Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-506

318 À nemzetgyűlés 506. ülése 19 2í gyár állam 1000 éve már! — Láng János: Felébredtél!) Drozdy Győző: Ezek a lerongyolódott, külsőleg teljesen lezüllött iskolák, ezek a betört ablakú, vakolatlan épületek képei a magyar kultúrának. Amilyen ma a legtöbb falusi iskola, olyan a magyar kultúra is. És amint a kormányzatnak első kötelessége az lenne, hogy gondoskodjék ezeknek az iskoláknak a talpraállitásáról, ugyanolyan kötelessége az általános népműveltségnek talpraállitása is. Megmondta már egy nagy kulturpolitikus, hogy a szabadságot fegyverrel ki lehet vivni ugyan, azonban hosszú időn keresztül megtartani és biztositani csak népmüvelés által lehet. Ha tehát ez a kormányzat a népművelésre nem áldoz, azt a szándékot árulja el, hogy a szabadság ellen akarja kihasználni a nép butaságát, tudatlanságát és azt a sok analfabétát, akikkel rendelkezik. Mert százszámra vannak az országban még mai napig is községek, amelyekben egyáltalán nincs iskola és ahol tanitó nélkül züliik el a nemzet reménye. A mai iskola egyáltalán nem szolgálja a falu célját, mert egészen más a tanterve és a beosztása, felügyelete, mint amire a falunak a tanításnál szüksége volna. De ha a magyar iskolát nézzük, amelyről az imént megállapitottam, hogy mennyire lezüllött állapotban van, — ugy maga az iskolaépület, mint a felszerelése — és ha ezzel szembeállitjuk a magyar tanítót, erről) is ugyanolyan szomorú képet festhetek. Szomorú dolog az, hogy a magyar tanitó sorsa, helyzete ugyanolyan, mint az iskoláé. A tanterv nem engedi érvényesülni az egyéniségét. A tanitó ma ugyanúgy van sokhelyütt az iskolákban, mint az ispán a napszámosai között, hogy csak felügyel rájuk, de a maga gondolatát, pedagógiai szándékát, akaratát nem viheti keresztül, mert a laikus felügyelet és^ a tanterv, amely nem számol a helyi szükségletekkel, ezt nem engedi. A falu, a nép kultúráját az országban eddig tulajdonképen semmi sem szolgálta. Talán csak a vasárnapi prédikáció és a kalendárium az a két tényező, amit a népnek adtak, de az állam még ebben sem ludas, ő még ebben sem járt elől. A tanitó országszerte nyomorog. Nemcsak a felekezeti, nemcsak a községi tanitó, de az állami tanitó is nyomorolg. Az igen t. kultuszminister ur megígérte nekik a fizetésrendezést és az elmúlt esztendőben meg is valósította. Teljesítette a tanítóknak azt a régi kívánságát, hogy beosztotta őket a hetedik fizetési oszr tályba, de uram Isten, hogyan. Beosztotta ugyan őket a hetedik fizetési osztályba, de nem abba, amelyben a többi tisztviselő isi van, hanem egészen külön státust csinált a számukra. Nagy hangon hirdették, hogy tanitó nem kerülhet B-listára, a tanítók között nem lesz A. és B. csoport, a tanítók mind az A. csoportban lesznek és a hetedik fizetési osztályt isi megnyitjuk előttük. Azonban ugyanekkor külön speciális tanítói fizetési fokozatot csinált, amelynek hetedik fokozatában érheti csak el a tanitó ugyanazt a fizetést, amelyet a tisztviselő a nyolcadik fizetési osztályban kap. Amidkor a magyar tanítóságtól nagyobb műveltséget követel a kormányzat, mert a magyar tanítóképzőket öt osztályra bővítették ki rendeleti utón és kilenc esztendeig kell tanulni a tanútoknak, a tisztviselőnek pedig csak 8 esztendeig és a kormány a tanitót mégis a vasúti málházok és postaszolgák osztályába sorozza és ezekkel egyenlő fizetést ad nekik, jóllehet az egy évfolyammal kevesebb iskolát végzett '. évi február hó 12-én, pénteken. tisztviselőnek a hetedik fizetési osztályt is megnyitja, amely pedig jóval meghaladja a tanítók fizetését, akkor könnyű megállapítani, hog*y a kormányzat kijátszotta a magyar tanítóságot és a kormányzat nagyon hálátlanul viselkedett azzal a tanítósággal szemben, amely igazán más elbánást érdemelt volna. Nem akarom a minister urat és a t. Nemzetgyűlést untatni a Magyar Tanítók Országos Szövetségének memorandumával. Bizonyos vag3

