Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-507

332 A nemzetgyűlés 507. ülése 1926, hez a terhekhez nem a valóban teherbíró rétegek fognak hozzájárulni. Már magában az a körülmény, hogy a kereseti adó alanyait is megróják iskolaépitési adóval, továbbá az a körülmény, hogy a kézi és igásmunkát is megkövetelik, még pedig azoktól a rétegektől, amelyeknél egy-két napi napszám exisztenciá3is kérdés és megélhetésüket jelenti, az a körülmény, hogy a napszám, a közmunka kirendelése alkalmas lesz arra, hogy községi és járási hatalmasságok a legszemélyesebb bosszúikat kiélhessék, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) továbbá az, hogy a munkából álló közszolgálta tmány, a robot kirendelésének szabályozása, az az intézkedés, amely a robot módját szabályozza, ma már elavult, a mai viszonyoknak meg nem felel: ezek a körülmények alkalmasak arra, hogy a legsúlyosabb aggodalommal töltsenek el bennünket a terhek igazságos felosztására vonatkozólag. (Esztergályos János: Az előadó szerint nem is olyan nagy dolog ez! — Malasits Géza: A proli fogja fizetni és az fogja felépiteni az iskolát!) De ezekután mindennek a koronája az a körülmény, hogy az iskola jellegéről a közigazgatási bizottság fog dönteni. A mai megyegyülések már majdnem másfél évtizedesek, ezeknek összetétele a nagytőke és a nagybirtok érdekképviseletén alapul. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezek a közigazgatási bizottságok nem fognak érdekeltségi iskolákat javaslatba hozni, hanem praktikusan csak kétféle iskolát fognak javasolni: községi vagy felekezeti iskolát. Ennél a kérdésnél azután, amikor itt a háromfajta iskolatípus leredukálódik két fajtára, nem tudom, hogy melyik szempont fog győzedelmeskedni: az a szempont-e, hogy a felekezeteknek megéri a költséget az, ha már ilyen korán befolyást nyerhetnek ujabb nagyobb csoportokra és a kultúra alapjainál, a kultúra alapjainak lerakásánál már mindjárt megkezdhetik a maguk tevékenységét, amelynek eredményeit minden elfogulatlan ember, legyen bár a legmélyebben is vallásossággal eltöltve, igen jól ismeri, vagy pedig az a szempont fog győzedelmeskedni, hogy nem kivannak ujabb terheket vállalni és ezeket a terheket át fogják engedni a községeknek. Mi, szocialisták, csak állami és községi iskolákat ismerünk és ellenségei vagyunk a felekezeti oktatásnak. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Aki velünk szemben a valláserkölcsi nevelést reklamálja, (Pikler Emil: A la Zadravetz!) annak azt válaszolhatjuk hogy a pozitív egyházakon felül van egy általános érvényességű emberi erkölcs, amelynek tanitására a felekezeti jellegű iskolák nem alkalmasak, mert ezek az ő megosztó tendenciájukkal a maguk vallását, a maguk felekezetét a maguk érdekét szolgálják. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Klárik Ferenc: Dogmát terjesztenek!) A javaslatra vonatkozó kifogásainkat összefoglalva tehát azt mondjuk, hogy a kultúrpolitikának azon elveit, amelyek érvényesülését mi kívánjuk, nem látjuk megvaló"«itottnak a szükséglet megállapitáisánr<l ' vagyis annál, hogy ho] lehet és hol kell iskolát alapitani. nem tartjuk igazságosnak a terhek elosztását és nemzeti ajándékok létesítésének lehetőségét látjuk akkor, amikor a. törvényjavaslat az iskolakategória megszabását írja elő és végül, —. de ezt elsősorban kellett volna mondanom — gátat akarunk vetni a felekezetek domináns szerepének az iskolákban. (Ugy van! a szélsőbalóldalon.) évi február hó 