Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-506

A nemzetgyűlés 506. ülése ' 1926. urnáik. Akik így informálták, azok hazudtak, mert enyhébb kfejezés nincs erre. Az állásfoglalás a legegységesebb volt. A Szózat, Uj Nemzedék, Un Barázda, ugy látszik, egy forrásból kaptak.híradást, és meg is leptek minket azzal a hirrel, mintha ott ellenkező határozatot hoztak volna, mint amilyet mi kívántunk. Ezzel szemben röviden le akarom szögezni a tényt, hogy 'közbeszóló t. képviselőtársamat felvilágosítsam: nem tartottak Magyarországon még nagygyűlést, kongresszust, ahol! oly egységes lett volna az állásfoglalás, oly lelkes egyöntetű az akarat, a szándék, a kívánság, mint azon a kongresszuson. Azon a kongresszuson egyetlen hang sem hangzott el ellentétes irányban, ugy a vezetőség megválasztása, mint a pártprogramm megalkotása, amelyet a Nemzetgyűlésnek is be fogunk nyújtani, teljes egyöntetűséggel történt, és valótlant állit, aki ezzel szemben azt vitatja, hogy ott bennünket talián sérelem ért volna, (Dénes István: Kizavartak volna!) vagy megzavartak volna, pláne kizavartak volna. Ilyet senki meg nem próbált. A 10. § a kisajátítási jogról intézkedik. A bizottságban is élénken részt vettem lennek tárgyalásában és nem győződtem meg ezídeig, hogy az álláspontot amelyet ott képviseltem- a minister ur méltányolta volna, bár erre teljes ígéretet kaptam tőle ; engedtessék meg tehát, hogv mégis feltárjam a kérdést a t. Ház előtt. Ezután folytatom beszédemet a javaslatról. A 7. § külön adóról intézkedik, amely az érdekeltségi iskolákat fogja szolgálni. Erről ugyanaz a véleményem, mint a kézimunkahozzájárnlásról és az iffás erőről Csak t>^ogressziv alapon tudom elképzelni. A 9. § a körzetbeli lakosságot kötelezi a tanköteleseknek szállítására az iskolába és haza, A gyakorlat emberei vagyunk és az idealistákat megbecsüljük. De nem tndok nagyobb idealistát sőt nagyobb utópistát, Moorus Tamásnak nagyobb hi vét nem tudom elképzelni, mint azt. aki e?t a szakaszt megfogalmazta, N°m tudok elkezelni olyan tanyát, olyan földbirtokot, ahol majd a gyermekeket ily kocsin viszik iskolába, előadás után a kocsik majd várnak hogy viszszavigvék a gyermekeket. Nem tudom elképzelni X. Y. grófot, vagy herceget, hogy majd odaadja a gépkocsiját, mert hiszen erre is tesz megjegyzést a javaslat. Nem hiszem, hogy odaadja majd az autóját, hogy a kis parasztgyermekeket hordja a tanyából és a tanyába széjjel. (Dénes István: A kordélyát sem! —Mozgás a jobboldalén.) Igaza van t. képviselőtársamnak, igáskocsit sem adnak, hogy a gyermekeket iskolába vigyék. Ott kezdődik a dolog hogy az illető nem .is akarja hogy iskolába járjanak a gyermekek, r mert ha akarná, régen csinált volna iskolát. És ott van a tavaszi munka, ahol épen a gyermekeket uzsorázzák ki a mezei munkára, tehát nem.iskolára van szüksége, hanem, olcsó napszámosokra. Nem is szállítja az iskolába a gyermekeket, hanem mindent elkövet, a birtokos, hogy. minél kevesebbet járjon a.gyermek iskolába, Mondjon le a kormányzat arróL hogy a körzeti érdekeltség iskoláiba ingyen fuvarozással fogják majd szállitani a gyermekeket. Ennek az idealista gondolatnak nemességét elismerem, de aki megfogalmazta, HZ ct gyakorlati életet nem ismeri. A javaslat szerint az iskola számára szükséges területet kisajátitás utján szerzi meg az állam az érdekeltség számára. Szó sincs róla, mindnyájunknak el kell ismerni, hogy az iskola céljára a legjobb, a legelőkelőbb helyet kell használni, mindnyájan tiltakozunk az elevi február hó 12-én, pénteken. 315 len, hogy az iskolát, nem tudom, a tó fenekére, libalegelőre, vagy a községtől távollevő oly helyre állítsák fel, ahol nehezen közelíthető meg. De ha a község legjobb helyét akarom igénybevenni, akkor számolnom kell azzal

