedden. 333 Ha tehát mi a javaslatot nem fogadjuk el, ebből nem az következik, hogy mi a kultúra ellen, az iskolák ellen foglalunk állást, mert igenis, nem lehet ennek a nemzetgyűlésnek olyan pártja, amely jobban és őszintébben kivánná azt, hogy ez az ország valósággal meg legyen rakva iskolákkal. De mi iskolákat követelünk, tendencia nélküli iskolákat, valóban oktató, valóban nevelő iskolákat, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Ez nem kell az 'egységespártnak!) amelyeknek egyedüli célja, hogy ismereteket nyújtsanak, hogy az igazi erkölcsöt tanitsák és az, amit ebben a konvulziv időben, ebben a rettenetes, folyton felfordulással fenyegető időben különösen fontosnak tartunk, hogy a békének, az emberszeretetnek és a háború megvetésének igéit hirdessék. Ez a javaslat ujabb lépcsőfok arra, hogy az oktatást visszajátsszak a felekezetek kezébe, ez a javaslat igazságtalan tehermegoszlást létesít, ez a javaslat módot ad politikai jutalmazásokra, vagy politikai bosszuállásokra. Épen ezért a szociáldemokrata párt ezt a javaslatot, annak ellenére, hogy iskolákról van szó benne, magáévá tenni soha nem tudja. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Láng János! Láng János: T. Nemzetgyűlés! Dacára annak, hogy ebben a fényes teremben olyan kevesen vagyunk, a feliratkozott és amár felszólalt szónokok számából meg kell állapitanom, hogy szaktörvényjavaslat — aláhúzom: szaktörvényjavaslat — ritkán váltott ki olyan érdeklődést a pártok részéről, mint ez a törvényjavaslat, amely ugy látszik, kezdete és elseje azoknak a szociális törvényjavaslatoknak, amelyekre már olyan nagyon régen várunk. Szinte megkönnyebbül az ember, ha ilyen erősen szociális aláhuzásu szaktörvény ja vaslatot terjesztenek a nemzetgyűlés elé az után a sok időpazarlás után, amivel a nemzetgyűlés itt idejét tölti, mert bár a kormány szívesen terjesztett volna a nemzetgyűlés elé ilyen szociális törvényjavaslatot, de ezt előzőleg erősen meg kellett alapoznia és épen azok a fundamentális kérdések, amelyek az ilyen szociális javaslatot nagyon alátámasztják, voltak azok, amelyekre nagyon sok időt pazaroltunk, sokszor túlfűtötten és túlnagy szenvedélyes seggel. Azt hiszem, a nemzetgyűlésnek mégis csak elsőrendű feladata volt, hogy azokat az anyagi erőket, azokat a fundamentális kérdéseket hozza rendbe először, amelyek a szociális kérdéseket alátámasztják. Ez volt a mi pénzügyi egyensúlyunk helyreállítása, és ebből kifolyólag a külső és belső rendnek, illetőleg a kühő és belső bizalomnak helyreállítása. A külső és belső bizalom, illetőleg a pénzügyi egyensúly helyreállítása után természetesen elsősorban azok a nagy szociális kérdések következnek, amelyek a legmélyebben szántanak az állam testén. Ezek között a vérző sebek között a legmaróbb és a legsajgóbb mindenesetre az iskolakérdés, illetőleg a szorosan vett tanyai iskolakérdés, nevezetesen az. hogy a sok tanyán szétszórtan élő tanyai lakosságnak nem volt alkalma olyan kulturforráshoz közelebbről közelednie, amely kulturforrásból a községekben ós városokban rendszeresített iskolák révén az ifjak mindig bővebben meríthetnek. Nagy mulasztása volt ez a múltnak. Lehet, hogy a múltnak a maga szempontjából és az akkori helyzetet tekintve, igaza volt, — én ezt ma kritizálni nem akarom — de mindenesetre nasy mulasztása volt a múltnak, hogy a perifériákon levő nemzetiségi iskolákra