r

ok benne, hogy ezt a minister ur és a Háznak t. tagjai is ismerik. Nem említem. azt a sok memorandumot, amely hozzám érkezik. Itt fekszik most előttem a pacsai és a nagykanizsai tanítótestület memoranduma, amelyben megismétlik a panaszokat. Nem kell újra hangsúlyoznom a magyar felekezeti tanítóságnak — és nagyon csodálkozom rajta, hogy a felekezeti iskolákat propagáló t. képviselőtársam megfeledkezett ennek hangoztatásáról — azt a hallatlan sérelmét, hogy ez a kurzus, ez a keresztény kurzus a felekezeti tanítók kántorjövedelmét a tanitó jövedelmébe beszámítja, tehát a kurzus kétszeres munkát kíván végeztetni a tanítóval. (Láng János: Ez régebbi dolog! Mi is sérelmezzük! Magam is beszéltem erről!) Elnök: Csendet kérek! Drozdy Győző: Nagyon szomorú dolog, hogy a felekezeti dotációk (Esztergályos János: A tanítóból harangozót csinálnak!) menynyiségben is nagyon megszégyenitőek, mert egy pár csizmától egy kg faggyúig és faggyúgyertyáig terjednek. És most még ezeket a kicsi, természetben való dotációkat is, ami azért járt, mert kiszolgálja a felekezetet, a maga egyházát, mert kántorkodik és kiszolgálja a vallását, az állam egyszerűen konfiskálja, elveszi tőle és azt mondja: itt van neked a te tanítói fizetésed. Azért a kis fizetésért ilyenformán még azt is megkövetelik némely helyen a tanítótól, hogy talán a felhő elébe is harangozzon, mert a tanítói dotáció a kántorkodás után járó díjakból is áll. Csodálatos, hogy a tanítónak nem adják meg a kellő függetlenséget! Ha ebben az országban megvan a bírónak a függetlensége és szabadon ítél a bűnösök felett, a tanítónak is kellene függetlenséget biztosítani, mert elképzelhetetlen, hogy politikai spekulánsok az iskolát a maguk céljaira kihasználják, a maguk jármába fogják és jön annak az iskolának igazgatója — mint ahogyan a választásoknál láttuk — és megköveteli a tanítótól, hogy az egész kortéziát végigvezesse és azt a politikát kövesse, amelyet a tanfelügyelő, vagy pedig a plébánosa diktál neki. Nem is ellenzéki kerületet hozok fel, hanem akármelyikükre nézek, tudom, hogy mindenütt igy volt. Ott van pl. az endrődi eset, ahol a tanítót arra kényszeritették, hogy a kerületet végigkorteskedj e. (Mos g ás jobb felől.) Ugy-e, t. képviselőtársami Nagyon örülök, hogy t. képviselőtársam is igazolja ezt. Követeljük tehát a magyar tanitó függetlenségét, amelyet sem kormányzat, sem tanfelügyelő, sem iskolaigazgató el ne rabolhasson tők, hanem hogy ő meggyőződését, lelkiismeretét követhesse, amikor erre sor kerül. (Csöngedy Gyula: Minden tisztviselőnek követelje! — Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Csöngedy Gyula: Mindenki a meggyőződése szerint szavazzon! — TJgp van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Petrovácz Gyula: Emlékeztetem Drozdy képviselő urat, hogy a titkos vár lasztás mellett foglaltam állást! — Rothen-