1 is, hogy az iskolák területét önként felajánlani 'senkisem fogja, legalább a legtöbb esetben kisajátítás utján kell igénybe venni. Tegyük fel azonban, hogy véletlenül egy községben, amint a házhelytörvény végrehajtásénál naprólnapra láttuk a gyakorlatban, épen egy törpe

L birtokos kisgazda földjét szemelik ki és arra mondják, hogy legalkalmasabb az iskola céljára. Nem akarjuk kivenni a törpebirtokost, mert hiszen a nemzet érdeke, a kultúra érdeke mindennél előbbre való. De igazságosan, becsületesen akarjuk megoldani a, kérdést. Nem szabad a kisajátítást oly ridegen keresztülvinni, hogy a bizottság kimegy, megállapitja a terület árát, rendesen oly összegben, hogy aztán az illető törpebirtokos koldusbotot vehet a kezébe. (Barthos Andor: Nem a bizottság állapit ja meg az árt, csak azt, hogy szükség van-e?) Nem akartam a részletekre kitérni, legyen meggyőződve róla, hogy 100 meg 100 esetet láttam kerületemben, amikor a bíróság állapítja meg az árt. Ne méltóztassék a helyreigazítást ugy adresszálni felém, mintha nem tudnám a dolgot, vagy szándékosan elmulasztottam volna,, csak nem akartam felesleíresien részletezni. A bizottság állapitja meg, hogy melyik területet veszi igénybe, a bíróság pedig megállapitja az árt, és ezek a megállapodások sokszor oly méltánytalanok és igazságtalanok, hogy földönfutóvá teszik az illető kisbirtokost, akinek területét igénybe veszik. Azért az Tenne a propozicióm és nagyon örülnék, ha a t. minister ur magáévá is tette volna és módot talált arra, hogy a törvényjavaslatban nem az én szavaimra, hanem az ő részéről épen az előadó javaslatára kerülne be, de feltétlenül ragaszkodom ahhoz, hogy azoknak a. kis- és törpebirtokosoknak, akiknek legalább 20 holdnál kevesebb földjük van, a vagyonából kell az iskola céljára kisajátítani, ha ő] is ugy kívánja, ne pénzbellleg kártalanítsák őket, hanem a legközelebb nagybirtok testéből, amelyik könynyebben áldozhat iskolai célra; (Heh/eslés.) ha azonban az ilető azt mondja, hogy neki nem kell természetben való kártalanítás, akkor természetesen, a végső szűkség esetén, a pénzbeli kártalanítás mel'ett maradhatunk. Nagyon örülök, hogv a t. Ház az én felfogásommal egyetért, mert a gyakorlati élptben rendkívül sok kellemetlenségnek vesszük ezzel elejét. A 12. § az állami elemi iskolák dologi és egyéb fentartási terheinek fedezésére akarja kötelezni a községeket, Kénytelen vagyok megállapítani, hogy ezt a rendelkezést a minister ur nem jó javaslatba szövegezte bele, mert ennek a szakasznak semmi köze sincs ehhez a javaslathoz. Ez olyan, mint amikor például az indemnitási törvényben akar a kormány nagyobb kérdéseket elintézni, amelyekről külön törvényt kellene alkotni. Hogy az állami iskolák személyi és dologi kiadásait ezután a községekre hárítsa át az állam, ez egy uj javaslatba való, nem pedig ebbe á javaslatba. De nem is értem az igen t. minister ur azon szándékát, hogy újra a községeket akarja megterhelni olyan kiadásokkal, amelyeket eddig az állam teljesített. Hogy a dologi és anyagi kiadásokat az állami iskoláknál a községek nyakába akarja varrni, azt^ eddigi törvényeilikkel elLentétesnek tartom és nem' tartom szociálisnak, igazságosnak sem. Mert tévedett az igen t. képviselőtársam, aki az 46*