milliókat és XAPLÓ. XXXIX. milliókat pazarolt el, ahonnan azonban — ma meg kell állapitanunk — inkább a háládatlanság virága, inkább a hűtlenség fakadt. Ha ezt a nagy áldozatot számszerűleg veszem, meg kell állapitanom, hogy a nemzetnek az a nagy erőfeszítése, amelyet a múltban tettünk, hogy a nemzet kulturális nívóját emeljük, a Duna és a Tisza közén és a Bakony alján bizonyára sokkal hálásabb virágokat fakasztott volna. Meg kell azonban állapitanom, személyes tapasztalatok alapján, ma, az Urnák 1926-ik esztendejében, hogy ott meszsze-rnessze kilométereken túl a kultúrát és az intelligenciát igen sok helyen csak a harangláb képviseli. Ha itt-ott látunk is egy-egy kulturközpontot messze kilométereken túl, akkor szinte félve, de sok elnézéssel és sok-sok jóakarattal lépünk ahhoz a kulturközponthoz, amelynek melegénél 80—100—120 apró nebuló melegedik és szívja magába az értelem és lélek világosságát. Ha a kultuszkormány bölcs tervszerűségével ma ilyen törvényjavaslattal jön, akkor nekünk ezt a törvényjavaslatot csak örömmel kell üdvözölnünk. Hogy ma jön, vagy holnap, vagy hogy mikor kellett volna jönnie, ma mellékes, ez mindenesetre attól függ, hogy az ország mikor jutott abba^ a helyzetbe, hogy egy munkaprogrammot tökéletesen kidolgozzon és azt meg is tudja testesíteni. Nem tartom egészen helyesnek, hogy a munkaprogramul mikéntjének megállapítása tekintetében kritikát gyakoroljunk. Hogy ez a törvényjavaslat mit jelent nekünk, azt kiemelte a kultuszminister ur akkor, amikor a törvényjavaslatot bevezette ós ismertette. Petrovácz igen t. képviselőtársam is foglalkozott ebből a szempontból a törvényjavaslattal. Ez a szempont különösen az, hogy a munkanélküli tömegeket foglalkoztatni fogjuk, hogy a közgazdasági életet valamiképen mégis csak lendületbe tudjuk hozni. Kétségtelen, hogy 1500—2000 iskolának, illetőleg 3500 objektumnak felépítése nemcsak az építőipart, nemcsak azt a kőművest, asztalost, lakatost fogja foglalkoztatni, hanem egyéb iparosokat is; ha nem is közvetlenül, de közvetve mindenesetre nagy pénzösszeg fog a közgazdasági életben cirkulálni és lendületet fog venni a közgazdasági élet, ami már alig odázható el és aminek szükségessége a legeminensebben, a legkiáltóbban jelentkezik. Ez a törvényjavaslat mindenesetre el fogja érni azt. hogy a népet értelmesebbé fogja tenni. Az értelem fegyver a világnézeti harcban; a judiciumot, az éles ítélő-, birálóképességet valamiképen mégis csak emelni fogja a népben, a nép tudni fogja, mi hasznos, mi üdvös, mi szükséges a nemzet és a, köz érdekében. A mély belátást is fokozni fogja ; a nép nem fog abban a tunya meggyőződésben élni — hogy ezzel a kifejezéssel éljek — hogy egyedül az anyagi javak azok, amelyek egy nemzet értékét, vagy az egyén értékét emelni képesek. Egyedül az anyagi javak, a vagyon ehhez nem elégségesek. Az anyagi javak sokszor talán szükségesek, sokszor talán nélkülözhetetlenek bizonyos fenköltebb gondolat keresztülviteléhez, de nem feltétlenül szükségesek; inkább bizonyos kultúra, bizonyos kulturfogékonyság szükséges — legalább a, kulturfogékonyságnak kell meglennie — ahhoz, hogy bizonyos gondolatokat a népbe át tudjunk vinni. A törvényjavaslat előnyeihez hozzátartozik rnéar az is, hogy elrejtett értékeket fogunk fölfedezhetni a tanyai világban, amelyekhez eddig a nemzet nem jutott. Hányszor voltunk abban a helyzetben, hogy a tanyán megszó49