16-án, kedden. Azt kérdezhetik, hogy akkor tehát mit követelünk: azt-e, hogy az iskolafentartó ne rendelkezzék az iskolájával? Erre a kérdésre egészen nyíltan és őszintén azt válaszoljuk, hogy igenis, azt követeljük. Az iskola, ha helybeliek, ha egy-községbeliek látogatják is, mégis egy egész ország kultúrájának szerves része (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és amint az adófizető vagy az adófizetőknek egy csoportja nem rendelkezhetik az ország valamilyen intézményével, nem rendelkezhetik pl. a rendőrséggel, amint nem rendelkezhetik egy adófizető vágtáz adófizetőknek egy csoportja, teszem fel a közigazgatással, holott ezeket is eltartj ci ciZ adófizetőknek az a csoportja, épen annyira lehetetlen, hogy azt »én fizetem!« elve alapján a felekezetek legyenek az iskola irányitói. Buday Lászlóra hivatkozom megint, aki »A megcsonkított Magyarország« című munkájában a következőket mondja az egyik felekezet oktatásáról. (Olvassa): »Azóta terjed inkább ezek között az írás-olvasás ismerete, amióta az állami tanfelügyelet és az állami iskolák segítették a népet kiemelni a görög felekezeti oktatás alacsony mértékéből.« Itt ugyancsak a görög felekezeti oktatásra emlékeztet Buday László, de az tagadhatatlan, hogy az állami iskolák tanitása, nevelése magasan felette áll a felekezeti oktatásnak. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem emlitem természetesen a felsőbb iskolákat, a szerzetes-iskolákat, amelyeknél fordítva van a dolog, ennek azonban tisztán anyagi oka van. A szerzetesrendek iskoláiban tanítók, tanárok minden anyagi gondtól mentesek. (Láng János: Ez az egyedüli oki Csak azért, mert nekik nem jár le a váltójuk? Nem ez az egyedüli ok! — Malasits Géza: Ahogy eszem, ugy gondolkozom és nem forditva!) Ezzel szemben az állami iskolák tanítói, tanárai, az állami felsőbb iskotlák tanárai a legsúlyosabb, a legborzasztóbb anyagi gondokkal kénytelenek megküzdeni és nem kénesek benn az iskolában a tanító- s nevelőmunkát ugy elvégezni, ahogy azt tehetségük szerint el tudnák végezni, mert otthon egy üres lakás, rongyos gyermekek, vagy éhező feleség van. Ezeket tehát kiemelem. De ha ezek a körülmények nem forognának fenn. akkor az állami oktatás minden körülmények között a felekezeti oktatás felett állana. (Pikler Emil: A frankhamisítás finanszírozására kell a pénz !) De különben is, ha ezt vesszük, a »fizetem« elve nem is érvényesül 100%-ig ezekben a felekezeti iskolákban. Hiszen a felekezeti iskolák terheit túlnyomó rész, ben az állam viseli. A Néptanítók Lapja egy régebbi évfolyamában lapozgatva, látok ott felhívásokat, pályázatokat, amelyekben többek közt ezt olvasom: 100 korona fizetés a hitközségtől. 1000 korona államsegély; 200 korona a hitközségtől, 800 korona államsegély; 100 korona a hitközségtől!. 900 korona államsegély; 900 korona államsegély, 100 korona a hitközségtől. Már pedig hogy az a tanító, és az az iskola, ahol 1000 korona fizetésből 900-at az állam fizet, és csak 100 koronát a felekezet, hogyan mondható felekezeti tanitónak és hogyan mondható felekezeti iskolának: ezt a ma cram részéről megérteni nem tudom. Továbbmenve, azt is sérelmezzük, azt is lehetetlennek tartjuk, amit a javaslat itt kimondani kivan, hogy a közigazgatási bizottság, teljesen függetlenül attól, hogy a felekezet vállalja-e a fentartás terheit, akár csak részben is, felekezeti jellegűnek mondhatja ki az iskolát. A kulturprogramm mögött itt nyilván' valóan a felekezetek támogatásáról is szó van.